ÓBUDA HELYRAJZI PROBLÉMA ÉS A TUDÁS IGAZI ELLENSÉGE

Óbuda városa a csillaghegyi Rókahegyen és a békásmegyeri hegyoldalban.

A FÉLRETANÍTÁS

A tudománytalan téveszmékből élő, az aquincumi Óbuda tévképzetet állandóan ismétlő félretanított régész-történészeknek a látását is elhomályosítja valami. Hiszen, ha nem így lenne, akkor ők is látnák, hogy Óbuda préposti és királynéi várai hegytetőn és hegyoldalban léteztek. És az is utat törthetne a tudatukban, hogy Aquincum hosszanti árvízveszélyes szigetén nincsen hegy. Így tehát Óbuda városa nem Aquincum területén létezett. De régész-történészeink számára ez nem ilyen értelemszerű. Meg kell ezért vizsgálnunk, hogy a félretanításuk-félreképzésük mit okozott, és mit vált ki náluk, mikor a helyrajzi problémával szembesítem őket.

KOGNITÍV DISSZONANCIA

"A kognitív disszonancia egy pszichológiai jelenség, amely akkor lép fel, amikor ellentmondásos gondolataink, hiedelmeink vagy cselekvéseink vannak, ami belső feszültséget, kényelmetlen érzést okoz. Ezt a feszültséget a legtöbb ember megpróbálja csökkenteni viselkedésének vagy gondolkodásának megváltoztatásával, vagy az ellentmondás racionalizálásával." 

Ez az állapot a régész-történészeknél a félretanításuk miatt következik be, mégpedig akkor, amikor a vonatkozó oklevelek és krónikáink adatai alapján elvégzett kutatásaimmal találkoznak, és szembesülniük kell azzal, hogy Óbuda várai a csillaghegyi Rókahegy tetején, és a békásmegyeri hegyoldalban léteztek. Ekkor tiltakozniuk kell az új tudományos eredmények ellen, mert az ő (félre)képzésük és sok évtizedes hiedelmük alapjában megdőlt, és minden eddigí, amit igaznak véltek, alapjában hamisnak és teljesen tévesnek bizonyult.

És ezt nem tudják elviselni! Az pedig végképp kiveri náluk a biztosítékot, hogy pont az a általuk szupernek gondolt fegyver fordul vissza rájuk, amivel ezen történészek butábbik része támadni szokott engem, mégpedig az, hogy az én egyik szakmám a vendéglátás, és én ezzel keresem a kenyerem. A történészek egy tudománytalan tévképzetet adtak elő, 180 évig a főváros történelméről, és szervilistán egymást másolva, ma  Hatalmas poén az, hogy egy szakács azonosította Óbuda-Sicambria városát a békásmegyeri Rókahegyen és hegyoldalban, az óbudai Fehéregyházával, a Szentlélek ispotállyal Veteri Budán, és a sicambriai klarissza kolostorral, és a királynéi várral. Ezt a szégyent, soha nem fogják tudni lemosni magukról. Véleményem szerint, ezért nem akarják a feltárásokat elindítani a Budapesti Történeti Múzeum munkatársai, a kiterjedt romterületet sem mérték fel 12 év alatt. Sokszori kérésem ellenére sem képesek elküldeni számomra azt, hogy mi került be megállapításként a csillaghegyi Rókahegyen lévő középkori falakról, és vár-sánc árokról. 

És most jutottunk el ahhoz a tényhez, ami még rátett a félreképzett történészek hatalmas bukásához az Óbuda helyrajzi problémában.

A TÖRTÉNÉSZ SZERVILIZMUS

A történészeink történetírása másoló. Ha valamelyikük például Felhévízről akar írni, akkor azt nézi meg az ifjonc, hogy a híres és nagynevű történész mit írt erről, és aztán erre kell hivatkoznia, és hízelegnie a hivatkozásával. Ugyanis a hízelgés legőszintébb formája az utánzás, és ebben igazán jók a mi történészeink. Felhévízzel kapcsolatban például Kubinyira hivatkoztak, és másolják a teljesen téves helynevet, méghozzá olyan régóta, hogy az összes térképünkön is alapjában téves ez a helynév a Rózsadomb és a második kerület területére. Esélyük sem volt rájönniük, hogy Felhévíz valójában Óbuda külvárosa volt, és nem a mai Budáé. Egymást utánozzák úgy a mi történészeink, hogy közben halvány lila gőzük nincs az oklevelek valós tartalmáról, és valós helyrajzáról. Lemásolják ugyanazt a téveszmét, amit valaki elképzelt a 19. században, és ma már azt sem tudják, hogy ki szűlte meg, teljesen tévesen a helyrajzi téveszmét.                 

Ez alapjában a Történész Szamárcsapás, a tévképzetek téveszméje, és annak a szervilis folytatása. Ha pedig az illetőnek a tanárja a híres és nevezetes történész, akkor még jobb a szitu, mert akkor a szamárlétrát hamarább és garantáltan megmássza a talpnyaló ifjonc történész. Ez az előrébbjutási kényszer, és jól bevált hízelgés, a történész szervilizmus okozza azt, hogy nem is jönnek, nem is jöhetnek és kerülhetnek tisztába azzal, hogy valaki korábban tévedett, hibás volt az elképzelése, és rosszúl gondolt valamit. Így jutottunk el oda, hogy nem csak, hogy hízelegve másolták, és másolják ma is egymást, hanem személyi kultuszt csináltak azoknak a téveszmés történészeknek, akik igazából történelmet hamisítottak, és mérhetetlen károkat okoztak a Turul nemzetség Sicambria-Buda nevű városának, a Királyi Központnak, és az egész Magyar Nemzetnek. Ma pedig már díjakat is osztogatnak egymásnak a hamisítók nevével és arcmásával fémjelezve. Egészen elképesztő! Senkit nem is érdekel már az, hogy tévedés történt, és erre az Óbuda helyrajzi téveszmére további téves elgondolásokat fűztek fel. Mindenki felszállt a dilivonatra, több generáció utazik a történész dilivonaton, és képtelenek leszállni róla, pedig vakvágányon robog a vonat már nagyon régóta. De ha mégis észevette volna valaki a történész téveszmék tengernyi helyrajzi problémáját, akkor sem írhatta meg, mert akkor kilógott volna a sorból, és kiközösítést kapott volna, a tekintélyes nagyurak részéről. Ezért végezték ezeket a kutatásokat eddig is olyan magánemberek, akik jól tudták, hogy a római Aquincum területén sosem volt Óbuda városa. Noszlopi Németh Péter, Sashegyi Sándor, Vértessy György, Szörényi Levente és Lánszki Imre. És ezért kell nekem átírnom a főváros történelmét az oklevelek valós helyrajzi adataival a valós helyére, a Sican-Rókahegyre Sicambria-Óbuda városára. Történész képtelen volt kinyomozni a hibasorozatot a korlátoltsága okán. 

Ugyanis a tudás igazi ellensége nem a tudatlanság, hanem a tudásnak az illúziója. 

TÖRTÉNÉSZ TEKINTÉLYELVŰSÉG

Tekintélyuralmi rendszert építettek ki a történészek számára, ahol csak a magasabb tekintéllyel rendelkező professzornak, adjunktusnak, PhD-s magasiskolát végzett MTA-s nagyágyúnak lehet igaza. És olyannyira dogmatikus ez a rendszer, hogy az sem érdekes számukra, hogy mit írnak az oklevelek. Jelentősebbnek értékelik a híres történész, ám de téveszmés történész tanulmányát, még akkor is, ha az a összes vonatkozó oklevél tartalmának is ellent mondd. Beteg, súlyosan beteg szinte a teljes történész társadalom, régészek és múzeológusok, oklevélfordítók nagy része, mert félreképezték őket, és erre a tényre ők maguk, rá sem tudtak jönni, és a problémával sem tudnak szembenézni! 

CSORDASZELLEM

A tekintélyelvű oktatás, és a történészek körében uralkodó tekintély uralmi rendszer azt is jelenti, hogy az MTA-s nagyágyúkat nem szabad, és lehet kritizálni, még akkor sem, ha bődületes nagy hibákat halmoznak egymásra. Rendszerszintű problémával állunk szemben.

A csordaszellem azt jelenti, hogy az emberek hajlamosak a többség viselkedését és véleményét követni, anélkül, hogy saját véleményt alkotnának, a biztonságérzet növelése érdekében. Ez a viselkedésforma a történészeknél kiváltképp megfigyelhető, mikor a dogmákat tolják előtérbe a gondolkodás helyett. Ez a jelenség megfigyelhető a pénzügyi piacokon (pl. tömeges vételi vagy eladási hullámok), marketingben és általános társadalmi viselkedésben is. 

Főbb jellemzői:

Tömegviselkedés követése: Az egyének lemásolják mások tetteit és elképzeléseit ahelyett, hogy önállóan döntenének. 

Bizonytalanság kiváltó oka: Bizonytalan helyzetekben (pl. piaci volatilitás, válság) erősebb a csordaszellem hatása. Ugyanez figyelhető meg történészeknél akkor, mikor egy igaznak vélt hiedelem-dogma, esetünkben Óbuda város helyrajza került cáfolatra. 

Biztonságérzet: A többséghez való csatlakozás biztonságosabbnak tűnhet. Ezt látjuk Kanyó Ferenc esetében,  a később hozzá csatlakozó műveletlenebb szervilis követőinél.

Más téren ugyanez példaként. 

Pénzügyi kontextusban: Befektetők követik a többi befektető példáját, ami pánikvásárláshoz vagy pánikeladáshoz vezethet. 

Marketing: A csordaszellem kihasználható korlátozott ajánlatokkal, hogy a fogyasztókat vásárlásra ösztönözzék a lemaradástól való félelem miatt. 

DUNNING-KRUGER TÖRTÉNÉSZ SZINDRÓMA

A Dunning–Kruger-hatás egy kognitív torzítás, amely szerint a kevés tudással vagy képességgel rendelkező emberek hajlamosak túlbecsülni a saját képességeiket, míg a valódi szakértők alulbecsülik a saját tudásukat. Az alacsony képességűeknek a hiányos ismereteik miatt nincs meg a képességük a saját hibáik felismerésére, míg a magasan képzettek többet tudnak a feladatok összetettségéről, és ezért is hiszik magukat kevésbé jónak a többiekhez képest. 

Jellemzői:

Túlbecsült képességek: Azok, akik keveset tudnak egy adott területen, nagyon magabiztosak lehetnek, és magasra teszik saját magukat a skálán, ami nagyrészt alaptalan. Ez a fajta buta történész szokott nekem "szakácsozni" miközben azzal sincs tisztában, hogy ez a helyzet a saját számára nagyon ciki, mert a szakács ebben a témában és esetben, sokkal többet tud nála-náluk.

Alulbecsült képességek: A valójában magas képességű emberek gyakran alábecsülik a saját teljesítményüket, mert tisztában vannak azzal, hogy mások is nagyon jók lehetnek a területen. És további kérdésekre keresik a jó megoldásokat.

Képesség felismerése: A tudás növekedésével az önbizalom kezdetben csökkenhet, ahogy az illető felismeri, mennyit is tud még, mielőtt a valódi kompetencia kialakulásával újra növekedni kezd, de már megalapozottan.

Következmények:

Az alacsony képességűek rossz döntéseket hozhatnak, mert nem tudják felismerni saját korlátaikat. 

Ez a jelenség magyarázatot adhat arra, miért látunk gyakran túlzottan magabiztos, ám téveszmékben élő embereket a mindennapokban. Sok történésznél megfigyelhető ez. Például amikor Szabados György a helyrajzi adatokra válaszul csak "komcsizni" tud, és sok esetben a kognitív disszonancia is hozzájárul a téma nemtudásának problémájához.

A hatás negatívan befolyásolhatja az önfejlesztést, mivel az érintettek nem látják be, hogy fejlődésre van szükségük. Ez egyébként általánosnak mondható az Óbuda helyrajzi probléma kapcsán a történészeknél, hiszen a hiba-hibák forrását és okozóját sem képesek beazonosítani. 

Illetve az a jól bevált recept is közrejátszik, hogy ami adat és tény ellene van a történész által felvázolt dolgoknak, akkor annál rosszabb a tényeknek és ezeknek a tényleges adatoknak! Azt egyszerűen elhagyják, szót sem ejtenek róla, nem közlik, elrejtik, a szőnyeg alá söprik, nehogy kényes kérdésekre kelljen igazi válaszokat találniuk.

A probléma tehát összetett és általánosnak mondható. A korlátoltság pedig több generáció óta fennáll a régóta tartó félre-tanítás miatt. A tiltakozás nagyrészben előre eldől fejben az előitélet miatt, mert két pszichológiai jelenség is szerepet játszik a tiltakozásban a történészeinknél, a kognitív disszonancia és a Dunning-Kruger hatás. Esetünkben ezek a hatások erősítik egymást, és a tiltakozást. Rendszerszintű és nagyon súlyos problémáról van tehát szó

Egyed Zoltán Sicambria-Óbuda Piliskutató Csoport