A MARGITSZIGET VESZEDELME - "A ZÖLD VELENCZE"

 

A Margitsziget árvizeiről olvastam ma hajnalban, mikor erre az újságcikkre akadtam. El is határoztam, hogy ezt közreadom. Régies fogalmazása és írásmódja, tartalma is megtetszett, ezért változtatás nélkül közlöm kedves olvasóimmal. A Vasárnapi Újság érdekes cikke rávilágít arra, hogy nem csak az 1838. évben volt nagy árvíz, mely a Margitszigetet ellepte. Ez az újságcikk egy fontos adalék az Óbuda helyrajzi problémában. A Margitsziget átépítések előtti állapotát, a Duna áradásainak kiszolgáltatottságát kellőképpen igazolja, és rávilágít arra, hogy a középkorban még inkább, még súlyosabb ugyanilyen árvízgondokkal küszködhettek a margitszigeti apácák és jobbágyaik.

Vasárnapi Ujság – 18971897-08-22 / 34. szám / A Margitsziget veszedelme (képpel). Ábrányiné Katona Klementina 557. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények

"Midőn e sorokat irom, olyanféle érzés behatása alatt állok, mint a kinek kedves halottja fekszik a ravatalon. Ilyen kedves halottam nekem ez idő szerint a Margitsziget. A pár nappal ezelőtt még viruló szépségre ma már szürke hullámszemfedő borúl. Ilyen féktelennek én még nem ismertem a Dunát. Apróbb rakonczátlanságainak, - mint oly régi hive a szigetnek, a ki most töltöttem ott férjemmel együtt a tizennegyedik nyarat, - már többször voltam tanuja, mert, fájdalom, alig van esztendő, hogy legalább egyszer, de néha többször is, rá ne törne a Dunaa Margitszigetre. Ott voltam az 1892-iki árviz alkalmával is. Ekkor neveztük el «Zöld Velenczé»-nek. Ugy csónakáztunk a bársonyos gyepszőnyeg felett, zöld fák alatt s diszes épületek közt, akár csak a velenczei lagunákon. Három napot töltöttem akkor az elöntött szigeten, megbámulni azt a sajátságos természeti tüneményt, midőn a rózsák és egyéb sugárnövésü virágoknak csak illatos fejei kandikáltak ki a hullámokból, mig a pompás terebélyes fák sudarainak egy része szintén víz alatt volt. Ugy nézett ki a sziget a verőfényes szeptemberi világításban s a felhőtlen éggel vetekedő kék szinű vízárban tükröződő szines virágok és buja zöld

lombokkal, mint valami bűvös mesevilág. Nem úgy van most! Azt mondják, a jelenlegi megközelíti az 1838-iki emlékezetes árvizet a Margitszigeten, melynek magas vízállását a főherczegi kastély falába alkalmazott kőlap jelöli a belevésett nyíllal. Mindent elborított most ez a szennyes-szürke vizár, ami szépet, kecseset a finom ízlésű műkertészet alkotott. Igazán siralmas látvány volt, mint nyeli el a féktelen elem, mint valami éhes szörnyeteg, sorra, a szebbnél szebb virágos ágyakat s a híres rózsatelepet! Pedig nem volt itt hiány se jóakaratban, se munkaerőben, s a sziget tulajdonosa, József főherczeg, táviratilag utasította a felügyelőséget, hogy semmi áldozatot sem kíméljen a sziget és a vendégek érdekében. A felügyelőség dicséretére legyen mondva, hogy az a legnagyobb buzgóságot fejtette ki. Hohlfeld inspektor, mintha csak megsokszorosította volna magát, mindenütt látható volt, ahol veszély fenyegetett. Hofhauser könyvvezetőt s Ledermayer ellenőrt is csak elismerés illetheti. De mindazok közt, akik leginkább szivükön hordják a Margitszigetsorsát, senkit sem sújtott érzékenyebben ez a veszedelem, mint a botanikus világban is szép hírnévnek örvendő főkertészt, Magyar Györgyöt, aki harmincz éve gondozza, fejleszti a szigetnek az ő kezei alatt európai hírnévre emelkedett növényzetét. Mint gyermekeiért remegő jó atya szorgoskodott a növényzet megmentése körül s valóságos kétségbeeséssel hagyta abba a harczot, midőn az már hiábavalónak bizonyult. Jellemző volt egy jelenet, melynek történetesen fültanúja voltam. — Az istenért mit csinálnak, jó emberek? Hát van maguknak lelkük, így bánni ezekkel a gyönyörű növényekkel ? — szólt oda egy ízben elkeseredésében majdnem siránkozó hangon, midőn a mentési munkálatok végett a szigetre rendelt utász-katonák egy csapatja nagy buzgósággal látott neki a pompás borostyánszőnyeg s annak szomszédságában álló ritka példányú tulipánfák gyökeréről felásni a földet a védgátakhoz. — Így bár inkább ide se jöttek volna! ha nem öntötte volna el az árvíz a szigetet, mint eddig, mert hiszen így kettős a kárunk! Igaza volt. Az árvíz, meg a katonák

ásócsákány rombolása sok volt egyszerre a szegény szigetnek. Mert a derék hadfiak, akik különben fáradságot nem kimélve, arczuk verejtékével dolgoztak éjjel-nappal, bizony igen össze turtákfurták a szépséges szigetet a védgátak s árkok kedvéért. Két nap s két éjjel visszhangzott a szép Margitszigetaz utászok vas szerszámainak csattogásától; két éjen át világította meg lobogó fáklyáik vörös fénye az izgalmas éji képet. Mintha nem is a rózsák és fülemilék édes otthonában lettünk volna többé, hanem valami ostromállapotban levő erőd környékén !Mindenfelé mély árkok és magas sánczok; gyorsan dolgozó legénység s tiszti vezényszó; késő este pedig apróbb szakaszonként a pázsitra, vagy a csupasz földre — ahogy jött! — telepedett katonák, a földbe szúrt fáklya világánál fogyasztva a magukkal vitt apró pléh bográcsokból, a margitszigetifelső vendéglős, Rheinprecht konyhájának paprikás gulyáshúsát. Borzalmasan érdekes jelenet volt még az is, midőn a rohamosan növekedő ár, a főút platáncsoportjánál zúgva áttörve a gátat, irtózatos gyorsasággal hömpölygette zavaros árját a fürdőépület előtt elterülő remek pázsitszőnyegen, fel, a sziget felső vége felé. A védgátak körül szorgoskodó katonák a menekülésre intő tiszti vezényszóra egyszerre mind futásnak eredtek, de bármily gyors lábúak voltak is, a bősz elem még gyorsabbnak bizonyult, mert utolérte a menekülőket, akik aztán derékig a vízben gázolva jutottak el a fürdőház előtti magaslatra s lépcsőfokokra, ahol már a fürdő vendégeinek, külső látogatóinak és személyzetének jókora csapatja talált menedéket. Ennek kellemes ellentéteként Piros Józsi bandája mintha még nagyobb jókedvvel húzta volna a ropogós, friss magyar nótákat, a zenekar emelvényét körülözönlő árvíz közepette. Hiszen csak vigasztalni kellett a felső vendéglő verandájára csónakon, sőt termetes vasladikon iparkodó étkező közönséget! (Akik közt én is ott voltam férjemmel együtt.) A vigasztalás alkalmából nem hagyhatom említés nélkül, hogy ebből a szerepből bőven kijutott dr. Bauer Antal főherczegi udvari orvosnak, ki egyszersmind a Margitszigetjeles főorvosa is, a kinek ugyancsak meggyűlt a baja a megrémült hölgypácziensek idegeskedésével. De volt neki ennél súlyosabb föladata is, mert pár ágyban fekvő betegét ugy a felső, mint az alsó szigeten — foglyul ejtette az ár. Ezek aztán igazán rászorultak a mediczinák mellett a törhetetlen humoru orvos szeretetreméltó biztatására, hogy hiszen nem történhetik ott baj, ahol három század katonaság őrzi az embert! Emberéletben, hála az Égnek! nem esett kár, de sajnos, a nagy erődítési munkálatok csak arra szolgáltak, hogy — mint a főkertész megjegyezte — komplikálják a helyzetet. Mert a magas védgátakon átcsapott a szennyes vízár, egy-két napra megakadt köztük, még mocskosabbá válva a sánczokról levált sártól. Midőn e sorokat irom — aug. 8-án, — a vízállás elérte tetőpontját. Az embermagasságú vas lámparudaknak csak az üvegje látszik ki a vízből; a fürdőházat környező magas töltés, a vendéglő verandája, sőt még a kis szálló földszinti szobái is mélyen víz alatt állanak. Aug. 10-én mi is az előszobába hajtott ladikon juthattunk el a hajókikötőig. Később meg kellett szüntetni a szigetre a gőzhajó közlekedést is, mert többé nem tudnak kikötni. Az öles magasságra fölebb emelt hajóhidat a kikötővel együtt elnyelte az ár! De ha a Margitszigetez idő alatt nem volt is egyéb szürke hullámszemfedő alatt szunnyadó halottnál: biztosra vehető, hogy ez a halál nem végleges s hogy néhány nap alatt új életre kel s újra felölti ékes virághimes köntösét mindnyájunk, a magyar székesfőváros, valamint az egész ország nagy örömére; mert csak az tudja, a ki, mint én is, már többször látta, mily gyorsasággal távolítják el ott a vízáradások nyomait, mintegy varázsütésre helyrehozva a kárt s a Margitsziget előbbi bájosképét." 

                                     Ábrányiné Katona Klementina. 

Szent-Margitsziget.

Az elmúlt öt év a fejlődés újabb folyamatát jelenti a Szent-Margitsziget történetében. Ebbe az időszakba esik a feltöltési és partbiztosítási munkálatok befejezése. A feltöltés eredményeként a sziget területe mintegy 60 holddal növekedett. A munka utolsó szakaszát az 1925. évben végeztük el. E befejező munka folyamán a Dunából kotrott 90.000 m3 anyaggal feltöltöttük a szigetnek mélyen fekvő részeit és 900 m. hosszban a partot (a budai oldal felőli legalsó szakasz) kőburkolattal láttuk el, az eredeti tervtől eltérően oly módosítással, hogy e partnak a Duna O pontja felett -j- 6 m. magasságon levő padka fölötti partot, eltérőleg a többi part kiképzéstől nem kővel burkoltuk, hanem gyepesítettük, ami a Dunáról nézve igen kellemes látképet nyújt.

A feltöltéssel kapcsolatban megindult a feltöltött területnek termőfölddel való borítása. Ez a művelet a keleti parton teljesen, a nyugáti parton pedig a szigetcsúcstól a strandfürdőig lett végrehajtva, a strandfürdőtől délre pedig a strandfürdő bővítésére szánt terület kihagyásával egy hatalmas gyepterület létesült, amely egyaránt alkalmas látványos felvonulások tartására és sport céljára. Ezzel a munkálattal egyidejűén a meglevő park is lényeges átalakításon ment keresztül, új kerti útak létesültek, amelyek összhangban vannak a feltöltött terület rendezésével. A régi park átalakításával egészen új és meglepő szépségek tárulnak a sziget látogatói elé. Ezzel egyidejűleg a sziget belső területén (mintegy 15.000 m2) a szintet is, árvízvédelmi szempontból 60.70 cm-rel magasbították. 

LÁSD: Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1923-1927 (Budapest, 1928)X. Szent-Margitsziget

Következésképpen, az Óbuda látképeken, a kiemelkedően magas vízálláskor látott sziget, nem a Margitsziget! 

Főtér=Sziget

Immár teljesen biztosak lehetünk abban, hogy Óbuda hadmérnöki rajzain nem a Margitszigetet látjuk, mert az a középkori látképeken azért nem látható a helyén, mert a Kis-jégkorszak hatására, a Duna áradása teljesen elborította. Zichyék majorsági központja ezen a szigeten jött létre, amit Boldogasszony szigetnek hívtak, a középkori Révjenő-Újbécs területén. Történészeink hamis Óbudája valójában a szigeten lévő romemlékek, amit félreképezve és elvakultan, Óbuda város épületeinek fantáziálnak még napjainkban is csak azért, hogy a római Aquincum területére erőltessék, és a római városból kifejlődőnek ferdítsék Sicambria-Buda Vetus városát, ami valójában az árvizektől védetten, a csillaghegyi Rókahegyen és hegyoldalban létezett.   

                                       Egyed Zoltán Sicambria-Óbuda Piliskutató Csoport

A MARGITSZIGET ÉS ZICHYÉK MEGHAMISÍTOTT TÉRKÉPE - A HAMIS "NYULAK SZIGETE"

ÓBUDÁT KUTATÓ TÖRTÉNÉSZ DŐLT BE A CSALÁSNAK AMIT ZICHYÉK ELKÖVETTEK !  

GÁL ÉVA: MARGITSZIGET CÍMŰ KÖNYVÉNEK KÉPE A ZICHYÉK HAMIS TÉRKÉPÉRŐL

Hajnali két óra múlt, de olyan mértékű tévedésre találtam, hogy úgy éreztem ezt azonnal meg kell írnom! A szálak összeérnek, több esetben is hivatkoznak Zichyék meghamisított térképére, amely a királyi kincstárral és a szigeti klarissza apácákkal folytatott területvita és per miatt jött létre. Korábban is láttam már így ezt a képet, de amíg nem találtam rá a térkép leiratára, mely igazolja azt a tényt, hogy a térképen Zichyék a feliratokat és a határokat is meghamisították, addig én magam sem értettem, hogy miként került az "INSULA LEPORUM" felirat a Margitszigetre. Az okleveleink szerint az ugyanis a Szűz Mária sziget neve volt. A történelmi oknyomozásomban, a Történész Dogmák Nyomában, mindig az a kérdés az Óbuda helyrajzi problémában, hogy hol, mely pontnál és időben jött létre a tévedés, amiből történész téveszmesorozat és aztán berögződött történész dogma lett napjainkra. Olyannyira hatalmas kárt okoztak Zichyék a hamis térképükkel, hogy a történész téveszme a mai napig tart!

Gál Éva: Margitsziget - A mi Budapestünk (Budapest, 2000) című könyv, és a könyvben lévő hamis Zichy térkép, hamis részlete, valamint a Margitszigetről szóló hamis felirata, pont egy ilyen jelentős tévedés, mely kihatással van napjaink történészi téveszméjére, hogy a mai Szentlélek tér és a Zichy Főtér volt a középkori Óbuda városa. Pedig a valóság az, hogy ott valójában a Szűz Mária szigetén lévő Jenői rév és a szigeti települések léteztek. Ám történészeink, a vizsgált korszak igazi hidrológiai helyzetét figyelmen kívül hagyva szülték meg az elképzeléseiket Óbuda városának helyéről. Illetve ekkor már rég egy idegeneknek, a bécsi udvarnak dolgozó Schönvisner Stephan nevű szélhámos csaló vert át mindenkit a tévképzetével, hogy a krónikáinkban leírt Sicambria nevű város nem létezett, -és most jól tessék figyelni- de Óbuda az az általa feltárt római Aquincum volt, szerinte! Egészen kiakasztó agyrém, és bicskanyitogató önellentmondás! A tekintély elv miatt azonban, és azért, mert ebben az időszakban a történetírók valójában idegeneknek, a Habsburg háznak dolgoztak, az ő érdekeiket képviselték,- a magyar történelem hitelessége helyett,- Schönvisner téveszméjét átvették a szervilis történetírók, és aztán a történészek is. Azonban ő sem, ahogy rajta kívül senki sem találta meg Aquincum területén a Hun király Etzelburgját-Atilla várát és Krimhild fürdőjét, valamint azokat a csodás épületeket, melyek hegytetőn álltak, és nem csak a krónikáink, hanem az okleveleink is erről szólnak. A városról, melyet Trója királyai alapítottak, és Sicambriának hívtak! Az, hogy Schönvisner nem talált Hun palotákat és Árpád kori várakat és leleteket Aquincumban, de még egy kabát gombot sem, ami magyar lett volna, az láthatólag egyetlen régész-történészünket sem zavarta! Csak önérzetes magánemberek kutattak a város emlékei után, Sashegyi, Noszlopi,Vértessy, azonban ők sem jutottak eredményre, ahogy az Árpád sírját kutatók sem. És ez nem véletlen! Nem máshol kellett Óbudát megtalálni, illetve de, viszont Óbuda határain belül kellett megtalálnom, és ez nagyon fontos! Óbuda helyrajzi probléma volt és van, és lesz még egy darabig, ahogy az aktuális helyzetet elnézem!

AZ ÓBUDA HELYRAJZI PROBLÉMÁN BELÜL PEDIG SZŰZ MÁRIA SZIGET HELYRAJZI PROBLÉMA IS VAN!

Óbuda város helyrajzi problémája nem csak Óbudáról szól, hanem azokról a településekről is, melyeket a téves topográfia miatt, vagy meg sem találtak, vagy a nevüket sem tudják történészeink, és/vagy máshová fantáziálnak és más település névvel mostak-mosnak össze. Az alapjában téves topográfiájukról pedig hallgatnak, korántsem meglepő módon. Nincs olyan történész, aki ezt a szégyenteljes és hatalmas horderejű történész blamát le merte volna írni. Rengeteg időt kéne vele foglalkozni, hogy valaki azt a tudást megszerezze, ami szükséges ahhoz, hogy valóban átlássa az elkövetett hibák sorozatát. Pontosan egy ilyen dolog ez a SZIGET probléma is! A dolog elhallgatását, illetve a nemtudását mutatja a történet, hogy mikor a terepre mentünk Benkő Elekkel, és a kocsiban beszélgettünk az Óbuda helyrajzi problémáról, ő nem tudta, nem volt vele tisztában, hogy az Óbuda problémán belül, Szűz Mária Sziget helyrajzi probléma is van. Az elmúlt évtizedekben sem akartak foglalkozni a problémával. Nem is merte ő sem felvállalni ezt a dolgot. Később láttam csak, hogy valamelyik "tudományos" dolgozatot, amely Óbudáról szól, ő lektorált. Úgyhogy így már az is érthető, hogy miért nem akarja ő sem felvállalni ezt a problémát. Nehéz olyan normális, régész-történészt találni a felső körökben, aki nem érintett az Óbuda helyrajzi botrányban.

ÓBUDA HELYRAJZI PROBLÉMÁJÁT ÓBUDÁN KELLETT MEGOLDANI !

Óbudán, és nem máshol! Sokszor sajnálkozom magamban, hogy nem valaki más jött rá az összefüggésekre énhelyettem, mert ez a szenvedélyes kutatás minden időmet leköti és rengeteg időt vesz el az életemből, de ha már belekezdtem, akkor végigcsinálom. Köszi Belitzky János, nem kellett volna engem ezzel a témával megtalálni. Túl sok a fal, és a berögzült dogma, félreképzett történész és régész. Nem egyszerű ez az egész történet.

Schönvisner, és az ő szándékos csalását, vagy hozzá nem értésből fakadó téveszméjét másoló történetírók és történészek is alap gondolati hibába estek, és sokan még most is ebben a feneketlen mély és sötét gödörben vergődnek. Az a tény ugyanis, hogy a rómaiak Aquincumában semmilyen Árpád-kori Hun és magyar palotákat és leleteket nem találtak, az nem azt jelenti, hogy Sicambria - Veteri és Vetus Buda, tehát Óbuda városa nem létezett, hanem azt, hogy nem ott létezett! Senki az ég egy adta világon, senki sem tudta a római Aquincum területére azonosítani, sem Sicambriát, sem Etzelburgot, sem pedig Óbuda városát! 

Az igazán nagy kérdés az, hogy napjainkban miért állítják a múzeumi "szakemberek" régészek és történészek azt, hogy a középkori szigeten, a Szentlélek tér környékén létezett Óbuda városa? Sem látképekkel, sem oklevelekkel nem tudták a Zichyék majorságához azonosítani Óbuda városát!

ZICHYÉK HAMIS TÉRKÉPÉNEK TARTALMA

De térjünk vissza a könyvhöz, ami nem is olyan rég jelent meg. Az igaz, hogy a Margitszigetet többféleképpen nevezték, azonban Szűz Mária szigetnek biztosan nem hívhatták! Hiszen a Margitszigeten egyáltalán nem találták meg azokat az épületeket és településeket, melyek a Boldogságos Szűz Mária Szigetéről szólnak az okleveleinkben,pl Révjenőt és Újbécset. Ezért kellett történészeinknek a baloldali Pest környékével összemosni ezeket. Azonban a Zichyék nem csak a budai oldal térképét hamisíttatták meg, hanem a klarissza per miatt, a bal oldali Pest mellé rajzoltatták fel Újbécs telepét, hogy teljes legyen a káosz. Az ő fontos érdekük az volt, hogy a harcok után visszatérők, ne tudják visszakövetelni egykori területeiket, ahol immár a Zichyék uralkodtak. A kapzsi kufár Zichy család, senkinek nem akart ezért fizetni. Így tehát azt a káposzta földeket nevezték ki, és tüntették fel Matthey rajzolóval a bal parton, ami ugyan valóban Újbécshez tartozott, és a szigeti apácák oda átjártak dolgozni a jobbágyaikkal, azonban a település maga Újbécs nem ott létezett! Tetszenek érteni remélem, Újbécs települése nem a bal parton létezett, pontosabban nem a mostani bal parton. Hiszen ha a budai oldalon álltunk volna a középkorban, akkor mondhattuk volna, hogy a túlparton állt a település, mert akkor még ott egy sziget volt. Ma már viszont nem létezik a belső meder, a Hármashatár-hegy alatt végighúzódva. Tehát Gál Éva is téved ebben, ahogy mindenki más is, még a hamis térképpel együtt is. A 9.oldalon pedig első forrásként, 1225. évről szóló oklevélként egy olyan adatot tüntet fel, mely nem a Margitszigetről, hanem a Boldogasszony, avagy Szűz Mária szigetről szól! Erről pedig meg tudott volna győződni Gál Éva egyszerűen, ha beleolvas az oklevélbe! Viccesen ezt úgy szoktam írni, hogy nem a Margit volt a szűz, hanem a Mária, és nincs tudomásunk arról sem, hogy Szűz Máriát azt Margitnak hívták volna! 

Révjenő területéről szól az oklevél! 

Ám a Budapesti Történeti Múzeumot és szakértő régészeket, Takács Ágostont és Benyó Gergelyt ez nem zavarja! Fizetős előadásokon a Margitszigeten, a helyszínen tolják a résztvevőknek a történész téveszméket és buta dogmákat, a Szűz Mária és Margit sziget egyezéséről. Insula Budensi-Buda szigete, amit Antiqua Pestnek- a németek Alt Ofennek hívtak, avagy Insula Magna, Óbuda hegyen lévő városához tartozik, és nem a mai Budához. És ezek az elnevezések nem a Margitszigetre, hanem a Zichy Főtér területére vonatkoznak, pontosan úgy, ahogy az Insula Leporum-Ékességes Sziget is(és még véletlenül sem Nyúl az a sziget, a Lepor ugyanis ékesség-becs,/-Bécs?)

GÁL ÉVA A SAJÁT ÍRÁSÁT SEM VETTE FIGYELEMBE!

Sok esetben tapasztaltam, hogy a történész a saját helyes megállapításai felett elsiklik, és azokat nem veszi figyelembe! Gál Éva is ezt tette. Zichyék ugyanis azt próbálták a budai kincstárnak bizonyítani több alkalommal, hogy a mai Óbuda nem egyenlő a középkori Óbudával, mert az szerintük Újlak területén található! Ezért készültek ezek a térképek a periratokhoz, ugyanis több is van belőlük. A térképek egyébként Binder J Fülöp térképét másolják, hamis feliratokkal. Ez az egész történet azért teljesen elképesztően izgalmas számomra, mert történészeink ma is a hamis Zichy térképek adatait adják elő a laikusok számára. Bár mondjuk, Gál Éva már a katonavárosi római kőrcirkuszt, a királynéi vár helyett, már Kurszán várának írja. A pláne az, a sok többi ócska tanulmány ellenére, hogy az amfiteátrum sosem volt a magyar társfejedelem vára. Györffy György ezt a magyar történelem ellenes, és nagyon durva téveszmét csak az úton-módon találhatta ki, hogy látott egy cirkuszi sátras előadást a római amfiteátrumban, és akkor hirtelen megvilágosodott az elméje, "hogy akkor biztos Kurszán is ott ütötte fel a sátrát" És sorra készültek ezután már az értelmetlen, és teljesen alaptalan tanulmányok ugyanerről. Beteg, súlyosan beteg a történész társadalom ma is, mert a korábbi történész téveszméket, még ráadásul tanítják is! Történészeink a mai napig nem tudták az ő fantázia Óbudájukon azonosítani Kurszán fejedelem várát és tornyát! 

KI VOLT A LEGELSŐ?

A nyomozásban azt kell még megtalálnom, hogy ki volt az a történész, aki a mai állapotokból kiindulva állította azt elsőként, hogy az Insula Magna, a fejedelmi sziget, melyet Óbuda Ékességes Szigetének(Insula Leporum) -Boldogasszony szigetnek is hívtak, az egyenlő a Margitszigettel?! Mert abban teljesen biztosak lehetünk, hogy nem Gál Éva volt a legelső, aki ezt tette! A premontreiek tehát nem a Margitszigeten, hanem a Szűz Mária-Boldogasszony szigeten telepedtek meg, méghozzá Révjenő központjában, ez az a hely melyet korábban Antiqua Pestnek-a Pesti Révnek hívtak, és sokkal később a Zichy korszakban pedig Alt Ofennek neveztek, elkülönítve Buda Vetus városától! Igazán sajnálatos, hogy Gál Éva ezekkel a megállapításokkal nem tudott tisztába kerülni. Neki talán jobban hittek volna, mint nekem, vagy pedig elzavarták volna vidékre, ahogy korábban a történész szamárcsapáshoz nem csatlakozó, más véleményen lévő, történészekkel tették ugyanezt.

Folytatása következik....

#margitsziget #galeva #szuzmariasziget #insulaleporum