HRENKÓ PÁL TÉRKÉPTÖRTÉNÉSZ SÚLYOS TÉVEDÉSE AZ ÓBUDAI FEHÉREGYHÁZA TOPOGRÁFIÁJÁBAN

Antoine Felkis térképe, a képfelső szélén az óbudai Fehéregyháza romjaival
1778. évben.

Az óbudai Fehéregyháza – az Árpád-házi királyok temetkezési helye és a középkori magyar történelem egyik kulcspontja – évszázadok óta a hazai történeti topográfia legvitatottabb kérdései közé tartozik. Bár a 20. század második felében Hrenkó Pál térképtörténész és katonai topográfus munkássága nagy tekintélynek örvendett, azonban a fehéregyházi helymeghatározásai súlyos módszertani és szemléleti tévutakra vezették a kutatást.

Hrenkó az 1970-es években megjelent, 

A Fehéregyháza-kutatás és a felismert Felkis-térkép című tanulmányában radikálisan átértelmezte a korábbi helyrajzi adatokat. Hrenkó Pál – prekoncepcióktól vezérelve – figyelmen kívül hagyta a valós domborzati viszonyokat, tévesen devalválta a Felkis-féle térképészeti forrásokat, és ezzel évtizedekre megbénította a hiteles óbudai helyrajzi kutatásokat. Konkrétan, Fehéregyháza helyrajzával együtt, egész Ó-Buda város helyrajzát is elferdítette. De ne szaladjunk ennyire előre, inkább nézzük meg, hogy miért tette ezt-hiszen ez a válasz a tanulmányának a bődületesen nagy hibáira, elvakultságára-és világos lesz az is, hogy az uralkodó ideológiáért, milyen szakmai hibákat vétett, hogy a történészi téveszme és az óbudai téves Fehéregyháza helyrajz prekoncepciónak megfeleljen.  

URALKODÓ KOMMUNISTA IDEOLÓGIA-ELVÁRÁS- MEGFELELÉSI VÁGY ÉS KÉNYSZER

1976-ban a Kádár-korszakban egy katonatisztként és katonai intézményben dolgozó kutatótól alapvető elvárás volt a hivatalos ideológiai és tudományos álláspont képviselete.Hrenkó Pál hivatásos katonatiszt (őrnagy, majd alezredes) volt, aki a Magyar Néphadsereg Térképészeti Intézetében dolgozott. 

Ebben a pozícióban a kutatási szabadságot és a kötelező igazodást több tényező is alapvetően befolyásolta:

1. Katonai fegyelem és pártirányítás.

Katonatisztként Hrenkó a Honvédelmi Minisztérium és áttételesen a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) közvetlen hierarchiájába tartozott. 

A Magyar Néphadseregen belül minden tudományos és publikációs tevékenységet szigorú cenzúra és jóváhagyási folyamat előzött meg. Egy aktív katonatiszt nyíltan nem képviselhetett olyan elméletet, amely szembement a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) hivatalos, jóváhagyott álláspontjával.

2. A „nemzeti romantika” elleni harc

A Kádár-rendszer kultúrpolitikája (különösen a 70-es években) mélyen gyanakvó volt minden olyan alternatív történelmi elmélettel szemben, amelyet „nemzetieskedőnek”, „misztifikálónak” vagy a „polgári nacionalizmus” megnyilvánulásának tartott.A tiltott zóna: Az Árpád-sír és Fehéregyháza kérdése pont ilyen ingoványos terület volt.

Az elvárás: 

A hivatalos elvárás az volt, hogy a racionális, materialista, pozitivista tudományosság nevében le kell törni az alternatív („délibábos”) elméleteket. Hrenkó tanulmánya tökéletesen illeszkedett ebbe a kultúrpolitikai elvárásba: a térképészet egzakt eszközeivel igyekezett pontot tenni egy olyan vita végére, amely az államigazgatás szemében nemkívánatos nemzeti mítoszképződésre adott lehetőséget.

3. Az MTA és a Hadtörténeti Intézet összefonódása

A korszakban a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a Néphadsereg térképészei szoros szakmai kapcsolatban álltak az MTA-val. Az akadémiai doktori címek, a publikációs lehetőségek és a szakmai előmenetel feltétele a fősodorbeli (főleg Györffy György nevével fémjelzett) történelmi-topográfiai konszenzus elfogadása volt.

HIBÁK SOKASÁGA A GEOGRÁFUS TÉRKÉPTÖRTÉNÉSZNÉL

Vizsgájuk meg, hogy a térképtörténész milyen alaphibákat vétett. A most következő tények, kivétel nélkül olyan adatok, melyek Hrenko Pál idejében a nyolcvanas években, 1976. évben is adottak voltak a római villa feltárását követően, és a Felkis térkép ismeretében. 

Nézzük, hogy mit nem akart észrevenni a katonai történész! 

De még valami!

Itt kell megjegyeznem, hogy most is van két balfék katonai történészünk, Négyesi Lajos és Kulcsár Viktor, és a helyzet mostanra csak annyit változott, hogy a műholdas képátfedéssel és oklevelek tucatjaival, a már a valós helyére beazonosított óbudai Fehéregyháza 6 méter széles csapolt Árpád-kori falait akarják "első világháborús lépcsőről a hegyre tüzelés lőtérnek és fényszóróállásnak" előadni kókler történészeink. Mert ez volt most is az elvárás feléjük, hogy hasraütésre szüljenek valamit!  

Még most is, 2026 évben is a félreképzésüknek, a kommunista ideológiáknak akarnak megfelelni, hogy pusztítsanak mindent, ami magyar, a krónikáink tartalmát, Ó-Buda emlékeit is beleértve. Fantáziálják katonai lőtérnek, a Szűz Mária prépostság falait és rommaradványait. 

Helyrajzi probléma: 

IV. 

A Felkis-térkép és a Berlász-féle elmélet szembeállítása.

A fehéregyházi helyrajzi kutatás legnagyobb törése a vizuális források kezelésében rejlik. Miközben a hivatalos akadémiai vonal Hrenkó katonai tekintélyére támaszkodott, a mélyebb levéltári kutatások teljesen mást mutattak.Berlász Jenő elmélete: A neves történész-könyvtáros járt a jó nyomon. 

Ő a Felkis-féle térképet mint hiteles, helyszíni felmérésen alapuló dokumentumot kezelte. Felismerte, hogy a térkép rögzített fix pontjai (orografikus és vízrajzi elemei) nem fikciók, hanem a korabeli birtokhatárok mérföldkövei. Berlász szerint a térképen jelölt „Fehéregyháza-romok” valóban a középkori épületegyüttest jelölik. Hrenkó Pál devalvációs taktikája: Hrenkó – pozíciójánál fogva – szinte „hivatalból” intézte el a Felkis-térkép hiteltelenítését. Azzal vádolta a térképet, hogy pontatlan, sőt részben fiktív, mert az nem felelt meg a modern katonai topográfiai elvárásoknak. Ezzel a módszertani hibával a térkép legfontosabb üzenetét söpörte le az asztalról, csakhogy saját, Csúcs-hegyre fókuszáló prekoncepcióját igazolja.

V. Következtetés (Konklúzió)

Hrenkó Pál fehéregyházi munkássága a magyar történeti topográfia egyik legkárosabb „szamárcsapását” (dogmatikus tévútját) hozta létre. Bár elismert katonai térképész volt, ebben a kérdésben nem tudósként, hanem egy merev elmélet védelmezőjeként járt el, aki elfelejtette a legalapvetőbb terepviszonyokat is megvizsgálni. A legnagyobb probléma nem magában a tévedésben rejlik, hanem annak intézményi következményeiben. Mivel a Magyar Tudományos Akadémia és a Budapesti Történeti Múzeum régészei szaktekintélyként tekintettek rá, évtizedekig vakon, kritika nélkül vették át a megállapításait. Ez a tekintélyelvű láncolat egy olyan tudományos dogmát szült, amely adminisztratív eszközökkel és gúnnyal fojtott el minden olyan alternatív – de valójában helyes – kutatást, amely a Róka-hegy vagy a Pilis irányában kereste a valódi, óbudai Fehéregyházát. Hrenkó tévedésének kimondása így nemcsak egy topográfiai korrekció, hanem a hazai középkorkutatás felszabadítása a dogmák alól.

Alaprajzi problémák: 

A Csúcs-hegyi római villa régészetileg feltárt alaprajza és a Felkis-féle határtérképen ábrázolt Fehéregyháza-alaprajz építészetileg, funkcionálisan és szerkezetileg is teljesen összeegyeztethetetlen. Hrenkó Pál súlyos módszertani tévedése éppen az volt, hogy egy tipikus ókori magánbirtokot próbált ráerőltetni egy szakrális középkori épületegyüttes makacsul eltérő alaprajzi képére.

1. Alaprajzi elrendezés és tércsoportosítás 

• Csúcs-hegyi római villa (Villa Rustica): 

Tipikus világi, profán alaprajz. Egy 9 helyiséges, téglalap alakú lakóház, amely egy központi folyosóra (tornácra/porticusra) és szimmetrikus osztású lakó-, étkező- (triclinium) és fogadószobákra tagozódik. Nincsenek benne tágas, egybefüggő csarnokterek.

• A Felkis-térkép Fehéregyházája: 

Egyértelműen szakrális és monumentális alaprajz. Egy nagyméretű, egyhajós templom körvonalait mutatja, amelyhez egy elkülönülő szentélyfej, valamint egy hozzáépített, fallal körülvett zárt kolostorudvar (clausura) kapcsolódik.

A csúcshegyi villa egyik padlófűtéses helyiségének feltárása 1933-banFotó:BTM

2. A fürdőszárny (balneum) megléte és hiánya 

• Csúcs-hegyi római villa: 

Az alaprajz elmaradhatatlan és hangsúlyos része a római magánfürdő. Jól azonosítható a padlófűtés (hypocaustum) rendszere, valamint a különálló hideg- (frigidarium) és melegvizes (caldarium) fürdőmedencék osztata.

• A Felkis-térkép Fehéregyházája: 

Az alaprajz teljesen nélkülözi a római fürdőstruktúrákat. Ehelyett a falmaradványok rajza a középkori szerzetesi vagy zarándok-infrastruktúra elemeit, szerzetesi cellák alapfalait és támpilléreket mutatja.

3. Tájolás (Orientáció) 

• Csúcs-hegyi római villa: 

Tájolása a terep adta mesterséges teraszokhoz, a panorámához, a napálláshoz és a vízvételt biztosító közeli forráshoz igazodik.

• A Felkis-térkép Fehéregyházája: 

Szigorú kelet-nyugati (orientált) tájolást mutat. A szentély a keleti oldalon fekszik, ami a középkori keresztény templomépítészet abszolút szabálya, és ami teljesen független a római villa funkcionális tájolásától.

4. Lépték és épülettípus 

• Csúcs-hegyi római villa: 

Egy viszonylag szerény, kb. 400 négyzetméteres vidéki gazdasági központ és lakóház (birtokközpont). Falai vékonyabbak, belső terei osztottak.

• A Felkis-térkép Fehéregyházája: 

Egy uralkodói alapítású, monumentális épületegyüttes alaprajzi nyoma, ahol a templomhajó önmagában nagyobb fesztávolságú és vastagabb falazatú, mint a villa lakóhelyiségei. A Felkis-térkép rajzolója a romokat nem szétszórt szobákként, hanem egy egykori templomhajó egyértelmű hossztengelyes maradványaként, és kolostorként rögzítette.

Hrenkó Pál ott követte el az alaphibát, hogy a Csúcs-hegyen feltárt 9 szobás római villa épületét megpróbálta a Felkis-térkép romjainak előadni, pedig formailag is teljesen különböző épületekről van szó. Ezzel teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy a térképen látható alaprajz funkcionálisan aszimmetrikus (templom + kolostor), míg a Csúcs-hegyi villa egy funkcionálisan szimmetrikus profán lakóház

A PANNÓNIÁBA ÉRKEZÉS ELSŐ TÁBORHELYE - NOÉ-HEGY ÉS AZ ÚJKORI HAMISÍTÁSOK

Székesfehérvár azonosítás Pilis vármegye hegyeivel és a Pilisi cisztercita apátsággal-Kovácsival a háttérben. 

Vissza kell, hogy kanyarodjunk a kezdetekhez, hiszen ahogy a battai lokálpatrióták elbitorolták a krónikáinkban szereplő Százhalom nevet, ugyanúgy a Noé-hegy nevezéket is ellopták a Fejér megyei lokálpatrióták, a püspök Pauer téveszméje érdekében a valós történelmi helyéről! És ennek az írásomnak már nagyon ideje volt, mert a Szent István nevet is elbitorló fejérmegyei lokálpatrióta történészek, online újságokban is hamisítják már az Alba Regale, a királyi koronázóvárosra vonatkozó történelmet. A Magyarság Kutató Intézet igazgatója Szabados György pedig a hiteles forrásaimra válaszul csak undorító módon, őrjöngve fröcsögni, hazaárulózni és komcsizni tud! A tudománytalan feltevéseken, elképzeléseken és ferdítéseken kívül még ennyire futja. Mindezt pedig azért, mert érvtelen, ezért kell a Múzeumainkon kívül még a Képmás című Magazinban is hazudozniuk a koronázóváros helyrajzáról! Az általam összegyűjtött és újraértelmezett helyrajzi adatok olyan értelmes és egybefüggő rendszere állt össze Sicambria-Óbuda város helyrajzi azonosításával, mely az összes Magyar Krónikánk a fővárosra vonatkozó Hun és Árpád-kori helyneveit is helyretette. Mégpedig olyannyira, hogy Alba Regale ókori előzménye Potentiana helyrajza is világossá vált ugyanoda. Még mielőtt továbbmennénk itt kell mindenkit emlékeztetnem, hogy Alba Regale helyrajzát nem én, hanem Dr Lánszki Imre azonosította! Én csak a látképeket fordítottam a helyes irányba azáltal, hogy a Székesfehérvár 6 osztatú várszerkezetű metszetein látható hegyeket sorjában azonosítottam Pilis vármegye hegyeivel. A sok éjszakán keresztül vizsgált műholdas térkép, és a Műholdas Képátfedés című módszertanom elhozta azt az eredményt is, hogy a Vaczon feliratú települést a Pilisi ciszterci apátsággal egybeépült Árpád-kori településével Kuvachival tudjam azonosítani. Így és ezáltal, nekem köszönhető az is, hogy digitális képünk van a ciszterci rend pilisi apátságának hatalmas terepéről, és így ezáltal rögtön ott is átértelmeztem pár dolgot a terepkutatásokkal egybekötve. Benkő Elek örült is nagyon ennek, hogy képünk van a ciszterci apátságról. Ám amikor emlékeztettem arra, hogy a látképeken látott város háttere igaz, márpedig az, akkor bizony az előtere is igaz! No ennek már nem örült annyira. Túl sok mindent kell átírni, nem csak Óbuda, hanem a Szent István által alapított-naggyá (át) épített királyi koronázó város helyrajzával kapcsolatban is. 

Sosem volt a Szent István által alapított Alba Regale az igazi Alba Reale Fejér megyében!

ÓBUDA HELYRAJZI PROBLÉMA ÉS A TUDÁS IGAZI ELLENSÉGE

Óbuda városa a csillaghegyi Rókahegyen és a békásmegyeri hegyoldalban.

A FÉLRETANÍTÁS

A tudománytalan téveszmékből élő, az aquincumi Óbuda tévképzetet állandóan ismétlő félretanított régész-történészeknek a látását is elhomályosítja valami. Hiszen, ha nem így lenne, akkor ők is látnák, hogy Óbuda préposti és királynéi várai hegytetőn és hegyoldalban léteztek. És az is utat törthetne a tudatukban, hogy Aquincum hosszanti árvízveszélyes szigetén nincsen hegy. Így tehát Óbuda városa nem Aquincum területén létezett. De régész-történészeink számára ez nem ilyen értelemszerű. Meg kell ezért vizsgálnunk, hogy a félretanításuk-félreképzésük mit okozott, és mit vált ki náluk, mikor a helyrajzi problémával szembesítem őket.

KOGNITÍV DISSZONANCIA

"A kognitív disszonancia egy pszichológiai jelenség, amely akkor lép fel, amikor ellentmondásos gondolataink, hiedelmeink vagy cselekvéseink vannak, ami belső feszültséget, kényelmetlen érzést okoz. Ezt a feszültséget a legtöbb ember megpróbálja csökkenteni viselkedésének vagy gondolkodásának megváltoztatásával, vagy az ellentmondás racionalizálásával." 

Ez az állapot a régész-történészeknél a félretanításuk miatt következik be, mégpedig akkor, amikor a vonatkozó oklevelek és krónikáink adatai alapján elvégzett kutatásaimmal találkoznak, és szembesülniük kell azzal, hogy Óbuda várai a csillaghegyi Rókahegy tetején, és a békásmegyeri hegyoldalban léteztek. Ekkor tiltakozniuk kell az új tudományos eredmények ellen, mert az ő (félre)képzésük és sok évtizedes hiedelmük alapjában megdőlt, és minden eddigí, amit igaznak véltek, alapjában hamisnak és teljesen tévesnek bizonyult.

És ezt nem tudják elviselni! Az pedig végképp kiveri náluk a biztosítékot, hogy pont az a általuk szupernek gondolt fegyver fordul vissza rájuk, amivel ezen történészek butábbik része támadni szokott engem, mégpedig az, hogy az én egyik szakmám a vendéglátás, és én ezzel keresem a kenyerem. A történészek egy tudománytalan tévképzetet adtak elő, 180 évig a főváros történelméről, és szervilistán egymást másolva, ma  Hatalmas poén az, hogy egy szakács azonosította Óbuda-Sicambria városát a békásmegyeri Rókahegyen és hegyoldalban, az óbudai Fehéregyházával, a Szentlélek ispotállyal Veteri Budán, és a sicambriai klarissza kolostorral, és a királynéi várral. Ezt a szégyent, soha nem fogják tudni lemosni magukról. Véleményem szerint, ezért nem akarják a feltárásokat elindítani a Budapesti Történeti Múzeum munkatársai, a kiterjedt romterületet sem mérték fel 12 év alatt. Sokszori kérésem ellenére sem képesek elküldeni számomra azt, hogy mi került be megállapításként a csillaghegyi Rókahegyen lévő középkori falakról, és vár-sánc árokról. 

És most jutottunk el ahhoz a tényhez, ami még rátett a félreképzett történészek hatalmas bukásához az Óbuda helyrajzi problémában.

A TÖRTÉNÉSZ SZERVILIZMUS

A történészeink történetírása másoló. Ha valamelyikük például Felhévízről akar írni, akkor azt nézi meg az ifjonc, hogy a híres és nagynevű történész mit írt erről, és aztán erre kell hivatkoznia, és hízelegnie a hivatkozásával. Ugyanis a hízelgés legőszintébb formája az utánzás, és ebben igazán jók a mi történészeink. Felhévízzel kapcsolatban például Kubinyira hivatkoztak, és másolják a teljesen téves helynevet, méghozzá olyan régóta, hogy az összes térképünkön is alapjában téves ez a helynév a Rózsadomb és a második kerület területére. Esélyük sem volt rájönniük, hogy Felhévíz valójában Óbuda külvárosa volt, és nem a mai Budáé. Egymást utánozzák úgy a mi történészeink, hogy közben halvány lila gőzük nincs az oklevelek valós tartalmáról, és valós helyrajzáról. Lemásolják ugyanazt a téveszmét, amit valaki elképzelt a 19. században, és ma már azt sem tudják, hogy ki szűlte meg, teljesen tévesen a helyrajzi téveszmét.                 

Ez alapjában a Történész Szamárcsapás, a tévképzetek téveszméje, és annak a szervilis folytatása. Ha pedig az illetőnek a tanárja a híres és nevezetes történész, akkor még jobb a szitu, mert akkor a szamárlétrát hamarább és garantáltan megmássza a talpnyaló ifjonc történész. Ez az előrébbjutási kényszer, és jól bevált hízelgés, a történész szervilizmus okozza azt, hogy nem is jönnek, nem is jöhetnek és kerülhetnek tisztába azzal, hogy valaki korábban tévedett, hibás volt az elképzelése, és rosszúl gondolt valamit. Így jutottunk el oda, hogy nem csak, hogy hízelegve másolták, és másolják ma is egymást, hanem személyi kultuszt csináltak azoknak a téveszmés történészeknek, akik igazából történelmet hamisítottak, és mérhetetlen károkat okoztak a Turul nemzetség Sicambria-Buda nevű városának, a Királyi Központnak, és az egész Magyar Nemzetnek. Ma pedig már díjakat is osztogatnak egymásnak a hamisítók nevével és arcmásával fémjelezve. Egészen elképesztő! Senkit nem is érdekel már az, hogy tévedés történt, és erre az Óbuda helyrajzi téveszmére további téves elgondolásokat fűztek fel. Mindenki felszállt a dilivonatra, több generáció utazik a történész dilivonaton, és képtelenek leszállni róla, pedig vakvágányon robog a vonat már nagyon régóta. De ha mégis észevette volna valaki a történész téveszmék tengernyi helyrajzi problémáját, akkor sem írhatta meg, mert akkor kilógott volna a sorból, és kiközösítést kapott volna, a tekintélyes nagyurak részéről. Ezért végezték ezeket a kutatásokat eddig is olyan magánemberek, akik jól tudták, hogy a római Aquincum területén sosem volt Óbuda városa. Noszlopi Németh Péter, Sashegyi Sándor, Vértessy György, Szörényi Levente és Lánszki Imre. És ezért kell nekem átírnom a főváros történelmét az oklevelek valós helyrajzi adataival a valós helyére, a Sican-Rókahegyre Sicambria-Óbuda városára. Történész képtelen volt kinyomozni a hibasorozatot a korlátoltsága okán. 

Ugyanis a tudás igazi ellensége nem a tudatlanság, hanem a tudásnak az illúziója. 

TÖRTÉNÉSZ TEKINTÉLYELVŰSÉG

Tekintélyuralmi rendszert építettek ki a történészek számára, ahol csak a magasabb tekintéllyel rendelkező professzornak, adjunktusnak, PhD-s magasiskolát végzett MTA-s nagyágyúnak lehet igaza. És olyannyira dogmatikus ez a rendszer, hogy az sem érdekes számukra, hogy mit írnak az oklevelek. Jelentősebbnek értékelik a híres történész, ám de téveszmés történész tanulmányát, még akkor is, ha az a összes vonatkozó oklevél tartalmának is ellent mondd. Beteg, súlyosan beteg szinte a teljes történész társadalom, régészek és múzeológusok, oklevélfordítók nagy része, mert félreképezték őket, és erre a tényre ők maguk, rá sem tudtak jönni, és a problémával sem tudnak szembenézni! 

CSORDASZELLEM

A tekintélyelvű oktatás, és a történészek körében uralkodó tekintély uralmi rendszer azt is jelenti, hogy az MTA-s nagyágyúkat nem szabad, és lehet kritizálni, még akkor sem, ha bődületes nagy hibákat halmoznak egymásra. Rendszerszintű problémával állunk szemben.

A csordaszellem azt jelenti, hogy az emberek hajlamosak a többség viselkedését és véleményét követni, anélkül, hogy saját véleményt alkotnának, a biztonságérzet növelése érdekében. Ez a viselkedésforma a történészeknél kiváltképp megfigyelhető, mikor a dogmákat tolják előtérbe a gondolkodás helyett. Ez a jelenség megfigyelhető a pénzügyi piacokon (pl. tömeges vételi vagy eladási hullámok), marketingben és általános társadalmi viselkedésben is. 

Főbb jellemzői:

Tömegviselkedés követése: Az egyének lemásolják mások tetteit és elképzeléseit ahelyett, hogy önállóan döntenének. 

Bizonytalanság kiváltó oka: Bizonytalan helyzetekben (pl. piaci volatilitás, válság) erősebb a csordaszellem hatása. Ugyanez figyelhető meg történészeknél akkor, mikor egy igaznak vélt hiedelem-dogma, esetünkben Óbuda város helyrajza került cáfolatra. 

Biztonságérzet: A többséghez való csatlakozás biztonságosabbnak tűnhet. Ezt látjuk Kanyó Ferenc esetében,  a később hozzá csatlakozó műveletlenebb szervilis követőinél.

Más téren ugyanez példaként. 

Pénzügyi kontextusban: Befektetők követik a többi befektető példáját, ami pánikvásárláshoz vagy pánikeladáshoz vezethet. 

Marketing: A csordaszellem kihasználható korlátozott ajánlatokkal, hogy a fogyasztókat vásárlásra ösztönözzék a lemaradástól való félelem miatt. 

DUNNING-KRUGER TÖRTÉNÉSZ SZINDRÓMA

A Dunning–Kruger-hatás egy kognitív torzítás, amely szerint a kevés tudással vagy képességgel rendelkező emberek hajlamosak túlbecsülni a saját képességeiket, míg a valódi szakértők alulbecsülik a saját tudásukat. Az alacsony képességűeknek a hiányos ismereteik miatt nincs meg a képességük a saját hibáik felismerésére, míg a magasan képzettek többet tudnak a feladatok összetettségéről, és ezért is hiszik magukat kevésbé jónak a többiekhez képest. 

Jellemzői:

Túlbecsült képességek: Azok, akik keveset tudnak egy adott területen, nagyon magabiztosak lehetnek, és magasra teszik saját magukat a skálán, ami nagyrészt alaptalan. Ez a fajta buta történész szokott nekem "szakácsozni" miközben azzal sincs tisztában, hogy ez a helyzet a saját számára nagyon ciki, mert a szakács ebben a témában és esetben, sokkal többet tud nála-náluk.

Alulbecsült képességek: A valójában magas képességű emberek gyakran alábecsülik a saját teljesítményüket, mert tisztában vannak azzal, hogy mások is nagyon jók lehetnek a területen. És további kérdésekre keresik a jó megoldásokat.

Képesség felismerése: A tudás növekedésével az önbizalom kezdetben csökkenhet, ahogy az illető felismeri, mennyit is tud még, mielőtt a valódi kompetencia kialakulásával újra növekedni kezd, de már megalapozottan.

Következmények:

Az alacsony képességűek rossz döntéseket hozhatnak, mert nem tudják felismerni saját korlátaikat. 

Ez a jelenség magyarázatot adhat arra, miért látunk gyakran túlzottan magabiztos, ám téveszmékben élő embereket a mindennapokban. Sok történésznél megfigyelhető ez. Például amikor Szabados György a helyrajzi adatokra válaszul csak "komcsizni" tud, és sok esetben a kognitív disszonancia is hozzájárul a téma nemtudásának problémájához.

A hatás negatívan befolyásolhatja az önfejlesztést, mivel az érintettek nem látják be, hogy fejlődésre van szükségük. Ez egyébként általánosnak mondható az Óbuda helyrajzi probléma kapcsán a történészeknél, hiszen a hiba-hibák forrását és okozóját sem képesek beazonosítani. 

Illetve az a jól bevált recept is közrejátszik, hogy ami adat és tény ellene van a történész által felvázolt dolgoknak, akkor annál rosszabb a tényeknek és ezeknek a tényleges adatoknak! Azt egyszerűen elhagyják, szót sem ejtenek róla, nem közlik, elrejtik, a szőnyeg alá söprik, nehogy kényes kérdésekre kelljen igazi válaszokat találniuk.

A probléma tehát összetett és általánosnak mondható. A korlátoltság pedig több generáció óta fennáll a régóta tartó félre-tanítás miatt. A tiltakozás nagyrészben előre eldől fejben az előitélet miatt, mert két pszichológiai jelenség is szerepet játszik a tiltakozásban a történészeinknél, a kognitív disszonancia és a Dunning-Kruger hatás. Esetünkben ezek a hatások erősítik egymást, és a tiltakozást. Rendszerszintű és nagyon súlyos problémáról van tehát szó

Egyed Zoltán Sicambria-Óbuda Piliskutató Csoport

MIRŐL ÁRULKODIK A KÉSŐRÓMAI ERŐD A HARSÁNYLEJTŐN?

Láng Orsolya mániája az a tévképzet, hogy a római polgári lakosság a Duna áradása elől, a katonavárosba költözött. Azonban ez is csak egy nagyon korlátolt, és egyben tudománytalan és alapjában is hamvában holt elképzelés a színes fantáziavilággal megáldott Láng Orsolyától. És erre bizonyítékot is szolgáltat az a negyedik századi római erődített épület, amit a Harsánylejtőn tártak fel. Ez a későrómai erőd, az unos-untalan, a Láng által ismételgetett "Aquincum környéki villaépületeket" is átértelmezi. 

Hiszen maga Láng írja le, hogy "Az előkerült fegyvertöredékek (nyíl- és dárdahegy) alapján azt a lehetőséget sem zárhatjuk ki , hogy a római uralom késői időszakában a veszélyessé váló Dunapart i településrészekről a jobb a n védhető , egykori villagazdaságokba húzódtak fel kisebb katonai egységek. Erre számos példát találunk az Aquincum környéki villagazdaságok esetében (pl. az ún. Békásmegyeri, Testvérhegyi villák esetében : PÓCZ Y 1971 , 85-102) . "

Láng Orsolya a nyílvánvaló tényeket hallgatja el. 

Ne feledjük, hogy nem csak az a hamisítás, ha valaki a tények ellenkezőjét állítja, hanem az is az, ha a tényeket elhallgatja! Nos, Láng Orsolya azért műveli ezt, hogy védje azt a jól felépített magyar történelem, és nemzetellenes hazugságukat, amivel a Magyarok Krónikáit elferdítették, és szándékosan félremagyarázták a római Aquincum érdekében. Régóta próbálom megfejteni, hogy a római koros történészek, miért magyar történelem ellenesek. És még lehetne ezt a kérdéskőrt bővíteni. Ők, (a nemzetellenes történészek, köztük Láng) ugyanis azt akarták mindenkivel megetetni, hogy a Magyarok Krónikáiban szereplő Sicambria-Attila városa, az a római Aquincum romjait jelenti. Aztán már nemrég a hamisító trió, Spekner-B Szabó-Kanyó, még rátettek ezen ostoba hazugságokra egy jó nagy lapáttal, mikor már nem csak Sicambriát, hanem Potentiánát is a római Aquincumnak adták elő, végtelenűl ostoba és aljas módon, a krónikáinkat és a krónikaírókat is degradálva. Ez a legegyszerűbb, semmi nem kell hozzá, kutatni sem kell, elég egy jó nagy hazugság, és kész. Valamelyik lángésznek kipattan a szikra az agyából, és már lehet is a szalonnát sütni, a magyarellenes táborban a tűz körül vidáman.

Azonban nagy hiba csúszott a számításba. Mégpedig a tudomány, a digitális térképek, no és persze én magam, aki nagyon szeret olyasmit olvasni, ami érdekli, az igazságért. Láng és bűnös társai, előszeretettel  hallgatják el, hogy a Duna vízszintje a 283-as évtől kezdve folyamatosan emelkedett. És nem csak a római helytartói palotából, hanem a római Aquincum polgárvárosából, és bizony a katonavárosból is el kellett költözniük a rómaiaknak  

A Duna áradásai Aquincum térségében — különösen a késő római és középkori időszakban — rendszeresen elérték vagy meghaladták a 104–105 méter tengerszint feletti magasságot (Balti alapszint szerint: 104–105 m B.f.), sőt, egyes extrém esetekben akár 106 m B.f. fölé is emelkedhettek !

A római part, vele Aquincum katonavárosi területe és polgárvárosi része is egy hosszanti sziget, melyet a holocén, a Mocsárosban lévő Duna-meder épített, ezért van a pomázi-békásmegyeri-csillaghegyi belső, nyugati Duna-medernél magasabban. Aquincum szigeten létezett. Azonban ez a hosszanti sziget, (mint a szigetek általában) árvízterület volt, és ma is az. És ezt az árvízterületet a nagyobb áradások ellephették, az extrém magas áradások pedig teljesen beboríthatták a Duna hordalékával, és bizony a nagy helyzet az, hogy Aquincummal pontosan ez történt. 

🌊 Miért fontos ez?

Nézzük a tényeket...

A római helytartói palota padlószintje kb. 101,5 m B.f., így az már a kisebb áradások során is víz alá kerülhetett.

A polgárváros kb. 102,5–103 m B.f. magasságban feküdt, tehát részben veszélyeztetett volt.

Csak a katonaváros (103–104 m B.f.) feküdt olyan magasan, hogy a legtöbb áradást túlélje, de a nagyobb vízszintek már ezt is elérhették.

Aquincum polgárvárosi és katonavárosi területén sem találtak Hun vagy Avar palotákat, pedig ha Buda ott létezett volna, akkor a IV.századtól folytonos Hun leletanyagot kellett volna találni ezrével, százezrével. Ilyen azonban nincs, és nem is volt Aquincumban. Viszont, hogy ott nincs Buda-Sicambria, az nem azt jelenti hogy az nem létezett, hanem ez a tény is azt igazolja, hogy Sicambria-Buda-Attila városa, nem egyenlő a római Aquincummal. Pláne most már, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy Aquincumot eltűntette szem elől a Duna áradása. Így tehát a biboldó történészek immár nem tudják a Hun korszakra, 375-re vonatkozóan Sicambriát összemosni a római Aquincummal, sem Potentiánával, mert Aquincum részleteiben sem volt ekkor látható, hiszen csak a 18-19-20 században tárják fel, a Duna hordaléka alól. És Árpád fejedelem második hazatérésekor is csak a sziget látszódott, amit rögtön vezéri szigetnek neveztek el, és Chepel lovászmester kapta meg, Budával-Sican Rókahegyével szemközt, Insula Magnának-Buda Szigetének, majd Pestnek-szigetnek hívva, és csak utána lett Szűz Mária-Boldogasszony sziget. Egyébként valamikor a Hunvár (Avar) korszakban is időnként kint volt az árból a sziget, mert Láng művésznő büszkén példálózott azzal, hogy az egyik fal melett találtak egy avar kemencét. Bravó, ez minden ott, ez alapján csak szerintük volt ott Buda. Kész röhej ez az egész, komolyan mondom.

🧭 Következmény

A Duna áradásai tehát nemcsak a római korban, hanem a későbbi évszázadokban is jelentős hatással voltak Aquincum emlékezetére és fennmaradására. A vízszintemelkedés hozzájárult ahhoz, hogy:

• A római épületek elpusztultak vagy betemetődtek.

• A város neve és emlékezete éppen ezért, be sem került a középkori krónikákba.

• A terület csak a 18–19. században került újra a régészet látókörébe.

És azért nézzünk egy történelmi példát erre...

📜 Történelmi példa

• A 1838-as nagy pesti árvíz idején a Duna vízszintje 1026 cm volt a budapesti vízmércén, ami kb. 105,5 m B.f.-nek felel meg — ez elárasztotta a mai Óbuda nagy részét, beleértve az egykori római területeket is. Mindkét római város területét, a polgári és katonai városét is, a belső békásmegyeri mederrel együtt. Így tehát a 375-ös évre nyugodtan gondolhatunk egy hasonlóan ugyanilyen nagy (ha nem mégnagyobb) árvizet.

VISSZA A HARSÁNYLEJTŐRE

Harsánylejtő későrómai erőd feltárása

Mostmár visszatérhetünk a Harsánylejtőre, a későrómai erődhöz a IV.századból. A Duna hatalmas árvize a ma Római-partnak hívott területet, és Aquincum nagy szigetét, ezt az árvízterületet teljesen befedte, és Aquincum a Duna hullámsírjában pihent romjaiban. Ezért vannak a rómaiak ekkor már a IV. században hegytetőn a Rókahegyen, az őshonos lakosság városában Sicambriában, és Potentiana gyűszűnyi erődjében. Ezért erődítették meg a hegyoldali épületeket. Nyílván tudták, hogy egy mindent elsöprő támadás következik hamarosan a Hunok részéről. Pontosan ez az, ami azt igazolja, hogy Aquincum teljes területét kénytelenek voltak elhagyni, és a hegyoldalba és hegytetőkre költözni, az ottani épületeket megerődíteni. Kovács Olivér szervilis írásainak legalább annyi haszna van, hogy én fel tudom ismerni az írásban az ellentmondásokat, és az utalásokat a történelmi tényekre. 

Én összefüggéseiben nézem a kutatott területem.

 Nézzük! 

"Az írásból az is kiderül, hogy Kr. u. IV. századra feltehetően elsősorban nem polgárok, hanem katonák vagy katonai védelmet fizetni tudó előkelők költöztek ki az egykori villaövezetbe. A korábbi épületek közül többet is megerődítettek, s mint a harsánylejtői épületegyüttes is bizonyítja, újat is építettek. Ennek a feltárása során elsősorban a katonasághoz köthető leletekre, tárgyakra bukkantak az elmúlt hetek során. Hogy a harsánylejtői villát meddig lakhatták, nem tudjuk, de feltehetően az V. század elején már senki sem élt a falai között, hiszen a népvándorlás újabb hullámai miatt egyre kevésbé volt biztonságos a hajdan virágzó provincia központja – derül ki a BTM régészeti portálján november 10-én közzétett beszámolóból."

Badarság és ostobaság arra gondolni, hogy Aquincum ne lett volna biztonságos. Sokkal inkább a helyzet, az árvízhelyzet az ami változott az árterületen. Ez azt jelenti, hogy az árvíz elpusztította a római katonavárost is. Abban is biztosak lehetünk, hogy Kattar fővezér kémjei ezt jelezték a Hun uralkodónak, és így a dolguk, Aquincum teljes pusztulásával, leegyszerüsődött. Ezért tudtak az úr 375-ik évében a Sicambria alatti réven, a később Megyernek hívott réven az éjszaka leple alatt simán átkelni -szigetről szó nincs, egyetlen alkalommal sem, így tehát Aquincum víz alatt van ekkor -és Macrinus vezér és a Veronai Ditrik hatalmas seregét legyőzni az embertelen harc során.

Ezt a részt Kézai Simon meséli el nekünk.

3. §. Macrinus és Veronai Ditrik hadi készületeiről.

"S minthogy azon időben Pannoniát, Pamfiliát, Frigiát, Macedoniát és Dalmatiát a longobárd nemzetből Szabaria városából származott Macrinus hadfolytatásban tanult tetrárkha kormányozta, hallván hogy a húnok a Tisza mellé telepedtek s országát napról napra szaggatják, országa népével rájok támadni félvén, követeket külde a rómaiakhoz, hogy a húnok ellen hadi népet és segítséget kérjen, mert a rómaiak részéről parancsol vala az említett országokban. A rómaiak osztán Veronai Ditriket, alemann nemzetet, emelék önkényt akkor magok fölé királylyá, kit meg is kértek, hogy vígyen Macrinusnak segítséget. Ditrik tehát szives jó lélekkel rá állván, olasz és német sereggel s más nyugoti vegyes nemzetekkel megindulván Százhalomhoz juta, hol a longobárdok Potenciana város alá összegyülekeztek vala s tanácsot tarta Macrinussal, vajon a húnokat a Dunán átkelve tanyájokon vagy más alkalmas helyen kellene-é megtámadniok."

Szerdahelyi Gábor: Celebriorum Hungariae urbium celebriora

Az én olvasatomban a krónikáink is azt igazolják, hogy Aquincum ekkor már rég elpusztult, ezért nincs a krónikáinkban, mert a Duna vízszintje alatt volt. Éppen ezért, a Hunok a római Aquincumot nem is láthatták akkor már, mikor Pannónia elfoglalására készülnek. Nincs nyoma annak, hogy a római Aquincumot a Hun támadások pusztították el. Az öldöklő harc pedig Sicambria és Potentiana között zajlott, a mai Üröm-Rókahegy és Budakalász közötti térségben. Ugyanezt a nagy csatát, a Sicambriában az 1360-as években járt Andreas Hungarus úgy írja le, hogy Buda és Székesfehérvár között zajlott ez az ütközet. Ez azért van így, mert ez a korszak elnevezése volt ugyanazokra a várakra. Ez a mi történelmünk igazi honfoglaló háborúja a 375 évben, mert a szakrális háromszög, a Hun kapitányok hatalmas kurgánjaival, a Hun sírhalmok ekkor keletkeztek. Ezért épült ki itt Szent 

Hun halomsír III.István koronázása hátterében

István koronázóvárosa Alba Regale, a kapitányok sírhalmai, és Árpád fejedelem sírjának közelében. Ezért szerepelnek ezek a hatalmas Hun halomsírok abban a Képes Krónikában, melyet Kálti Márk írt a 14.században Alba Regale városában. És akkor kap a fejéhez még inkább a kedves olvasó, ha rájön arra, hogy Kálti Márk a saját szemével látta azokat a hatalmas Hun sírhalmokat a Sicambria Necropolisban, melyeket a Képes Krónikában ábrázolt, hiszen ő ott élt, és írta ezt a csodálatos krónikát számunkra. Ez az oka annak, hogy a Hun halomsírokat látjuk a Képes Krónikában. Átfordítom ezt kedves olvasóimnak egy másik olvasatként értelmezve. Alba Regale-Székesfehérvár királyi koronázó és temetkező városa kizárólagosan csak ott létezhetett Sicambria, a későbbi Buda közelében, ahol korábban a Hunok nagy csatája zajlott, mikor Pannóniát elfoglalták 375 évben. Minden helyrajzi adat és nevezéktan ezt a tényt erősíti meg számunkra. Így talán az is jobban érthető mindenki számára, hogy a félreképzett régész-történészek közűl egyeseknek miért kell Sicambria-Buda városával együtt Potentiana városát is tagadni, ugyanakkor máshová hamisítani, és egyben nem létezőnek hazudni. Az ugyanott lévő igazi királyi, Szent István városát Székesfehérvár helyrajzát is még ma is Fejérmegyébe előadni, és összemosni a püspöki Könyves Kálmán által alapított várossal, Székesfejérvárral.

Kálti Márk Képes Krónika

"Az Úr 1358. esztendejében, áldozócsütörtök nyolcadába eső kedden kezdtem ezt a krónikát a magyarok régi és legújabb cselekedeteiről, származásáról és…”  1358. május 15-én"

Kálti Márk a Szent István által a Sicambriában-Budán, a Sican-Noé-Rókahegy-Felhévízi Árpád sírhely közelében létező Alba Regale-Székesfehérvár királyi egyházának őrkanonokja volt !

Illett volna egy történésznek rájönnie ezen összefüggésekre, és úgy egészében minderre, az Óbuda-Székesfehérvár helyrajzi probléma kapcsán. Én szégyenlem, hogy ilyen kutyaütő, semmirekellő és haszontalan történészeink vannak, akik ráadásul még túlontúl sokat is képzelnek magukról.

Persze ehhez a kutatáshoz magyar szívre és lélekre is nagy szükség van, no és persze az értelmes kérdésfeltevések, értelmezések is nagyon fontosak, és az oklevél és terepkutatás sem elhanyagolható.

                                             Egyed Zoltán

#aquincum  #sicambria  #potentiana #duna  #árvíz

A HÁRMASHALOM - MEDIUM REGNI- A MAGYAR KIRÁLYSÁG SZAKRÁLIS ÉS FÖLDRAJZI SZIMBÓLUMA

 

Szokás szerint a műholdas alkalmazást nézegettem, megálltam ennél a képnél...

Olyan erősen emlékeztet engem valamire...

És ekkor vágott belém hirtelen és nagyon erősen a felismerés!

Rögtön posztoltam is a Facebook közösségi nyílt oldalán a kutatócsoportnak: 2025.08,14. 3:33. A név kötelez. 

Nem gondoltam volna, hogy még meglepetés érhet a kutatásommal kapcsolatban. Egészen elképesztő dolog tudatosult számomra, alig térek magamhoz a felismeréstől. És aludni sem tudok, pedig már hajnali három óra van.. Ennek a dolognak, melyről még nem írhatok úgy, ahogy én szeretnék, a Magyar Nemzet és a magyar emberek öntudata számára hatalmas jelentősége lesz még a közeljövőben, és ez nem is fog halványulni. Ez is örökre megmarad számunkra, és sok mindent megváltoztat. 

Előljáróban annyit mondhatok most el, hogy Bél Mátyás és Kumorovitz Bernát is hatalmas tévedésben volt!

"Tres montes in insigni regni Hungariae repraesentantur, qui montes Tatram, Matram et Fatram designare videntur." 

Mely így hangzik magyarul: 

„Három hegy jelenik meg a Magyar Királyság címerében, amelyek a Tátrát, Mátrát és Fátrát jelképezik.” 

Már most szólok, ezt úgy felejtsétek el, ahogy van, teljesen alaptalan és téves feltevés, Bél Mátyás ezt teljesen tévesen gondolta így!

NÉZZÜK MOST AZT MEG, HOGY MIT MONDANAK A TÖRTÉNÉSZEK! 

A Hármashalmunknak: szakrális-történelmi-identitása-származás és ősiség tudata van,-helyrajzi jelentéssel bír,-és elválaszthatatlan a Turul nemzetség királyaitól Sicambria-Óbudától, és a koronázás helyétől, Szent István királyunk Alba FEHÉRVÁR Alba Regale koronázóvárosától! 

Azonosítja a koronázás helyszínét! Tehát nem csak szimbólikus jelentése van, sőt! 

Amikor leesett nekem a tantusz, hogy mi a valódi jelentése, hirtelen még levegőt venni is majd elfelejtettem!  

Üzenetet kaptunk a múltból! És nem, nem őrűltem meg. 

És ezt is, miként az eddigieket is, amit mind leírtam EL FOGJÁK FOGADNI. Mert olyannyira brutálisan nagy jelentőségű A HÁRMASHALOM ÜZENETE!

Ugyanakkor pedig semmi köze a "keresztény ábrázolásokhoz"-csak ezt is el akarják venni-lopni tőlünk.

🏰 Korai ábrázolások időrendben

13. század V. István pecsétjén apró halomként Még nem teljesen kialakult forma

1280 Erzsébet anyakirályné pecsétje Lebegő liliomszerű végződésből nő ki a kereszt

14. század eleje IV. László pecsétje Apró hármas halom vagy korona

1357 Nagy Lajos pecsétje A mai formához legközelebb álló hármas halom, néha liliommal díszítve

Egészen elképesztő, hogy királyaink mennyire előrelátóak, és okosak voltak, hogy ránk hagyták ezt az ábrázolást, és beemelték a mindennapjaikba, ugyanakkor pedig örökségként hagyták számunkra. 

Mintha előre látták volna, hogy minden pusztulásra van ítélve!

El kellett jutnom a kutatásommal idáig, hogy ezt megértsem. Egészen elképesztő ez a dolog számomra.

A terület szakrális jelentősége határozta meg a későbbi szimbolikát!

Az őseink sírjai előtt, a Hun sírhelyek előtt koronázták a királyainkat!

Remélem mindenki érti ennek a jelentőségét! 

Én magam sem tehetek mást, tisztelgek őseink nagysága és származás-tudata előtt, amivel megjelölték a Turul Nemzetség sírboltját, Sicambria-Óbuda Királyi Központját és egyben koronázóvárosát! Ugyanakkor pedig földig hajolok a Képes Krónikánk készítői előtt! Célba ért az üzenet.

2025.08,14. 3:33                                 Egyed Zoltán

Mielőtt még bárki is letámadna, a Képes Krónika ábrázolása miatt...! Nem, és nagyon nem, NEM PIRAMIS! Nem szól a Képes Krónika piramisról! Mit gondoltok, mi az, ami úgy néz ki, mint egy piramis -hegyen kívül ?! 

Megvan, vagy segítsek? 

#hármashalom  #turulnemzetség  #koronázóváros  #albaregale  

#monsregius  #képeskrónika

A Hármashalom szimbolikája földrajzi és egyben szakrális jelentéssel bír ! Óbuda-Sicambria és egyben Alba FEHÉRVÁR Alba Regale helyrajzát és a Hungarusok-Magyarok ősi Nekropoliszát jelenti. Az a TÉNY, hogy a Turul nemzetség királyait az Árpád-korban a Hun kapitányok sírhalmánál koronázták, önmagában igazolja azt, hogy a Hun és Magyar ugyanaz a nép! Mindezek alapján, a siralmasan fájó az, hogy magukat magyarnak valló emberek próbálják a Hun származástudatunkat elhazudni, miközben a krónikáink Kattar vezérről és családjáról, Attila királyról, az ő életéről, kapitányairól, és felmenőiről, és leszármazottairól szólnak. A szakrális Szentháromságot rombolták szét a Buda név elvítelével Aquincumba, a Százhalom elvítelével Battára, és pontosan ezért kellett ellenségeinknek a koronázóvárost Fejér megyébe ferdítenie. Ezért hazudják ma is oda, a nemzetellenes alakok Szent István Alba FEHÉRVÁR Alba Regale koronázóvárosát, ami egybetartozik a Hun Nekropolisszal, Sicambriával és a Hármashalommal, mely jelöli e helyet.

MONS REGIUS

Eljutottunk a királykoronázások színhelyére. 

MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ATLASZ 9. ÓBUDA A HAZAI TÖRTÉNELEMKUTATÁS LEGNAGYOBB SZÉGYENE

A hazai történelemkutatás legnagyobb szégyene, és egyben a világ legnagyobb téveszméje, a középkori Óbuda város topográfiájának a magyar történészek általi meghamisítása.

„Magyar Várostörténeti Atlasz 9. ÓBUDA”

Ez a tudománytalan kiadvány, a Magyar Várostörténeti Atlasz 9. ÓBUDA a hazai történelemkutatás legnagyobb szégyene, és egyben a világ legnagyobb bakija- ma már történelemhamisítása, -amit valaha történészek elkövettek.

Jól jegyezzük meg e kiadványban lévő neveket, azokat akik az első, és hátsó oldalon is szerepelnek, mert még sokat fogják őket emlegetni, persze csak negatív értelemben. Nem teljes a névsor, mert kivétel nélkül hozzá lehetne írni minden történészt, aki valaha Óbudával foglalkozott, hiszen mindannyiukat ugyanazokkal a helyrajzi azonosítás nélküli prekoncepciókkal és téveszmékkel képezték félre.

Már a borító, a kiadvány legelső oldala is demagóg, hiszen ezen a képen, a Várostörténeti Atlasz Óbudát ábrázoló képén nem a középkori Óbuda várost látjuk, hanem azt a területet, ahol a Zichy család a majorságát létrehozta a hosszanti nagy SZIGETEN, az Aquincumi katonaváros területén, ma az Árpád híd budai hídfőjének környezete, ami a római korban és a középkorban is szigetként létezett, és csak napjainkban nem sziget már. És ez egy 18.századi kép, és nem középkori Óbuda városát ábrázolja! Zichyék tehát nem ott építették ki központjukat, ahol a középkori Óbuda városa létezett. Óbuda városának azt a területet hívjuk, ahol Óbuda Felhévizí Szűz Mária-Alba Ecclesia prépostság vára promontorio Veteri Budán, és az óbudai királynéi vár létezett Vetus Budán, a prépostsághoz tartozó földön. 

Óbuda városa a csillaghegyi Rókahegyen és a békásmegyeri hegyoldalban látható!

Az Óbuda északról készült látképein a hegytetőn és hegyoldalban látható várakat, a csillaghegyi Rókaheggyel és a békásmegyeri hegy oldalával lehet azonosítani, teljesen biztosan és tudományosan, műholdas képátfedéssel, és a vonatkozó helyrajzi oklevelekkel. Ezeknek a váraknak az összefoglaló nevének az ókori elnevezését a Sicambria nevet is használták Veteri és Vetus Buda okleveleiben, ugyanerre a térségre, a Hun és Árpád-kori fővárosra vonatkoztatva, hiszen jól tudták, hogy Sicambriában vannak, mert annak minden 

Hegytetőn Óbuda városa, a nyílnál pedig a Főtér

emléke látható-tapintható volt számukra a mindennapokban is. Történészeink az eltelt 180 évben sem voltak képesek ezt a földrajzi területet beazonosítani. Inkább a félreképzésük alapján, a valójában hegyen lévő várost az egykori szigetre fantáziálják, és adják elő napjainkban is, erről szól az ő kiadványuk, ez a szégyenletes és kényszeres történelemhamisítás, melyet régészek-történészek és muzeológusok követnek el napjainkban is.

Egyed Zoltán Sicambria-Óbuda Piliskutató Csoport

Oklevélben a hegyen lévő Óbuda város neve

#obuda #magyarvárostörténetiatlasz #nehazudjtörténész

#BTM

BUDA VÁRA ÉS KÖRNYÉKE MADÁRTÁVLATI KÉPE ÓBUDA FELŐL AZ 1684. ÉVI OSTROM IDEJÉN

Merian, Matthäus: Prospect der Vestung Ofen, wie solche zu sehen von Alt Ofen wehrender Belägerung, Anno 1684. Buda ostroma északról. M. Wening rézmetszete L.N. Hallart rajza után

Régebben, még a kutatásom kezdetén is, és aztán visszatérően több alkalommal is sokat nézegettem ezt a látképet, sokszor fél éjszakán keresztül. De nem jutottam vele semmire. Valahogy nem akart összeilleni a többi látképpel, mindazokkal, melyek Buda-Vetust és Alt Ofent ábrázolják. És e kettőt azért írtam így, mert bár Óbuda területéhez tartozik mindkettő, mégis külön kell választani(úgy is volt) és külön is kell értelmezni őket. Erre picit később visszatérek...

ITT lehet a látképünket nagyítva is megtekinteni!

Merian, Matthäus: Prospect der Vestung Ofen, wie solche zu sehen von Alt Ofen wehrender Belägerung, Anno 1684.

Frankfurt. 1691. Rézmetszet.
Méret: 28x40 cm.
Oldal: 34x42 cm.

Rózsa/97c.
Buda és Pest látképe észak felől.

• Azt tudtam, hogy a mai Buda várát Ofent látjuk rajta és vele szemben a török-korabeli Pestet.
• Az is teljesen egyértelmű volt, hogy a 13.számmal jelzett melegfürdő az ma a Szent Lukács Gyógyfürdő-Buda-Budai Irgalmasrendi Kórház környezete.
• A 12.számmal jelölt pedig a Gül Baba Türbe és ma rózsakert. 
• Budavár, Zsigmond király idejében készült városfalait is láthatjuk a képen. 

Google Maps kép, Budavár Zsigmond király idejében épült városfal a Margit körút 66.szám alatt.

Tehát mondhatjuk azt, hogy képben voltam, hiszen a Google Earth és Maps alkalmazásokkal pontosan tudtam, hogy mit látunk a képünkön. És egyben tudtam azt is, -hiszen gyakoroltam eleget, -hogy milyen szögből látjuk mindezt. Azonban számomra nem is ezzel volt a baj, hanem azzal a részlettel, ami Alt Ofen területét mutatta a látkép alján. 

A látképen az Óbudához tartozó terület Alt Ofen felirattal

Korábban megírtam már, hogy az Óbuda területéhez tartozó terület -sziget- határai délen a mai Nagyszombat utca-korábbi nevén Határ utcát jelentik. Olvassuk el a "KÖR BEZÁRUL-ÚJBÉCS FÖLDRAJZI HATÁRA" című korábbi blog bejegyzését, hogy a továbbiak érthetőek legyenek! Tehát tudtam még azt is, már jóval korábban, hogy a Nagyszombat utcától északra lévő területet láthatjuk a látkép alján. És akkor most mutatom azt, hogy mit nem értettem én, sok-sok éven keresztül. 

Ezek a Dilich látképek és Hallart látképe, a nyitóképünk együtt, ami nem akart összejönni. Sehogy sem tudtam őket együtt értelmezni, megakadt a nyomozásom, és sokáig egy helyben toporogtam ezzel, mert a Hallart képen látottakat, mindenáron ott kerestem, és akartam volna megtalálni, a Dillich látképein, ahol a hegy alja van. 2013 év után, mikor már minden irányból azonosítottam a békásmegyeri Rókahegyen lévő Óbuda-Sicambria városát, akkor nyílt meg a lehetősége számomra, hogy a látképi ellentmondásokat tisztázhassam.

Aztán most nemrég a Facebook nyílt csoportunkban, ahol a kérdéseket szoktuk tisztázni, érkezett ugyanez a Hallart/Merian kép, és rengetegen nem értették e látképen látott, és az Alt Ofen felirat alatt jelölt épületek elhelyezkedését. Ekkor döbbentem rá, hogy nekem még ezt is meg kell írnom, hogy még jobban érthető és könnyebben feldolgozható legyen a terület változása azok számára, akik még most sem értik, vagy nem akarják megérteni a folyamatokat. Sokan persze, azt sem tudták, hogy ez még bonyolultabb. Ezért mutatom meg most a részleteket. Pedig már milliószor írtam arról, hogy a római-part teljes egésze sziget volt. Azonban, ahogy tapasztaltam, az emberek nagy-része nem tud elvonatkoztatni a mai állapotoktól, és csak a mai állapotokat tudja visszavetíteni a múltba, és ez alapján tudnak csak gondolkodni! Történészeink is ugyanezt az orbitális és tudománytalan szarvashibát követték el, és követik el ma is! Kutatásomban az egyik hiteles tény hozta maga után a következőt így volt ez a Sican-Róka-hegyen lévő Sicambria-Óbuda városa, és aztán a Pest-Boldogasszony sziget Insula Regis-Magna-Pest-Leporum-Beate Marie Virginis esetében is. Ezek az elnevezések nem a Margitszigetre vonatkoznak!

BOLDOGASSZONY SZIGETE

A római part hosszanti szigete a középkorban, ahol a mai Főtér és Szentlélek tér található a súrűn beépített részen

 Lodomér vára a Barátpataknál

Amikor a hosszanti nagy szigettel, a mai római parttal -Insula Magna-Beate Marie Virginis- elkezdtem foglalkozni, akkor egyértelmű volt, hogy a mai Barát patak torkolatánál álló, Bénárd kúriába beépített, tévesen "Puszta templom-Kissing romtemplom", -valójában a Lodomér esztergomi érsek vára -az, amivel kezdenem kell a Boldogasszony Sziget kutatását. Ez azért is fontos volt számomra, hogy a középkori, az 1355 évben készült határjárást meg tudjam fejteni. Gondoltam, ha az elejéről még nem megy, akkor hátulról, a határjárás befejező-pontjától, Lodomér esztergomi érsek várától majd menni fog! Ez a vár a Boldogasszony szigetén, Óbuda területének legészakibb pontján állt, a valós helyét a szigeten így tudtam azonosítani. Knauz félreértelmezése, és az őt másoló történészek tudománytalan tevékenysége során, ezért is keresték hiába a Margitszigeten az érseki várat, és Lodomér várát ezért fantáziálták "Kissing templomnak" a rögeszmés történészeink, és adják elő ma is ennek.

Főtér = Sziget!

Így is lett, a középkori határjárást, és egyben a szigeten lévő további épületek mibenlétét így sikerült meghatároznom a Műholdas Képátfedés módszertannal. A premontrei szigeti-férfi Szent Mihály arkangyal sziget prépostságot, és női Szűz Mária kolostort, és annak hosszanti mérműves ablakait, melyet a Zichy kastély bejáratánál megtaláltak, és feltártak-rekonstruáltak, ezáltal tudtam a szigeten azonosítani. 

Tehát teljesen biztos, hogy a Szentlélek tér-Főtér a középkorban is még szigeten létezett!  

A mai Főtér-Szentlélek tér a középkorban még szigeten létezett! 

Tulajdonképpen most már helyben vagyunk, megérkeztünk a kívánt területre, amit nyítóképünknél vizsgáltunk. Akinek jó szeme van, az már felfedezheti a Dillch látképen ugyanazt a látványt, amit Hallart rajza ábrázolt számunkra egy közelebbi nézőpontból. Dilich képén a békásmegyeri Kálvária-domb irányából nézünk a főtérre, Hallart pedig a Főtér utáni, sziget feletti nézőpontból mutatja számunkra Óbuda területének végét. A Dilich képen e képet figyelmesen vizsgáló ember, azt a tornyot is észreveheti, amit a Hallart képen is láttunk.

 

Nyitóképünk részlete, Hallart rajzán a szigeti Szent Mihály arkangyal prépostság tornya

Dilich hadmérnök rajzán ugyanaz a torony, sárgával kiemelve

Kirívóan magasra emelkedik az összes épület közül a szigeten. Egyetlen épület van a Főtéren, ami ilyen magas volt. Ez a Szent Mihály arkangyal szigeti prépostsági templom tornya, ami a Főtér betonja alatt várja a sorsa jobbra fordulását. Ez az a premontrei-szigeti prépostsági főtemplom, amit félreképzett régész-történészeink a Szent Péter óbudai főtemplomnak

Szent Péter prépostság a békásmegyeri Kálvárián

fantáziálnak, és ferdítik annak, a helyrajzi tévedésük miatt. A látképek, egykorú beszámolók és oklevélrészletek alapján, az óbudai Szent Péter prépostság a békásmegyeri Kálvária dombon állt, és nem a Főtéren, hiszen a római Aquincum polgári és katonavárosa, a Főtér teljes környezete a középkorban is még szigetként létezett! Eljutottunk tehát a nyomozásban és gondolatban a Főtérig e szigeten, és kinyomoztuk, hogy melyik épület lehet az, amit Dillich látképén kimagslóan láthatunk, ugyanakkor Hallart rajzának minket érdeklő Alt Ofen felirat alatt, a kép részletén látható. Tehát Hallart és Dilich rajzokon megtaláltuk ugyanazokat az épületeket. Az azonosítási nehézséget az okozta, hogy más perspektívából készültek a képek. A legnagyobb nehézséget az okozta, hogy a két látkép között eltelt nyolcvan azaz 80 év, és a vízrajzi környezet átalakult. Láthatóan csökkent a nyugati-belső Duna-meder vízszintje, mert Hallart már nem ábrázolja a Mátyás-hegy alatt a medret, ami Újlaknál a Duna főmedrénébe visszatér.  Meg kellett találni még az azonosításunkhoz a digitálisan nagyítható képeket. Erre az eltelt tíz év pont elég volt. Ma már vannak szuper képeim, a digitális fejlődés jóvoltából. Ha bárki kételkedne, még maradt a végére ütőkártyám. Egyszer egy reggeli (déli) kávézásom közben láttam meg a lényeget, rögtön meg is írtam az AMFI A SZIGETEN című blogbejegyzést, ami az egyik legnagyobb sikerű írásom lett a Facebook közösségi oldalán a kutatócsoportomnak. Tekintsük meg tehát most AMFI A SZIGETEN romemlékeit Dilich hadmérnök, és Hallart rajzolók középkori látképein a katonavárosi amfiteátrum romemlékeit. Ma már eljutottam odáig a digitális képnagyításokkal, hogy Dilich látképén is felfedeztem az Amfi romjait!  ☺

Dilich hadmérnök rajzoló látképén az Amfi romemlékei szigeten

Hallart rajzán ugyanazok az Amfi romemlékek más nézőpontból láthatóak

Ez a látképi azonosításom, véleményem szerint, egy akkora szög a Történész Dogmák koporsójába, ami végképpen lezárja fedelét a tudománytalan történészeink tévképzeteinek és téveszméinek. Figyelmezteti remélhetőleg ez a súlyos hiba és kényszeres Történész-szamárcsapás az ifjú és gondolkodni tudó régészeket, a jövő történészeit arra, hogy egy terület kutatásakor a vizsgált korszakhoz, a korábbi vízrajz megismerése és rekonstrukciója elengedhetetlen 

Középkori Duna-meder a hegy aljában.

munkafolyamat. Tanuljatok elődeitek hatalmas hibájából! Befejezésül még egy dologra fel kell hívjam az értelmes figyelmet. Újlak területe és egyben a nyugati hegylábak környezete szélesen, és egyáltalán nem voltak beépítve. Ez pedig egyáltalán nem lehet véletlen! Ezt a Hallart képen így jelöltem, Újlak területénél kékkel, mint középkori Duna ágat.

A középkori csillaghegyi Duna-ág torkolat a Hallart képen jelölve Újlak területén

Sőt, mi több, én azt állítom, hogy e területen élő emberek tisztában voltak a súlyos árvizekkel, és annak a területen okozott kárainak súlyosságával. Tudták, hogy mely irányból érkezik az ár. 

Az MTA-CSFK képe is Újlaknál jelöli a nyugati belső, csillaghegyi Duna meder torkolatát 

Pontosan a hatalmas óbudai árvízveszély és a hegyek aljában lévő békásmegyeri-csillaghegyi Duna meder miatt építették házaikat, a Duna áradásra előre gondolva, a katonavárosi amfiteátrum tetejére! Annak az amfiteátrumnak a romjaira, amit a középkori látképeken a köríves romfalakat még szabadon láthattuk! 

Az Amfi házai a feltárások megkezdése előtti időben.

Óbuda térségében 1712-ben, 1775-ben, 1799-ben, 1808-ban, 1811-ben, 1829-ben és 1830-ban is kiöntött a Duna. Az emberekben élénken élhetett még az 1838-as Nagy Árvíz emléke, mikor Óbuda, illetve e sziget környezete, és 

1838 Ó-Buda

főleg a hegyoldali nyugati oldala totális károkat szenvedett. Mégpedig azért, mert a középkori Duna mederbe- az ártérbe építkeztek, ahol a víz az úr! A terület jellege okán, több irányból fenyegette az itt élőket az áradás. Bizony, az Amfit az árvizek miatt betöltötték, mindenféle a közelből összehordott törmelékkel, és épületdarabokkal, és földdel, és aztán a már árvizektől biztonságos magaslatra körívesen építkeztek.

Sem az Árpád-korban, sem pedig a középkorban, mint láthatjuk képeinken, a katonavárosi amfiteátrumra nem építkeztek. A 18-19 században azonban a középkorban még tisztán látható amfiteátrum romjait elföldelték, és annak tetejére építkeztek az Óbudához tartozó sziget végében az áradástól tartó emberek. 

Ennél konkrétabb bizonyítékra nincs is nekem szükségem. 

Egyed Zoltán Sicambria-Óbuda Piliskutató Csoport

#amfiaszigeten  #insulamagnaregis #sicambria  #obuda  #altofen  #budavetus