MIRŐL ÁRULKODIK A KÉSŐRÓMAI ERŐD A HARSÁNYLEJTŐN?

Láng Orsolya mániája az a tévképzet, hogy a római polgári lakosság a Duna áradása elől, a katonavárosba költözött. Azonban ez is csak egy nagyon korlátolt, és egyben tudománytalan és alapjában is hamvában holt elképzelés a színes fantáziavilággal megáldott Láng Orsolyától. És erre bizonyítékot is szolgáltat az a negyedik századi római erődített épület, amit a Harsánylejtőn tártak fel. Ez a későrómai erőd, az unos-untalan, a Láng által ismételgetett "Aquincum környéki villaépületeket" is átértelmezi. 

Hiszen maga Láng írja le, hogy "Az előkerült fegyvertöredékek (nyíl- és dárdahegy) alapján azt a lehetőséget sem zárhatjuk ki , hogy a római uralom késői időszakában a veszélyessé váló Dunapart i településrészekről a jobb a n védhető , egykori villagazdaságokba húzódtak fel kisebb katonai egységek. Erre számos példát találunk az Aquincum környéki villagazdaságok esetében (pl. az ún. Békásmegyeri, Testvérhegyi villák esetében : PÓCZ Y 1971 , 85-102) . "

Láng Orsolya a nyílvánvaló tényeket hallgatja el. 

Ne feledjük, hogy nem csak az a hamisítás, ha valaki a tények ellenkezőjét állítja, hanem az is az, ha a tényeket elhallgatja! Nos, Láng Orsolya azért műveli ezt, hogy védje azt a jól felépített magyar történelem, és nemzetellenes hazugságukat, amivel a Magyarok Krónikáit elferdítették, és szándékosan félremagyarázták a római Aquincum érdekében. Régóta próbálom megfejteni, hogy a római koros történészek, miért magyar történelem ellenesek. És még lehetne ezt a kérdéskőrt bővíteni. Ők, (a nemzetellenes történészek, köztük Láng) ugyanis azt akarták mindenkivel megetetni, hogy a Magyarok Krónikáiban szereplő Sicambria-Attila városa, az a római Aquincum romjait jelenti. Aztán már nemrég a hamisító trió, Spekner-B Szabó-Kanyó, még rátettek ezen ostoba hazugságokra egy jó nagy lapáttal, mikor már nem csak Sicambriát, hanem Potentiánát is a római Aquincumnak adták elő, végtelenűl ostoba és aljas módon, a krónikáinkat és a krónikaírókat is degradálva. Ez a legegyszerűbb, semmi nem kell hozzá, kutatni sem kell, elég egy jó nagy hazugság, és kész. Valamelyik lángésznek kipattan a szikra az agyából, és már lehet is a szalonnát sütni, a magyarellenes táborban a tűz körül vidáman.

Azonban nagy hiba csúszott a számításba. Mégpedig a tudomány, a digitális térképek, no és persze én magam, aki nagyon szeret olyasmit olvasni, ami érdekli, az igazságért. Láng és bűnös társai, előszeretettel  hallgatják el, hogy a Duna vízszintje a 283-as évtől kezdve folyamatosan emelkedett. És nem csak a római helytartói palotából, hanem a római Aquincum polgárvárosából, és bizony a katonavárosból is el kellett költözniük a rómaiaknak  

A Duna áradásai Aquincum térségében — különösen a késő római és középkori időszakban — rendszeresen elérték vagy meghaladták a 104–105 méter tengerszint feletti magasságot (Balti alapszint szerint: 104–105 m B.f.), sőt, egyes extrém esetekben akár 106 m B.f. fölé is emelkedhettek !

A római part, vele Aquincum katonavárosi területe és polgárvárosi része is egy hosszanti sziget, melyet a holocén, a Mocsárosban lévő Duna-meder épített, ezért van a pomázi-békásmegyeri-csillaghegyi belső, nyugati Duna-medernél magasabban. Aquincum szigeten létezett. Azonban ez a hosszanti sziget, (mint a szigetek általában) árvízterület volt, és ma is az. És ezt az árvízterületet a nagyobb áradások ellephették, az extrém magas áradások pedig teljesen beboríthatták a Duna hordalékával, és bizony a nagy helyzet az, hogy Aquincummal pontosan ez történt. 

🌊 Miért fontos ez?

Nézzük a tényeket...

A római helytartói palota padlószintje kb. 101,5 m B.f., így az már a kisebb áradások során is víz alá kerülhetett.

A polgárváros kb. 102,5–103 m B.f. magasságban feküdt, tehát részben veszélyeztetett volt.

Csak a katonaváros (103–104 m B.f.) feküdt olyan magasan, hogy a legtöbb áradást túlélje, de a nagyobb vízszintek már ezt is elérhették.

Aquincum polgárvárosi és katonavárosi területén sem találtak Hun vagy Avar palotákat, pedig ha Buda ott létezett volna, akkor a IV.századtól folytonos Hun leletanyagot kellett volna találni ezrével, százezrével. Ilyen azonban nincs, és nem is volt Aquincumban. Viszont, hogy ott nincs Buda-Sicambria, az nem azt jelenti hogy az nem létezett, hanem ez a tény is azt igazolja, hogy Sicambria-Buda-Attila városa, nem egyenlő a római Aquincummal. Pláne most már, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy Aquincumot eltűntette szem elől a Duna áradása. Így tehát a biboldó történészek immár nem tudják a Hun korszakra, 375-re vonatkozóan Sicambriát összemosni a római Aquincummal, sem Potentiánával, mert Aquincum részleteiben sem volt ekkor látható, hiszen csak a 18-19-20 században tárják fel, a Duna hordaléka alól. És Árpád fejedelem második hazatérésekor is csak a sziget látszódott, amit rögtön vezéri szigetnek neveztek el, és Chepel lovászmester kapta meg, Budával-Sican Rókahegyével szemközt, Insula Magnának-Buda Szigetének, majd Pestnek-szigetnek hívva, és csak utána lett Szűz Mária-Boldogasszony sziget. Egyébként valamikor a Hunvár (Avar) korszakban is időnként kint volt az árból a sziget, mert Láng művésznő büszkén példálózott azzal, hogy az egyik fal melett találtak egy avar kemencét. Bravó, ez minden ott, ez alapján csak szerintük volt ott Buda. Kész röhej ez az egész, komolyan mondom.

🧭 Következmény

A Duna áradásai tehát nemcsak a római korban, hanem a későbbi évszázadokban is jelentős hatással voltak Aquincum emlékezetére és fennmaradására. A vízszintemelkedés hozzájárult ahhoz, hogy:

• A római épületek elpusztultak vagy betemetődtek.

• A város neve és emlékezete éppen ezért, be sem került a középkori krónikákba.

• A terület csak a 18–19. században került újra a régészet látókörébe.

És azért nézzünk egy történelmi példát erre...

📜 Történelmi példa

• A 1838-as nagy pesti árvíz idején a Duna vízszintje 1026 cm volt a budapesti vízmércén, ami kb. 105,5 m B.f.-nek felel meg — ez elárasztotta a mai Óbuda nagy részét, beleértve az egykori római területeket is. Mindkét római város területét, a polgári és katonai városét is, a belső békásmegyeri mederrel együtt. Így tehát a 375-ös évre nyugodtan gondolhatunk egy hasonlóan ugyanilyen nagy (ha nem mégnagyobb) árvizet.

VISSZA A HARSÁNYLEJTŐRE

Harsánylejtő későrómai erőd feltárása

Mostmár visszatérhetünk a Harsánylejtőre, a későrómai erődhöz a IV.századból. A Duna hatalmas árvize a ma Római-partnak hívott területet, és Aquincum nagy szigetét, ezt az árvízterületet teljesen befedte, és Aquincum a Duna hullámsírjában pihent romjaiban. Ezért vannak a rómaiak ekkor már a IV. században hegytetőn a Rókahegyen, az őshonos lakosság városában Sicambriában, és Potentiana gyűszűnyi erődjében. Ezért erődítették meg a hegyoldali épületeket. Nyílván tudták, hogy egy mindent elsöprő támadás következik hamarosan a Hunok részéről. Pontosan ez az, ami azt igazolja, hogy Aquincum teljes területét kénytelenek voltak elhagyni, és a hegyoldalba és hegytetőkre költözni, az ottani épületeket megerődíteni. Kovács Olivér szervilis írásainak legalább annyi haszna van, hogy én fel tudom ismerni az írásban az ellentmondásokat, és az utalásokat a történelmi tényekre. 

Én összefüggéseiben nézem a kutatott területem.

 Nézzük! 

"Az írásból az is kiderül, hogy Kr. u. IV. századra feltehetően elsősorban nem polgárok, hanem katonák vagy katonai védelmet fizetni tudó előkelők költöztek ki az egykori villaövezetbe. A korábbi épületek közül többet is megerődítettek, s mint a harsánylejtői épületegyüttes is bizonyítja, újat is építettek. Ennek a feltárása során elsősorban a katonasághoz köthető leletekre, tárgyakra bukkantak az elmúlt hetek során. Hogy a harsánylejtői villát meddig lakhatták, nem tudjuk, de feltehetően az V. század elején már senki sem élt a falai között, hiszen a népvándorlás újabb hullámai miatt egyre kevésbé volt biztonságos a hajdan virágzó provincia központja – derül ki a BTM régészeti portálján november 10-én közzétett beszámolóból."

Badarság és ostobaság arra gondolni, hogy Aquincum ne lett volna biztonságos. Sokkal inkább a helyzet, az árvízhelyzet az ami változott az árterületen. Ez azt jelenti, hogy az árvíz elpusztította a római katonavárost is. Abban is biztosak lehetünk, hogy Kattar fővezér kémjei ezt jelezték a Hun uralkodónak, és így a dolguk, Aquincum teljes pusztulásával, leegyszerüsődött. Ezért tudtak az úr 375-ik évében a Sicambria alatti réven, a később Megyernek hívott réven az éjszaka leple alatt simán átkelni -szigetről szó nincs, egyetlen alkalommal sem, így tehát Aquincum víz alatt van ekkor -és Macrinus vezér és a Veronai Ditrik hatalmas seregét legyőzni az embertelen harc során.

Ezt a részt Kézai Simon meséli el nekünk.

3. §. Macrinus és Veronai Ditrik hadi készületeiről.

"S minthogy azon időben Pannoniát, Pamfiliát, Frigiát, Macedoniát és Dalmatiát a longobárd nemzetből Szabaria városából származott Macrinus hadfolytatásban tanult tetrárkha kormányozta, hallván hogy a húnok a Tisza mellé telepedtek s országát napról napra szaggatják, országa népével rájok támadni félvén, követeket külde a rómaiakhoz, hogy a húnok ellen hadi népet és segítséget kérjen, mert a rómaiak részéről parancsol vala az említett országokban. A rómaiak osztán Veronai Ditriket, alemann nemzetet, emelék önkényt akkor magok fölé királylyá, kit meg is kértek, hogy vígyen Macrinusnak segítséget. Ditrik tehát szives jó lélekkel rá állván, olasz és német sereggel s más nyugoti vegyes nemzetekkel megindulván Százhalomhoz juta, hol a longobárdok Potenciana város alá összegyülekeztek vala s tanácsot tarta Macrinussal, vajon a húnokat a Dunán átkelve tanyájokon vagy más alkalmas helyen kellene-é megtámadniok."

Szerdahelyi Gábor: Celebriorum Hungariae urbium celebriora

Az én olvasatomban a krónikáink is azt igazolják, hogy Aquincum ekkor már rég elpusztult, ezért nincs a krónikáinkban, mert a Duna vízszintje alatt volt. Éppen ezért, a Hunok a római Aquincumot nem is láthatták akkor már, mikor Pannónia elfoglalására készülnek. Nincs nyoma annak, hogy a római Aquincumot a Hun támadások pusztították el. Az öldöklő harc pedig Sicambria és Potentiana között zajlott, a mai Üröm-Rókahegy és Budakalász közötti térségben. Ugyanezt a nagy csatát, a Sicambriában az 1360-as években járt Andreas Hungarus úgy írja le, hogy Buda és Székesfehérvár között zajlott ez az ütközet. Ez azért van így, mert ez a korszak elnevezése volt ugyanazokra a várakra. Ez a mi történelmünk igazi honfoglaló háborúja a 375 évben, mert a szakrális háromszög, a Hun kapitányok hatalmas kurgánjaival, a Hun sírhalmok ekkor keletkeztek. Ezért épült ki itt Szent 

Hun halomsír III.István koronázása hátterében

István koronázóvárosa Alba Regale, a kapitányok sírhalmai, és Árpád fejedelem sírjának közelében. Ezért szerepelnek ezek a hatalmas Hun halomsírok abban a Képes Krónikában, melyet Kálti Márk írt a 14.században Alba Regale városában. És akkor kap a fejéhez még inkább a kedves olvasó, ha rájön arra, hogy Kálti Márk a saját szemével látta azokat a hatalmas Hun sírhalmokat a Sicambria Necropolisban, melyeket a Képes Krónikában ábrázolt, hiszen ő ott élt, és írta ezt a csodálatos krónikát számunkra. Ez az oka annak, hogy a Hun halomsírokat látjuk a Képes Krónikában. Átfordítom ezt kedves olvasóimnak egy másik olvasatként értelmezve. Alba Regale-Székesfehérvár királyi koronázó és temetkező városa kizárólagosan csak ott létezhetett Sicambria, a későbbi Buda közelében, ahol korábban a Hunok nagy csatája zajlott, mikor Pannóniát elfoglalták 375 évben. Minden helyrajzi adat és nevezéktan ezt a tényt erősíti meg számunkra. Így talán az is jobban érthető mindenki számára, hogy a félreképzett régész-történészek közűl egyeseknek miért kell Sicambria-Buda városával együtt Potentiana városát is tagadni, ugyanakkor máshová hamisítani, és egyben nem létezőnek hazudni. Az ugyanott lévő igazi királyi, Szent István városát Székesfehérvár helyrajzát is még ma is Fejérmegyébe előadni, és összemosni a püspöki Könyves Kálmán által alapított várossal, Székesfejérvárral.

Kálti Márk Képes Krónika

"Az Úr 1358. esztendejében, áldozócsütörtök nyolcadába eső kedden kezdtem ezt a krónikát a magyarok régi és legújabb cselekedeteiről, származásáról és…”  1358. május 15-én"

Kálti Márk a Szent István által a Sicambriában-Budán, a Sican-Noé-Rókahegy-Felhévízi Árpád sírhely közelében létező Alba Regale-Székesfehérvár királyi egyházának őrkanonokja volt !

Illett volna egy történésznek rájönnie ezen összefüggésekre, és úgy egészében minderre, az Óbuda-Székesfehérvár helyrajzi probléma kapcsán. Én szégyenlem, hogy ilyen kutyaütő, semmirekellő és haszontalan történészeink vannak, akik ráadásul még túlontúl sokat is képzelnek magukról.

Persze ehhez a kutatáshoz magyar szívre és lélekre is nagy szükség van, no és persze az értelmes kérdésfeltevések, értelmezések is nagyon fontosak, és az oklevél és terepkutatás sem elhanyagolható.

                                             Egyed Zoltán

#aquincum  #sicambria  #potentiana #duna  #árvíz

A MARGITSZIGET VESZEDELME - "A ZÖLD VELENCZE"

 

A Margitsziget árvizeiről olvastam ma hajnalban, mikor erre az újságcikkre akadtam. El is határoztam, hogy ezt közreadom. Régies fogalmazása és írásmódja, tartalma is megtetszett, ezért változtatás nélkül közlöm kedves olvasóimmal. A Vasárnapi Újság érdekes cikke rávilágít arra, hogy nem csak az 1838. évben volt nagy árvíz, mely a Margitszigetet ellepte. Ez az újságcikk egy fontos adalék az Óbuda helyrajzi problémában. A Margitsziget átépítések előtti állapotát, a Duna áradásainak kiszolgáltatottságát kellőképpen igazolja, és rávilágít arra, hogy a középkorban még inkább, még súlyosabb ugyanilyen árvízgondokkal küszködhettek a margitszigeti apácák és jobbágyaik.

Vasárnapi Ujság – 18971897-08-22 / 34. szám / A Margitsziget veszedelme (képpel). Ábrányiné Katona Klementina 557. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények

"Midőn e sorokat irom, olyanféle érzés behatása alatt állok, mint a kinek kedves halottja fekszik a ravatalon. Ilyen kedves halottam nekem ez idő szerint a Margitsziget. A pár nappal ezelőtt még viruló szépségre ma már szürke hullámszemfedő borúl. Ilyen féktelennek én még nem ismertem a Dunát. Apróbb rakonczátlanságainak, - mint oly régi hive a szigetnek, a ki most töltöttem ott férjemmel együtt a tizennegyedik nyarat, - már többször voltam tanuja, mert, fájdalom, alig van esztendő, hogy legalább egyszer, de néha többször is, rá ne törne a Dunaa Margitszigetre. Ott voltam az 1892-iki árviz alkalmával is. Ekkor neveztük el «Zöld Velenczé»-nek. Ugy csónakáztunk a bársonyos gyepszőnyeg felett, zöld fák alatt s diszes épületek közt, akár csak a velenczei lagunákon. Három napot töltöttem akkor az elöntött szigeten, megbámulni azt a sajátságos természeti tüneményt, midőn a rózsák és egyéb sugárnövésü virágoknak csak illatos fejei kandikáltak ki a hullámokból, mig a pompás terebélyes fák sudarainak egy része szintén víz alatt volt. Ugy nézett ki a sziget a verőfényes szeptemberi világításban s a felhőtlen éggel vetekedő kék szinű vízárban tükröződő szines virágok és buja zöld

lombokkal, mint valami bűvös mesevilág. Nem úgy van most! Azt mondják, a jelenlegi megközelíti az 1838-iki emlékezetes árvizet a Margitszigeten, melynek magas vízállását a főherczegi kastély falába alkalmazott kőlap jelöli a belevésett nyíllal. Mindent elborított most ez a szennyes-szürke vizár, ami szépet, kecseset a finom ízlésű műkertészet alkotott. Igazán siralmas látvány volt, mint nyeli el a féktelen elem, mint valami éhes szörnyeteg, sorra, a szebbnél szebb virágos ágyakat s a híres rózsatelepet! Pedig nem volt itt hiány se jóakaratban, se munkaerőben, s a sziget tulajdonosa, József főherczeg, táviratilag utasította a felügyelőséget, hogy semmi áldozatot sem kíméljen a sziget és a vendégek érdekében. A felügyelőség dicséretére legyen mondva, hogy az a legnagyobb buzgóságot fejtette ki. Hohlfeld inspektor, mintha csak megsokszorosította volna magát, mindenütt látható volt, ahol veszély fenyegetett. Hofhauser könyvvezetőt s Ledermayer ellenőrt is csak elismerés illetheti. De mindazok közt, akik leginkább szivükön hordják a Margitszigetsorsát, senkit sem sújtott érzékenyebben ez a veszedelem, mint a botanikus világban is szép hírnévnek örvendő főkertészt, Magyar Györgyöt, aki harmincz éve gondozza, fejleszti a szigetnek az ő kezei alatt európai hírnévre emelkedett növényzetét. Mint gyermekeiért remegő jó atya szorgoskodott a növényzet megmentése körül s valóságos kétségbeeséssel hagyta abba a harczot, midőn az már hiábavalónak bizonyult. Jellemző volt egy jelenet, melynek történetesen fültanúja voltam. — Az istenért mit csinálnak, jó emberek? Hát van maguknak lelkük, így bánni ezekkel a gyönyörű növényekkel ? — szólt oda egy ízben elkeseredésében majdnem siránkozó hangon, midőn a mentési munkálatok végett a szigetre rendelt utász-katonák egy csapatja nagy buzgósággal látott neki a pompás borostyánszőnyeg s annak szomszédságában álló ritka példányú tulipánfák gyökeréről felásni a földet a védgátakhoz. — Így bár inkább ide se jöttek volna! ha nem öntötte volna el az árvíz a szigetet, mint eddig, mert hiszen így kettős a kárunk! Igaza volt. Az árvíz, meg a katonák

ásócsákány rombolása sok volt egyszerre a szegény szigetnek. Mert a derék hadfiak, akik különben fáradságot nem kimélve, arczuk verejtékével dolgoztak éjjel-nappal, bizony igen össze turtákfurták a szépséges szigetet a védgátak s árkok kedvéért. Két nap s két éjjel visszhangzott a szép Margitszigetaz utászok vas szerszámainak csattogásától; két éjen át világította meg lobogó fáklyáik vörös fénye az izgalmas éji képet. Mintha nem is a rózsák és fülemilék édes otthonában lettünk volna többé, hanem valami ostromállapotban levő erőd környékén !Mindenfelé mély árkok és magas sánczok; gyorsan dolgozó legénység s tiszti vezényszó; késő este pedig apróbb szakaszonként a pázsitra, vagy a csupasz földre — ahogy jött! — telepedett katonák, a földbe szúrt fáklya világánál fogyasztva a magukkal vitt apró pléh bográcsokból, a margitszigetifelső vendéglős, Rheinprecht konyhájának paprikás gulyáshúsát. Borzalmasan érdekes jelenet volt még az is, midőn a rohamosan növekedő ár, a főút platáncsoportjánál zúgva áttörve a gátat, irtózatos gyorsasággal hömpölygette zavaros árját a fürdőépület előtt elterülő remek pázsitszőnyegen, fel, a sziget felső vége felé. A védgátak körül szorgoskodó katonák a menekülésre intő tiszti vezényszóra egyszerre mind futásnak eredtek, de bármily gyors lábúak voltak is, a bősz elem még gyorsabbnak bizonyult, mert utolérte a menekülőket, akik aztán derékig a vízben gázolva jutottak el a fürdőház előtti magaslatra s lépcsőfokokra, ahol már a fürdő vendégeinek, külső látogatóinak és személyzetének jókora csapatja talált menedéket. Ennek kellemes ellentéteként Piros Józsi bandája mintha még nagyobb jókedvvel húzta volna a ropogós, friss magyar nótákat, a zenekar emelvényét körülözönlő árvíz közepette. Hiszen csak vigasztalni kellett a felső vendéglő verandájára csónakon, sőt termetes vasladikon iparkodó étkező közönséget! (Akik közt én is ott voltam férjemmel együtt.) A vigasztalás alkalmából nem hagyhatom említés nélkül, hogy ebből a szerepből bőven kijutott dr. Bauer Antal főherczegi udvari orvosnak, ki egyszersmind a Margitszigetjeles főorvosa is, a kinek ugyancsak meggyűlt a baja a megrémült hölgypácziensek idegeskedésével. De volt neki ennél súlyosabb föladata is, mert pár ágyban fekvő betegét ugy a felső, mint az alsó szigeten — foglyul ejtette az ár. Ezek aztán igazán rászorultak a mediczinák mellett a törhetetlen humoru orvos szeretetreméltó biztatására, hogy hiszen nem történhetik ott baj, ahol három század katonaság őrzi az embert! Emberéletben, hála az Égnek! nem esett kár, de sajnos, a nagy erődítési munkálatok csak arra szolgáltak, hogy — mint a főkertész megjegyezte — komplikálják a helyzetet. Mert a magas védgátakon átcsapott a szennyes vízár, egy-két napra megakadt köztük, még mocskosabbá válva a sánczokról levált sártól. Midőn e sorokat irom — aug. 8-án, — a vízállás elérte tetőpontját. Az embermagasságú vas lámparudaknak csak az üvegje látszik ki a vízből; a fürdőházat környező magas töltés, a vendéglő verandája, sőt még a kis szálló földszinti szobái is mélyen víz alatt állanak. Aug. 10-én mi is az előszobába hajtott ladikon juthattunk el a hajókikötőig. Később meg kellett szüntetni a szigetre a gőzhajó közlekedést is, mert többé nem tudnak kikötni. Az öles magasságra fölebb emelt hajóhidat a kikötővel együtt elnyelte az ár! De ha a Margitszigetez idő alatt nem volt is egyéb szürke hullámszemfedő alatt szunnyadó halottnál: biztosra vehető, hogy ez a halál nem végleges s hogy néhány nap alatt új életre kel s újra felölti ékes virághimes köntösét mindnyájunk, a magyar székesfőváros, valamint az egész ország nagy örömére; mert csak az tudja, a ki, mint én is, már többször látta, mily gyorsasággal távolítják el ott a vízáradások nyomait, mintegy varázsütésre helyrehozva a kárt s a Margitsziget előbbi bájosképét." 

                                     Ábrányiné Katona Klementina. 

Szent-Margitsziget.

Az elmúlt öt év a fejlődés újabb folyamatát jelenti a Szent-Margitsziget történetében. Ebbe az időszakba esik a feltöltési és partbiztosítási munkálatok befejezése. A feltöltés eredményeként a sziget területe mintegy 60 holddal növekedett. A munka utolsó szakaszát az 1925. évben végeztük el. E befejező munka folyamán a Dunából kotrott 90.000 m3 anyaggal feltöltöttük a szigetnek mélyen fekvő részeit és 900 m. hosszban a partot (a budai oldal felőli legalsó szakasz) kőburkolattal láttuk el, az eredeti tervtől eltérően oly módosítással, hogy e partnak a Duna O pontja felett -j- 6 m. magasságon levő padka fölötti partot, eltérőleg a többi part kiképzéstől nem kővel burkoltuk, hanem gyepesítettük, ami a Dunáról nézve igen kellemes látképet nyújt.

A feltöltéssel kapcsolatban megindult a feltöltött területnek termőfölddel való borítása. Ez a művelet a keleti parton teljesen, a nyugáti parton pedig a szigetcsúcstól a strandfürdőig lett végrehajtva, a strandfürdőtől délre pedig a strandfürdő bővítésére szánt terület kihagyásával egy hatalmas gyepterület létesült, amely egyaránt alkalmas látványos felvonulások tartására és sport céljára. Ezzel a munkálattal egyidejűén a meglevő park is lényeges átalakításon ment keresztül, új kerti útak létesültek, amelyek összhangban vannak a feltöltött terület rendezésével. A régi park átalakításával egészen új és meglepő szépségek tárulnak a sziget látogatói elé. Ezzel egyidejűleg a sziget belső területén (mintegy 15.000 m2) a szintet is, árvízvédelmi szempontból 60.70 cm-rel magasbították. 

LÁSD: Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1923-1927 (Budapest, 1928)X. Szent-Margitsziget

Következésképpen, az Óbuda látképeken, a kiemelkedően magas vízálláskor látott sziget, nem a Margitsziget! 

Főtér=Sziget

Immár teljesen biztosak lehetünk abban, hogy Óbuda hadmérnöki rajzain nem a Margitszigetet látjuk, mert az a középkori látképeken azért nem látható a helyén, mert a Kis-jégkorszak hatására, a Duna áradása teljesen elborította. Zichyék majorsági központja ezen a szigeten jött létre, amit Boldogasszony szigetnek hívtak, a középkori Révjenő-Újbécs területén. Történészeink hamis Óbudája valójában a szigeten lévő romemlékek, amit félreképezve és elvakultan, Óbuda város épületeinek fantáziálnak még napjainkban is csak azért, hogy a római Aquincum területére erőltessék, és a római városból kifejlődőnek ferdítsék Sicambria-Buda Vetus városát, ami valójában az árvizektől védetten, a csillaghegyi Rókahegyen és hegyoldalban létezett.   

                                       Egyed Zoltán Sicambria-Óbuda Piliskutató Csoport

ÓBUDA TOPOGRÁFIA-AZ ÓBUDAI LÁTKÉPEKEN ÁBRÁZOLT HÍD FÖLDRAJZI HELYE A VALÓSÁGBAN

ÓBUDA VÁROSA ÉS A SOLYMÁRI PATAKON ÁTVEZETŐ RÉGI HÍD

 

 

 

Annyira nyilvánvaló számomra, hogy folyamatosan tévedve és egymást másolva ferdítették el történészeink az óbudai topográfiát, hogy úgy éreztem, ezt a témát még inkább ki kell vesézni, van még a látképekben tudás és igazság.  A számítógépemen a háttérképnek beállított Óbuda látképet bambulva, és így ébredezve a kávéivás közben, hirtelen egy pontra kezdtem fókuszálni, és aztán már mosolyogva ittam tovább a kávét, a kávé megtette a magáét, rögtön az agyamba ment.  ☺

Van ugyanis a háttéri azonosítások közül, egy aránylag közeli fix támpontunk, és ezt a tényt hivatalos régészeti kutatás is alátámasztja! Persze, a háttéri, ábrázolt látvány magáért beszél, és minden a helyén van, a megfelelő nézőpontból szemlélve a terepet. Ám néhány vakegér-kuszaszem történész, és szervilis cimboráik igyekeznek még most is félremagyarázni Óbuda látképeit. Sajnos az Óbudai Múzeum "szakemberei" is azok, akik élen-járnak a népbutításban, és a digitális alkalmazások és térképek világában is még félrevezetik a múzeum látogatóit, képzelgésnek feltüntetve a hiteles és egykorú hadmérnöki rajzokat. Tehát ezen írásom, leginkább nekik szól, a félretanított, és szamárcsapást követő muzeológus régész-történészeknek, csak reménykedni lehet, hogy egyszer még észre térnek. 

Bekarikáztam Óbuda látképén vastagon a lényeget! Wilhelm Dilich Sháffer hadmérnök rajzán, Óbuda látképén olyan

ez a pont, a régi-római híd, ami bizony totális bizonyítékot szolgáltat arra a tényre, hogy egyrészt a művész valós tájat és látványt ábrázolt hitelesen, másrészt pedig arra, hogy a vizes terület képünkön a mai Mocsárosnak hívott földrajzi környezet. Ebből és ez által is következik az a tény, hogy Óbuda városa a Csillaghegyen található! 

 

 

Ez a híd ugyanis a későbbi Óbuda térképeken is megtalálható, TEHÁT TÁJÉKOZÓDÁSI PONTKÉNT SZOLGÁL! És ezért az Óbuda térképeken szereplő régi híd, igazolja egyben a hiteles metszeteket is, melyeket a hadmérnök rajzolók készítettek. Ezt egyébként még a katonaságnál, a sorkatonáknak is tanítják, hogy miként kell egy adott helyszínen tájékozódási pontokat keresni, én legalábbis tanultam még(tudom, ez múzeumi szakértőknél nem követelmény, sokkal inkább divat a szervilizmus manapság is).

Így a híd földrajzi helye tájékozódási és viszonyítási pont is egyben. A történész dogmák, és velük együtt, "szakértő történészeink-történelemtanáraink egylete" is tovább buknak, legalábbis ebben a témában biztosan.   ☺

Térképünk egyébként 1804-ben készült, és így az is megfigyelhető, hogy ebben az időszakban mennyire volt már feltöltődve az a terület, ahol a középkorban még hajózni lehetett! Itt lehet a képet megtalálni: https://maps.hungaricana.hu/hu/MOLTerkeptar/2763/

 

Gyengébbek kedvéért, itt a hídról a kép, északról készült, ám de ugyanazon a földrajzi helyen látható, mint a felülnézeti térképeken!

Ezért mondom én azt már egy jó ideje, hogy nem érdemes a tévedéseikben tobzódó régész történészeinknek tovább hajtani a dogmáikat, hiszen mai internetes világunkban már mindenki számára elérhető az, ami korábban soha. Digitálisan nagyítható látképek-térképek, oklevelek, vonatkozó egykorú leírások stb.... Az Óbuda történész dogmákat cáfolni lehet, igazolható, hogy áltudományos módon ferdítenek az Óbudai Múzeumban, Óbuda történelmével és látképeivel kapcsolatban.

Mit gondolnak kedves olvasóim, megtaláljuk még ezt a hidat más térképeken is, melyek ezen területre vonatkoznak?   ☺

Nézzünk egy korábbi térképet, az 1778. évből! Lásd itt: https://maps.hungaricana.hu/hu/MOLTerkeptar/2466/?list=eyJxdWVyeSI6ICJCXHUwMGU5a1x1MDBlMXNtZWd5ZXIifQ

Ezen a térképen is ugyanott szerepel a híd, melyen a Solymári patakon tudtak átkelni, északra-Óbuda irányában! 

Naná, hogy ott van, a többi térképen, hiába hamisítottak Zichyék is térképeket! A 26-évvel korábbi térképünkön az is megfigyelhető, hogy mennyivel hangsúlyosabban ott van a víz a mocsáros területén! Bukott tehát az állítás, miszerint a középkorban már egy feltöltődött terület a mocsáros. Példák mutatják, hogy a történelemtanár, Dunai Szigetek Blog írója lódít, mert félre lett tanítva, tájékozatlan, okleveleket nem olvas, és ma már a dogmákhoz fűződik az érdeke!

Most nézzünk egy másik hadmérnöki rajzot, mondjuk Zimermann, a császári csapattal utazó rajzművész Óbuda látképét! És igen, Zimermann Óbudát ábrázoló látképe is hiteles, írtam róla több alkalommal.

Ugyanazt látjuk rajta, kisebb ívben, mint a Dillich látképen, és lám a hidunk itt is megvan, méghozzá ugyanazon a földrajzi helyen és környezetben.Már csak alapjában ezért az egy dolog miatt is végtelenül ostoba az óbudai múzeum munkatársainak az erőlködése, hogy a metszetek "idealizáltak".

 

Nézzünk most egy másik térképet, mondjuk a hivatalból favorizált Habsburg Katonai Felmérési Térképeket! 

A változatosság kedvéért, most úgy mentettem le az Első Katonai Felmérés Térképének ide vonatkozó részletét, hogy átfedésbe raktam a mai műholdas látképpel. Tisztán látható, hogy a régi híd, a mai hídtól pár méterre nyugatra található valójában is!

Biztonság kedvéért nézzük meg a Második Katonai Felmérés Térképet is...

 

 

A híd természetesen ott van ezen a térképen is, ugyanazon a földrajzi helyen, ahol lennie kell!

És itt: https://maps.hungaricana.hu/hu/MOLTervtar/10973/?list=eyJxdWVyeSI6ICJcdTAwZDNidWRhIn0 azt is láthatjuk, hogy mikor készült a régi hídtól pár méterre az új híd!

Persze mások is kapiskálták, hogy korábban minden másként volt és így nem a mai Duna meder, tehát nem a mostani állapotokból kell kiindulni. De a téveszmék és történész nagyságok renoméja miatt ez nem nyert széles körben elismerést.

Ezt írja Zsidi Paula: A DUNA MEDRE A RÓMAI KORBAN AQUINCUM TÉRSÉGÉBEN című írásában, itt: https://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_BPTM_BUDREG_41/?query=Nagy%20Tibor%20r%C3%B3mai%20h%C3%ADd&pg=61&layout=s

 

"Mind a geomorfológiai vizsgálatok, mind pedig a régészeti adatok egyértelműen utalnak arra, hogy a Duna vízjárása és a folyó által elfoglalt terület a római korban jelentősen eltért a maitól. Némi támpontot nyújtanak az egykori helyzet rekonstruálására a folyó 19. századi, szabályozás előtti állapotát mutató térképek valamint a Duna menti romokról szóló feljegyzések, melyek közelebb álltak a Duna egykori medréről, partvonaláról és szigeteiről alkotott elképzelésekhez mint a mai állapotok.

A római kori Dunamederről készült első, hidrológiai vizsgálatok nyomán megrajzolt, régészeti publikációkban is ismertté vált rekonstrukciós ábrázolások jól mutatják, hogy a meder a mainál szélesebb, partvonala tagoltabb, a meder szigetekkel tördeltebb volt. A folyó jobb partján fekvő dombvidékről, patakok vezettek a kiszélesedő folyóvölgybe. A budai hegyvidéken és a folyó mentén élénk forrásműködés volt, melyek vizét ugyancsak kis patakok szállították a folyóba. Ugyanakkor érzékelhető még a nagyobb mederágak nyoma is, melyek a jobb partot csak két-három nagyobb ággal, míg a bal partot sűrűbben tagolták. Már az Aquincum topográfiájáról készült egyik legkorábbi összeállítás is említi, tapasztalati adatokra hivatkozva, hogy a meder egykor sekélyebb volt,
s míg a jobb partot pusztította, „foglalta", a bal partot építette."

A teljes képet azonban még akkor sem tudták, a vízrekonstrukciós térképek, a fúráselemzések után, e területről, csak később érkeztek. És írja is a tanulmányában.

"Az elmúlt időszakban végzett számos új feltárás több ponton lehetővé tette a Duna partvonalának pontosítá

sát. A már említett Hajógyárszigeti feltárások mellett, az egykori Dunapart maitól eltérő helyét többek között az óbudai Gázgyár területén, az Óbudai-szigeten,
valamint a Zsigmond tér vonalában
sikerült megállapítani. Budaújlak térségében, a katonai amfiteátrumtól délre mesterségesen kiszélesített és tisztított, de természetes eredetű árok nyoma került elő, amelyet egy korábbi Duna-ággal lehetett azonosítani. A feltárások mellett a Duna közelében végzett számos régészeti feltárás és a rendelkezésre álló talajfúrási adatok ma már lehetőséget adnak újabb, a korábbinál pontosabb hidrológiai térkép összeállítására, melynek a római topográfiával egybevetett publikációja előkészületben van."
45

 

HOL HIBÁZTAK?

 

Megjelentek tanulmányok és aztán az MTA CSFK vízrekonstrukciós térképe, azonban még sem történt semmi. Történészeink még fejben sem tudták feldolgozni, egyszerűen nem értették meg, hogy annak immár vége van, amit ők idáig összehordtak Óbudáról, hiszen a vízrajzi térkép alapján kell újra értelmezni az okleveleket, és ezen térkép alapján kell és lehet csak értelmezni, az Óbuda városát ábrázoló látképeinket is. Persze a buta történészek azt harsogják, hogy "ez a térkép csak a római korra készült". Azonban Dr Schweitzer Ferenc professzor több alkalommal biztosított arról, hogy a mocsáros-belső régi Duna meder azt a képet mutatta a középkorban is, amit a rekonstrukciós térkép, és az Óbudát ábrázoló hadmérnöki rajzok is hitelesen ábrázolnak. A végére azért ismét elárulom azt is, hogy hol hibáztak és hibáznak ma is a történészek, nehogy az legyen, hogy csak kritizálom őket. Történészeink azt hitték és képzelték, hogy az Óbuda látképeken ábrázolt Duna meder, az egyenlő a mai Duna mederrel. Pedig egyáltalán nem, hiszen a képek mondanivalója, az maga Óbuda városa! Valójában a látképek a belső-nyugati medret, mai nevén Mocsáros területét mutatják! Nem végeztek történészeink alapos és átfogó környezet tanulmányt, vízrajzi rekonstrukciókat! 

A HADMÉRNÖKI RAJZON ÉS MŰHOLDAS LÁTKÉPEN UGYANAZT LÁTJUK.

Nem a kutatott korszak vízrajzi-földrajzi állapotából kiindulva vizsgálták a területeket, és így ezáltal bődületes hibákat halmoztak egymásra, félrevíve-elferdítve Óbuda múltját, egybemosva még a bal-parti Pest környékével is, ez az igazság. Csak a hibáik beismerése után, azokat leírva térhetnek vissza, egy hitelesen valós történelem íráshoz, Óbuda városához, egy nem túl távoli területre, melyet a magyarokról Megyernek hívnak. A napjainkban Csillaghegynek hívott terepen található a királyi Magor-Turul nemzetség ősi szálláshelye és Sicambria-Óbuda préposti-királynéi, középkori városa.

 

 

Megállapítható tehát, hogy a középkori Óbuda látképeken szereplő híd,szerepel a későbbi Óbuda térképeken is. Az is egyértelműen látható, hogy a vizsgált híd helyétől számítva, Óbuda prépostsági főtemploma és romvárosa is, északra-nyugatra hegytetőn és hegyoldalban létezett! Az is teljesen világosan megállapítható, hogy történészeink hamis és idealizált Óbudája, a Zichy Főtér környéke pedig pontosan az ellenkező irányban van, kissé délre-keletre! Korábban azt is megírtam, okleveles határjárással és oklevelekkel is bizonyítva, hogy a Zichy Főtéren Révjenő települését, míg attól kissé 

délre a Kálvin köznél Újbécs várát, és ismét délre, a szigeti klarissza kolostort tárták fel korábban. Tehát azon a területen, ami a középkorban még sziget volt, egyáltalán nem Óbuda városa található!

Igazoltuk tehát az óbudai látképen lévő, régi római(?) híd földrajzi helyét, ezáltal igazoltuk a hadmérnöki rajzok hitelességét, és egyben a hegytetőn és hegyoldalban lévő Óbuda városának földrajzi helyét. Hiszen az Óbuda látképeken és térképeken is egyaránt látható, azonosítási pontnak vett híd földrajzi helyétől számítva, Óbuda prépostsági Szűz Mária temploma a várossal együtt, teljes bizonyossággal északnyugatra létezett! Ugyanakkor az is értelemszerűen látható és tényként állapítható meg, hogy a város, a keleti-legmagasabb ponton lévő prépostsági templomtól-nyugati irányban terjedt, és ez a földrajzi hely pedig a napjainkban Csillaghegynek hívott terület!

 

                                                     Egyed Zoltán Pajzsvivő

 

MARSIGLI ÓBUDA ÁBRÁZOLÁSAI

Marsigli egykorú hiteles Buda-Óbuda ábrázolása

Ezt a blogbejegyzésem a Magyar Nemzeti Levéltár közösségi oldalán történt bejegyzése ösztönözte. Már régóta meg akartam írni, mert a Schlagmülleres idegen értékrendű facebook Óbuda csoportban, szinte versengenek egymással az Elekes és Láng félék, hogy ki tudja jobban átverni az embereket Óbuda múltjával kapcsolatban. Természetesen engem kizártak a csoportból, mert nem vagyok hivatalos téveszméket majmoló, és nem a rómait, hanem a magyar emlékeket helyezem előtérbe Óbuda történelmében. Itt (is) kell megjegyeznem, hogy az egykor.hu oldal Óbudával kapcsolatos zagyvaságainak sem hihetünk, vastagon benne vannak a dogmákat hirdető betokosodott téveszmegyártók! Nézzük tehát Marsigli Óbuda ábrázolásait, és következzenek az értelemszerű megállapítások. 

Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára

Tegnap, 8:58 · 

359 éve, 1658. július 10-én született Luigi Ferdinando Marsigli olasz földrajztudós, műgyűjtő, diplomata, utazó, tudós, hadmérnök, nyelvész-filológus, katona és kalandor.

A mozgalmas életű tudós volt kém, harcolt az oszmán seregek ellen, részt vett Magyarország felszabadításában, Buda visszafoglalásakor pedig ő menekítette ki a még épen maradt corvinákat a romok alól (ezután kerültek a bécsi császári könyvtárba). Mindez csak pár mozzanat abból a kalandos életműből, amivel Marsigli igazi polihisztorként hozzájárult az európai történelemhez.

Marsigli művei a kor hadtörténetével, természettudományával foglalkozó kutatók számára elengedhetetlen alapművekké váltak.

Ezen alkalomból Marsigli „A Duna Kahlenberg és Jantra között” című térkép-másolatát osztjuk meg Önökkel.

Jelzet: MNL OL S 80 - Nyomtatott térképek. - No. 1/1-19.

LÁSD ITT

Persze én már tudtam, hogy mit fogok látni a képeken, hiszen a Földtani Intézetben a saját kezemben tarthattam az eredeti kiadványt.

Marsigli tehát ugyanúgy kém volt és kiváló rajzművész, mint például Dillich, aki az egykorú hiteles Óbuda látképeket készítette, és ez egy nagyon fontos tény,éppen ezért Óbuda helyrajzával kapcsolatban erre még visszatérünk az összefoglalásnál. 

Marsigli ábrázolása az óbudai területre tulajdonképpen teljesen világos és egyértelmű-kéne legyen bárki számára. De ahogy a krónikáinkat és a látképeket elferdítik, úgy félremagyarázzák Marsigli képeit is, a történész dogmáik és szamárcsapásaik érdekében a félretanított szakmabeliek és dilettáns követőik is. Sok esetben még az oklevelek fordításaiba és értelmezésébe is beleszóltak a buta dogmák! Bejelöltem tehát a pontosan ábrázolt hegyeket, és magyarra fordítottam a feliratokat. A helyén ábrázolt Óbuda városa - Buda, vet és a római Aquincum jelölése ANTIQ.ROM hűen tükrözik és tárják elénk a valóságot.

Marsigli Óbuda ábrázolása a Csillaghegyen

Marsigli tudta, hogy hol volt a középkori Óbuda, ugyanakkor azt is, hogy a római Aquincum merre található! Tehát azt kell feltételeznünk, hogy mindkét helyszínen romemlékeket látott a saját szemével 1686-89 tájékán. Buda és Pest ábrázolása a megfelelő helyén hiteles, éppen ezért (is) a továbbiakat is teljesen hitelesnek kell elfogadnunk. Véleményünk kialakításához azt a tényt is tudnunk kell, hogy Marsiglit nem csak a természet szeretete késztette a Duna folyam és környezete megrajzolására. 
Hatalmas szerepe volt abban, hogy a törököt mielőbb visszavonulásra kényszerítsék a magyar területekről. Különböző helyeken kiváló vízrajzi és terepismerettel rendelkezett, ugyanakkor fogságban eltöltött ideje alatt próbálta kiismerni az ellenség szokásait. Tudta, hogy hol lehet átkelni a folyókon, vagy adott esetben hol tudnak gyorsan hidat verni rajta. Az elfoglalni kívánt várak földrajzi környezetét tehát ő is tökéletesen megismerte, utazó-kém-hadmérnöki rajzoló és katonatiszt kortársaihoz hasonlóan pl Zimermann, Dillich, Tollius- Viannen. Úgy látszik a császári sereg semmit sem bízott a véletlenre, tanultak a kudarcokból és bebiztosították magukat több oldalról, illetve több szálon végeztették a kémtevékenységeket.Ezen szerzők Óbuda látképeit a bejegyzés végén összehasonlítjuk Marsigli térképével. Aztán egy Felkis nevű hiteles esztergomi földmérő ábrázolásával is, csak hogy biztosak legyünk a dolgunkban és a Laszlovszky, Kanyó és Búzás se tudjanak tovább lódítani Óbuda történelmével kapcsolatosan. De előbb megvizsgáljuk közelebbről, hogy mit ábrázolt még Marsigli Óbudáról

                                    

Általában korábbi viták során, a hivatalos oldal dilettáns követői ezt a részletet mutogatták nekem, amikor kértem őket, igazolják, hogy Óbuda a Zichyék területén létezett. Elvakult örömükben-hogy most aztán jól megmutatták nekem-a legfontosabb részleteket azonban észre sem vették, vagy készakarva nem akarták felfogni. Gondolhatnánk mi is, hogy mi van ezzel a Marsiglival?
A megoldás azonban végtelenül egyszerű...
Figyeljük csak meg az épületeket Óbudánál! 
Vadonatúj, barokk stílusú épületeket látunk, a gúla alakú torony is erre utal! Mit látunk? 

Ezek nem középkori épületek!

Egy épületet templomtoronnyal, ami valószínűleg Zichyék első kastélya, hiszen igencsak hasonlít arra az épületre, amit a későbbi képeken is láthatunk. Azonkívül pedig 5 azaz öt kisebb ház látható még azon a területen, amit ma Óbudaként próbálnak bemagyarázni nekünk évtizedek óta. Persze a történész ezt megmagyarázná(mert a félrebeszéléshez és a téveszmegyártáshoz értenek a leginkább) hogy biztosan csak ennyi épület maradt épen a háború után. Minket azonban már nem lehet átverni, az okleveleink kórházról, fürdőkről és forrásokról, ezen forrásokon működő malmokról, a hegyen lévő hatalmas Buda alsó-felső városról, királynéi várról, sziklakolostorokról és annak PROMONTORIO előhegyén található Vetus Buda prépostságáról szólnak. Ezért ábrázolta Marsigli is a Csillaghegyen a várost, ugyanakkor mutatta meg számunkra, hogy a kép készítésekor a Zichyék Óbudája pontosan hol található. És ez a terület a középkorban, és még később is sziget volt, és érdekes módon ezt a tényt már korábban is tudták, és tudják ma is, de azért még tovább hazudnak. 

1975 DUNA A CSILLAGHEGY ALJÁBAN

Ezért is bukta a hivatalos oldal az egészet, mielőtt még bármi vitába kéne bonyolódni a szemellenzős társasággal. Ezért láthatjuk minden látképen a nyugati-belső Duna medret.
Óbuda városa pedig nem szigeten létezett!
Azonban itt megint egy hatalmas problémába ütközünk, illetve a hivatalos oldal gyermeteg butaságába. Ők úgy gondolják, hogy a már a török korban megszerzett Óbudára Zichyék csak  1746-ban építkeztek. Azonban az első  Zichi ! óbudai sörház, már 1697-re felépült és bizonyára már akkor is szerették a sört, de azért a lakások hamarább megépültek, és a Marsigli térkép ezt ábrázolja számunkra! 
Aki nem ismeri Marsigli munkásságát, az azt sem tudhatja, hogy művészünk, hogy a folyók mindenkori kiterjedését-arculatát ismerje, ezért különböző vízmagasságokat is megfigyelt és ábrázolt. Ugyanígy voltak ezzel más hadmérnökök is, ez akkoriban bizonyára alapkövetelmény volt. A nyugati belső Duna medret, ami kikötőként működött és mostanában mocsárosnak hívják, több szelvényen is ábrázolta. Okfejtéseimre a begyepesedett történész most biztos azt mondaná; az épületek kivétel nélkül mind elpusztultak, és ezért láthatjuk csak ezt. Nézzük meg tehát közelebbről azt a területet, ahová Marsigli Vetus Budát rajzolta- Csillaghegy-Megyer öblét ismét, és hasonlítsuk össze a többi hadmérnök rajzoló-kém munkáival!

MARSIGLI A CSILLAGHEGYEN MUTATJA ÓBUDA VÁROSÁT

DILLICH HADMÉRNÖK ÓBUDA ÁBRÁZOLÁSAI A CSILLAGHEGYRE

ATTILA VÁROSA-ÓBUDA A KÉPES KRÓNIKÁBAN

ÁRPÁDÉK SEREGE BEVONUL ÓBUDÁRA

A KÉPES KRÓNIKA IS HEGYTETŐN ÁBRÁZOLJA ÓBUDA VÁROSÁT !

ÓBUDA LÁTKÉPE ÉS A BELSŐ DUNA MEDER

BÁRTFAI SZABÓ LÁSZLÓ FELIRATAI A CSILLAGHEGYEN ÉS MEGYER ŐBLÉBEN

Tollius is a Csillaghegyen ábrázolta Óbuda városát, ráadásul még azt is leírta számunkra, hogy azért félnek megtekinteni az óbudai vár fürdőjét, mert a török könnyen ki tud odáig rohanni FEHÉRVÁRBÓL !

Amikor ezt a hiteles egykorú forrást elküldtem a történész dogmákból blogokat író Kanyó Ferencnek, akkor ő azt válaszolta, hogy; persze, a mai Székesfehérvárból ront ki a török. Remek példa ez arra, hogy milyen fokon elmebetegek az óbudai dogmáikat hirdető, elvakított és félreképzett fiatal történészek is, és ezért is a bársonyszékeikben ücsörgők a felelősek.

ZIMERMANN AZ ÓBUDAI JOBBÁGYSZÖKTETÉS A CSILLAGHEGY ALJÁBAN

Tehát csak olyan látképeink vannak Óbudáról, hogy az hegytetőn és hegyoldalban látható, és az okleveleink is ugyanerről szólnak, hiszen ahogy korábban megírtam, a Zichyék nemes egyszerűséggel meghamisították az óbudai térképeket és így területet loptak a kincstártól.

És akkor nézzük meg még az esztergomi hiteles földmérő térképét, hogy ő hova ábrázolta a Boldogságos Szűz ÓBUDAI Fehéregyházát-ami a királynéi vár-castrum-maga Óbuda város előhegyén létezett, minden hiteles oklevél tudósítása szerint!

ÓBUDA VÁROSA A CSILLAGHEGYEN

ÓóÓ

De érdekes ugye, hát ez az Antonie Felkis szintén a Csillaghegyen ábrázolta Óbuda romjaiban még létező városát!

Hát nem furcsa ez kedves olvasóim? 

A mi történészeink és régészeink egy hangos része pedig azt akarja nekünk bemesélni, hogy az itt felsorolt látképek, azok csak "bulvár" ábrázolások és a Zichy meghamisított térképeinek és Kneidinger Zichyék területéről szóló térképeknek kell csak hinni.

Na vajon kiknek hihetünk?

A hivatásos oldal miért erőlteti 2017-ben továbbra is, hogy Óbuda városa a római Aquincumban és a Zichy főtéren volt?

Így most a végén megint kell pár dolgot kérdeznem a dilettáns történész dogmákat hirdető hivatalos "szakértőktől" 

Elvtárskáim!

MÉG MOST SEM VILÁGOS SZÁMOTOKRA HOGY 

• A ZICHY FŐTÉR MI VOLT?
• HOGY HÍVTÁK A KÖZÉPKORBAN AZT A TERÜLETET?
• HOL TALÁLJUK A MAI FŐTERET A KÖZÉPKORI LÁTKÉPEKEN?
• MIÉRT NEM TUDTÁTOK OKLEVELEKKEL ÉS LÁTKÉPEKKEL EGYEZTETNI?

+ 2 RÁADÁS

 A POMÁZI ÁRKOS ŐRÜLTEKNEK 
ÉS A 
BÚBÁNATOS SZAMARAKNAK

Marsigli és a többi hadmérnök rajzoló sem Pomázt, vagy a Szamárhegyet ábrázolta Óbudaként! Herceg Ferenc tehát valótlant erőltet Pomáz területére, és nem látja be Sashegyi Sándor tévedéseit. Kozsdi Tamás közíró is csak az embereket butítja a Pannon Kulturális Egyesülettel közösen, a szamárhegyi Buda várával. Vulgo Ofen Buda a mai Buda vára,ez is jól látható a térképen! Ahogy a Zichy főtérről nincs óbudai látkép-hogy az Óbuda városa lenne- ugyanúgy Pomázról vagy a búbánatos Szamárhegyről sincs. 

Ne dőljünk be alaptalan állításoknak és azok gyártóinak !

A képek nagyíthatóak!         2017.07.13. Egyed Zoltán Pajzsvivő