AKIK ELSŐKÉNT MOSTÁK ÖSSZE OKLEVÉL-FORDÍTÁSBAN A BOLDOGASSZONY-SZIGETET A MARGITSZIGETTEL!

KNAUZ TÉVEDÉSE HELYEZTE AZ ESZTERGOMI ÉRSEK VÁRÁT A MARGITSZIGETRE!

Knauz Nándor (Óbuda, 1831. október 12. – Pozsony, 1898. április 26.) történetíró, választott katolikus püspök, az MTA tagja.

Idáig is láthatták a Sicambria-Óbuda Csoport követői, hogy nem csak műholdas képátfedésekkel foglalkozom az Óbudát ábrázoló hadmérnöki rajzokkal közösen, hanem oklevelek helyrajzi adatait is azonosítom sorban. Egészen elképesztő, hogy a félreképzett történészeink által félreinformált és becsapott-csalódott emberek, akik idáig abban a tudatban élték az életüket, hogy a Főtér az Óbuda városa volt, páran még most is próbálnak nekem okoskodni, és mindenféle zagyvaságot összehordani. Tévképzetes történészeink és bamba követőik, a Margitszigetnek fantáziálják napjainkban is azt a szigetet, ami az Óbuda városát a hegytetőn és hegyoldalban ábrázoló látképeken szerepel! Az utóbbi időben már olyannyira a szőnyeg alá akarták söpörni az Óbuda helyrajzi problémát történészeink, hogy a Boldogasszony sziget problémáról nem is tudtak, sem ezt, sem azt, még csak vizsgálni sem akarták! Ez azért lehet, mert nagy-részük a föld felett jár, és az eső is beleesik az orrukba, annyira el vannak telve magukkal. Istenségnek képzelik magukat, mert voltak olyan ügyesek, hogy elődeik és tanáraik téveszméit átfogalmazva le tudták írni ugyanazt a helyrajzi tévképzetet.A leginkább felháborító az, hogy nagy ívben tesznek az egészre, pedig a hibákért ők maguk a felelősek! Benkő Elek volt a komoly történészek közül az egyetlen, aki kijött velem a terepre, miután a CEU-n beolvastam nekik, hogy a téveszméket görgetik tovább Óbudával kapcsolatban. Emlékszem, a cél felé, Sicambriába tartottunk éppen és útközben beszélgettünk. Az derült ki, hogy ő sem tudott a Boldogasszony-sziget problémáról az Óbuda helyrajzi botránnyal összefüggésben. Tudtam, hogy ezt a dogmát, sorozatos ellentmondásokat is nekem kell feloldanom, mert ha én nem teszem meg, akkor talán már soha-senki. Mindvégig úgy érzem, hogy az utolsó órában kaptam el az igazság fonalát. 

LODOMÉR ESZTERGOMI ÉRSEK BOLDOGASSZONY SZIGETI VÁRÁNAK A MARGITSZIGETRE HAMISÍTÁSA

Régóta megtaláltam ezt az orbitális hibát, amelyben elsőként, -talán mindenkinél előbb -mosta össze Knauz Nándor a Szűz Mária - Boldogasszony szigetet a délebre lévő Margitszigettel. A budakalászi Ezüstheggyel egy vonalban kezdődő Insula Beate Marie Virginis azaz Insula Regis vagy Magna, Óbuda Boldogasszony szigetének legészakibb pontján állt az esztergomi érsek vára Óbudán, melyet latinul így említettek: Prepositura S Joannis Baptistae de Rév prope Budam. Turris et Castelli existencium In Capite Insule Beate Virginis Marie iuxta veterem Budám. Így találhatunk rá Knauz nyomtatásban megjelent írására a Magyar Sion című egyháztörténelmi folyóiratban, mely 1863-ban jelent meg. Érdekes a cím, és ez az évszám is. Minden téveszme és tévképzet ekkor indult, mintha egyenesen a Bach korszakból nőtt volna ki az a bűnöző polip, melynek csápjai ma aratnak csak igazán. Pusztítják ami magyar, a töröknél és labancnál is nagyobb károkat okoznak azzal, hogy immár a krónikáinkat, okleveleinket és a földrajzi tényeket is meghazudtolják a kommunista szellemű oktatást kapott szervilis gazemberek, és nem csak történészekről van ám szó. Uram-bátyám módon hamisítják a történelmet, az

Óbuda északi határán áll Lodomér érseki vára!

Óbuda helyrajzi probléma csak a jéghegy csúcsa! Miként Knauz tévedett, őt aztán másolták, ma pedig már tényként tálalják, az egymást másoló szervilis alakok, hogy a Boldogasszony sziget az egyenlő a Margitszigettel! Persze a kretén Wikipédia ez esetben is a történész téveszmét tartalmazza, ahogy az interneten is számtalan oldalon ugyanezt a valótlanságot adják elő az eminensek nyaloncok! Másodlagos forrásokra hivatkoznak, az elsődleges forrás a magyar Wikipédián állítólag nem elfogadott. Szerintem ezek nem normálisak, de majd ennek is utánajárok!

Knauz művében a 854. oldalon ezt látjuk.

A nagy kérdés az, hogy miért gondolta Knauz azt, hogy az Insula Beate Virginis aminél egyébként a szigeti klarissza kolostor (ma a Mókus-Perc-Kiskorona utca által határoltan) megépülte után ott a Mária szó-jelző is, az egyenlő a Margitszigettel? Nem kell latin nyelvtudás sem ahhoz, hogy tisztában legyünk azzal, hogy Szűz Mária az nem Margit, és Margitot sem hívták (bármennyire is szüzességi fogadalmat tett) Máriának! Teljesen érthetetlen, hogy miért mosta egybe a két különböző nevet, és a két különböző szigetet!? Itt még a Leporum jelző nem jelent meg. Mindkét szigetet hívták gyűjtőnéven később Leporumnak, ami nem nyulakat, de nem is leprásokat, hanem szépséget-ékességet-becsességet és bájat jelent. Azt is ki fogom deríteni, hogy ki kezdte elsőként bután "nyulazni" a szigeteket, mert roppant idegesítő, hogy a sok dilettáns ma is nyulakról zagyvál, ha a Margitszigetről írnia kell valamit. De térjünk vissza Knauz bődületes tévedésére-félrefordítására! Az esztergomi érsek vára és tornyának másik oklevelét is elferdítette és félreértelmezte Knauz. Nézzük! 

A kilenc évvel későbbi oklevelet is félrefordítja Knauz! Sárgával jelöltem a sziget valódi nevét, és most is pirossal aláhúztam, amit Knauz elferdített. Érthetetlen, hogy miért tette ezt! Egyedüli érvként azt lehetne felhozni Knauz mentségére, hogy a Margitszigeten, nyilván ismerte a romokat, és azt hitte, azt képzelte, hogy arról van szó. Viszont a még ekkor is 

Barát patak torkolatánál

szabályozatlan Duna, állandóan visszatérő jelleggel elöntötte a ma tévesen Óbudának hívott Zichy majorság nyugati felét, hiszen ott volt a középkori Duna-meder, és az ilyen komoly áradások eltüntették időszakosan, és elárasztották a Margitszigetet is. Itt írtam erről, A MARGITSZIGET VESZEDELME címmel. Tehát ha Óbudán jó helyismerettel rendelkezett volna, akkor feltűnhetett volna neki, hogy az Insula Magna Regis-Beate Virginis, az nem a Margitszigetet jelenti, hanem a Rókahegyen lévő Óbuda városával szemben található Boldogasszony-szigetet! Knauz, mint a többi történész is később, nem végzett táj és vízrajzi rekonstrukciót. Az általa tapasztalt környezetet vetítette vissza a múltba, és ezért képzelte azt, alapjában tévesen, hogy csak a Margitszigetről lehet szó az oklevelekben. Knauzról kijelenthető, hogy nem jól ismerte Óbuda környezetét, és ezért is mosta egybe, a valójában két elkülönülő szigetet. 

III.András király az oklevél kiadója

Megkerestem az eredeti oklevél szövegét is, hogy teljesen biztos legyen a dolog, nehogy valami félreértés történjen. 1294.7.22. ÉS ITT LEHET EREDETIBEN MEGTEKINTENI AZ OKLEVELET! Teljesen nyilvánvalóan, az oklevélben a B.M.V szerepel, amit csak Beate Marie Virginis-nek azaz a Boldogságos Szűz Mária Szigetének lehet magyar nyelvre fordítani, és semmi esetben sem Margitszigetnek! Az eredeti oklevélre kb 3-azaz három percembe került rátalálni és kimásolni...! Turris et Castellum Insula Beate Marie Virginis ad Veteri Budam. A kérdésem még az, hogy erre az Óbudával foglalkozó történészek, miért nem képesek? Ez persze csak költői kérdés. Tehát nem Margitsziget! Az esztergomi érsek vára az Óbudai Boldogságos Szűz Mária szigetén található, napjainkban a Barát patak torkolatánál ITT, és nem a Margitszigeten!

Arányi Lajos felvétele Lodomér esztergomi érsek tornyáról és váráról

Az esztergomi érsek vára a Boldogasszony-sziget északi csücskében, ma a Barát patak torkolatánál található!

A romokkal a XIX. században  először Rómer Flóris  foglalkozott, aki 1869. augusztus 18-án felmérte.  A szentély boltozata  ekkor még állt, oldalfalán falfestmény maradványokkal. A szentély felett emelkedett toronyból-ami a Kárpát-medencében egyedülálló- még egy 11,5 m-es darab volt látható. Leírás: keletelt,  egyhajós templom, egyenes záródású szentéllyel. Hajója 6,5 m széles,  11,5 m hosszú. Az oklevelek szerint királyi kápolna volt.

Arányi professzor rajza az esztergomi érsek tornyáról és váráról

1355. ÓBUDAI HATÁRJÁRÁS

 A HATÁRJÁRÁS VÉGCÉLJA AZ ESZTERGOMI ÉRSEK VÁRA

“ venit vsque in ripam Danubii inter domos magistri Altaris B. Virginis, et Nicolai Sclaui (sitam) ex alia parte: et abinde transit Danubium ad insulam leporum iam praedictam, iuxla superiorem partem castri diruti, et ibi terminatur.”

“elmegy a határ egészen a Duna partjáig, Boldogasszony oltármesterének háza között, másik oldalon Rabszolga Miklós házánál. És innen átmegyen a Dunán a már említett Nyulak szigetére, a lerombolt vár felső részéig és ott bevégződik. Érvényben maradván a templom, prépost és káptalan mindazon joga, melyekkel állításuk szerint a Duna folyamnak mind a felső, mind az alsó szakaszán a már jelzett határok között rendelkeznek”. Ezek után immár teljesen egyértelmű számunkra, tényként kell kezelni, hogy Duna folyamként az oklevél a békásmegyeri-csillaghegyi öbölben lévő Duna-mederről tudósít számunkra, amit most Mocsárosnak hívnak!  

Mit gondoltok kedves olvasóim, rájönnek a bölcsész-történészek maguktól, hogy mit jelent az, hogy az esztergomi érsek Boldogasszony szigeti vára a mai Barát patak torkolatánál áll? Bizony, ez azt jelenti az értelmesen gondolkodó emberek számára, hogy a Főtér nem Óbuda városa! És ha már ugyebár a Margitszigetről és a középkori határjárásról van szó, akkor rá kell világítanom még valamire! Az 1355.évben készült határjárásban, szó sem esik a Margitszigetről! Tessék nézni a latin szöveget: Méta 1. “Prima meta incipit a parte orientali tatra partem Danobi ab angulo claustri Sancte Clare de "Insula leporum”

Az első határmezsgye kelet felől kezdődik a Duna-szakasz fölött a "Nyulak"-szigeti Szent Klára kolostor szegletének...

Tehát nem írnak az oklevél szövegében Margitszigetet, ugyanis Insula Leporum az Óbuda ékességes szigetét jelenti! Most írtam a lényeget, 1355-ben Óbuda határa dél felé, a mai Perc utcánál kezdődött, mert ekkor onnét indult a határjárás. Háromszáz év múltán pedig a mai Nagyszombat utca volt a határ, amit ugyebár éppen ez okból hívtak Határ utcának. Állandóan meglepődöm magamon, hogy korábban is már mennyit tudtam, most meg jó az érzés, hogy nem hibáztam korábban. Itt írtam erről: 

       A KÖR BEZÁRUL ÚJBÉCS FÖLDRAJZI HATÁRA

KNAUZ TÉVEDÉSÉNEK KÖVETKEZMÉNYE: CSÁNKY DEZSŐ ÉS GÁRDONYI ALBERT FOLYTATTA KNAUZ TÉVESZMÉJÉT-AZ ESZTERGOMI ÉRSEK VÁRA UTÁN, A PREMONTREI ÉPÜLETEKET IS ÍGY FANTÁZIÁLTÁK ÁT A MARGITSZIGETRE!

Méghozzá úgy, hogy Knauz téveszméje alapján-miszerint a Boldogasszony sziget a Margitsziget volt- az oklevelekben B.M.V.-nek jelzett szigeten lévő premontrei épületeket a Margitszigetre adták elő az írásaikban! Szerény véleményem szerint, ez világraszóló botrány, ugyanis ez játszott hozzá ahhoz, hogy a Zichyék majorsági központját, amit ma Főtérnek hívunk, történészeink még napjainkban is Óbuda városának adják elő, és az ott lévő premontrei épületeket azt Óbuda városának fantáziálják!

Csánkyt és Gárdonyit is, aztán minden szervilis és feltörekvő történész, másolta szépen tovább, és bizony napjainkban is ez folytatódik. Ezért képzelik azt ma, 2024-ben az elbutított és félreképzett történészeink, hogy a Zichy Főtér környezetében található romemlékek Óbuda városát jelentik. És ugyanezért van az a blamázs, hogy helyrajzilag egyetlen történész sem tudta Óbuda városát a Főtér környezetére azonosítani, sem a látképek, sem az oklevelek alapján. Ámde mégis tanulmányok születtek arról, hogy a Főtéren létezett Óbuda városa, méghozzá a "legnagyobb" történészektől! Hihetetlen ez a fajta tudománytalan, buta együgyűség, amit még könyvekben is előadnak és le mernek írni a Budapesti Történeti Múzeum, Óbudai Múzeum, Magyar Tudományos Akadémia és Történettudományi Intézet történészei! Mintha mindannyian kollektív tudatzavarban szenvednének a félreképzésük által.

1874 évben, széles vízfelület látható a Főtértől északra a békásmegyeri öbölben Ófalunál! 

TÖRTÉNÉSZ MÍTOSZ ÉS A VALÓSÁG !

Varga Gábor Római kori őrtornyok Budapesten-Mítosz és Valóság is ír arról a tényről, hogy a Barát-patak torkolatánál, a teniszpályák közt álló romemlék, amit "Pusztatemplomnak" vagy "Kissing templomnak" hívnak, teljesen tévesen, az valójában egy Árpád-kori vár!

EZÉRT NEM IS TUDTÁK FELTÁRNI A MARGITSZIGETEN AZ ESZTERGOMI ÉRSEK VÁRÁT!

TOVÁBBI KÖVETKEZMÉNY:A TOVÁBBI OKLEVELEKET IS FÉLREFORDÍTOTTÁK ÉS EZEK MA ÍGY SZEREPELNEK A MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁRBAN! 

A MARGITSZIGET VESZEDELME - "A ZÖLD VELENCZE"

 

A Margitsziget árvizeiről olvastam ma hajnalban, mikor erre az újságcikkre akadtam. El is határoztam, hogy ezt közreadom. Régies fogalmazása és írásmódja, tartalma is megtetszett, ezért változtatás nélkül közlöm kedves olvasóimmal. A Vasárnapi Újság érdekes cikke rávilágít arra, hogy nem csak az 1838. évben volt nagy árvíz, mely a Margitszigetet ellepte. Ez az újságcikk egy fontos adalék az Óbuda helyrajzi problémában. A Margitsziget átépítések előtti állapotát, a Duna áradásainak kiszolgáltatottságát kellőképpen igazolja, és rávilágít arra, hogy a középkorban még inkább, még súlyosabb ugyanilyen árvízgondokkal küszködhettek a margitszigeti apácák és jobbágyaik.

Vasárnapi Ujság – 18971897-08-22 / 34. szám / A Margitsziget veszedelme (képpel). Ábrányiné Katona Klementina 557. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények

"Midőn e sorokat irom, olyanféle érzés behatása alatt állok, mint a kinek kedves halottja fekszik a ravatalon. Ilyen kedves halottam nekem ez idő szerint a Margitsziget. A pár nappal ezelőtt még viruló szépségre ma már szürke hullámszemfedő borúl. Ilyen féktelennek én még nem ismertem a Dunát. Apróbb rakonczátlanságainak, - mint oly régi hive a szigetnek, a ki most töltöttem ott férjemmel együtt a tizennegyedik nyarat, - már többször voltam tanuja, mert, fájdalom, alig van esztendő, hogy legalább egyszer, de néha többször is, rá ne törne a Dunaa Margitszigetre. Ott voltam az 1892-iki árviz alkalmával is. Ekkor neveztük el «Zöld Velenczé»-nek. Ugy csónakáztunk a bársonyos gyepszőnyeg felett, zöld fák alatt s diszes épületek közt, akár csak a velenczei lagunákon. Három napot töltöttem akkor az elöntött szigeten, megbámulni azt a sajátságos természeti tüneményt, midőn a rózsák és egyéb sugárnövésü virágoknak csak illatos fejei kandikáltak ki a hullámokból, mig a pompás terebélyes fák sudarainak egy része szintén víz alatt volt. Ugy nézett ki a sziget a verőfényes szeptemberi világításban s a felhőtlen éggel vetekedő kék szinű vízárban tükröződő szines virágok és buja zöld

lombokkal, mint valami bűvös mesevilág. Nem úgy van most! Azt mondják, a jelenlegi megközelíti az 1838-iki emlékezetes árvizet a Margitszigeten, melynek magas vízállását a főherczegi kastély falába alkalmazott kőlap jelöli a belevésett nyíllal. Mindent elborított most ez a szennyes-szürke vizár, ami szépet, kecseset a finom ízlésű műkertészet alkotott. Igazán siralmas látvány volt, mint nyeli el a féktelen elem, mint valami éhes szörnyeteg, sorra, a szebbnél szebb virágos ágyakat s a híres rózsatelepet! Pedig nem volt itt hiány se jóakaratban, se munkaerőben, s a sziget tulajdonosa, József főherczeg, táviratilag utasította a felügyelőséget, hogy semmi áldozatot sem kíméljen a sziget és a vendégek érdekében. A felügyelőség dicséretére legyen mondva, hogy az a legnagyobb buzgóságot fejtette ki. Hohlfeld inspektor, mintha csak megsokszorosította volna magát, mindenütt látható volt, ahol veszély fenyegetett. Hofhauser könyvvezetőt s Ledermayer ellenőrt is csak elismerés illetheti. De mindazok közt, akik leginkább szivükön hordják a Margitszigetsorsát, senkit sem sújtott érzékenyebben ez a veszedelem, mint a botanikus világban is szép hírnévnek örvendő főkertészt, Magyar Györgyöt, aki harmincz éve gondozza, fejleszti a szigetnek az ő kezei alatt európai hírnévre emelkedett növényzetét. Mint gyermekeiért remegő jó atya szorgoskodott a növényzet megmentése körül s valóságos kétségbeeséssel hagyta abba a harczot, midőn az már hiábavalónak bizonyult. Jellemző volt egy jelenet, melynek történetesen fültanúja voltam. — Az istenért mit csinálnak, jó emberek? Hát van maguknak lelkük, így bánni ezekkel a gyönyörű növényekkel ? — szólt oda egy ízben elkeseredésében majdnem siránkozó hangon, midőn a mentési munkálatok végett a szigetre rendelt utász-katonák egy csapatja nagy buzgósággal látott neki a pompás borostyánszőnyeg s annak szomszédságában álló ritka példányú tulipánfák gyökeréről felásni a földet a védgátakhoz. — Így bár inkább ide se jöttek volna! ha nem öntötte volna el az árvíz a szigetet, mint eddig, mert hiszen így kettős a kárunk! Igaza volt. Az árvíz, meg a katonák

ásócsákány rombolása sok volt egyszerre a szegény szigetnek. Mert a derék hadfiak, akik különben fáradságot nem kimélve, arczuk verejtékével dolgoztak éjjel-nappal, bizony igen össze turtákfurták a szépséges szigetet a védgátak s árkok kedvéért. Két nap s két éjjel visszhangzott a szép Margitszigetaz utászok vas szerszámainak csattogásától; két éjen át világította meg lobogó fáklyáik vörös fénye az izgalmas éji képet. Mintha nem is a rózsák és fülemilék édes otthonában lettünk volna többé, hanem valami ostromállapotban levő erőd környékén !Mindenfelé mély árkok és magas sánczok; gyorsan dolgozó legénység s tiszti vezényszó; késő este pedig apróbb szakaszonként a pázsitra, vagy a csupasz földre — ahogy jött! — telepedett katonák, a földbe szúrt fáklya világánál fogyasztva a magukkal vitt apró pléh bográcsokból, a margitszigetifelső vendéglős, Rheinprecht konyhájának paprikás gulyáshúsát. Borzalmasan érdekes jelenet volt még az is, midőn a rohamosan növekedő ár, a főút platáncsoportjánál zúgva áttörve a gátat, irtózatos gyorsasággal hömpölygette zavaros árját a fürdőépület előtt elterülő remek pázsitszőnyegen, fel, a sziget felső vége felé. A védgátak körül szorgoskodó katonák a menekülésre intő tiszti vezényszóra egyszerre mind futásnak eredtek, de bármily gyors lábúak voltak is, a bősz elem még gyorsabbnak bizonyult, mert utolérte a menekülőket, akik aztán derékig a vízben gázolva jutottak el a fürdőház előtti magaslatra s lépcsőfokokra, ahol már a fürdő vendégeinek, külső látogatóinak és személyzetének jókora csapatja talált menedéket. Ennek kellemes ellentéteként Piros Józsi bandája mintha még nagyobb jókedvvel húzta volna a ropogós, friss magyar nótákat, a zenekar emelvényét körülözönlő árvíz közepette. Hiszen csak vigasztalni kellett a felső vendéglő verandájára csónakon, sőt termetes vasladikon iparkodó étkező közönséget! (Akik közt én is ott voltam férjemmel együtt.) A vigasztalás alkalmából nem hagyhatom említés nélkül, hogy ebből a szerepből bőven kijutott dr. Bauer Antal főherczegi udvari orvosnak, ki egyszersmind a Margitszigetjeles főorvosa is, a kinek ugyancsak meggyűlt a baja a megrémült hölgypácziensek idegeskedésével. De volt neki ennél súlyosabb föladata is, mert pár ágyban fekvő betegét ugy a felső, mint az alsó szigeten — foglyul ejtette az ár. Ezek aztán igazán rászorultak a mediczinák mellett a törhetetlen humoru orvos szeretetreméltó biztatására, hogy hiszen nem történhetik ott baj, ahol három század katonaság őrzi az embert! Emberéletben, hála az Égnek! nem esett kár, de sajnos, a nagy erődítési munkálatok csak arra szolgáltak, hogy — mint a főkertész megjegyezte — komplikálják a helyzetet. Mert a magas védgátakon átcsapott a szennyes vízár, egy-két napra megakadt köztük, még mocskosabbá válva a sánczokról levált sártól. Midőn e sorokat irom — aug. 8-án, — a vízállás elérte tetőpontját. Az embermagasságú vas lámparudaknak csak az üvegje látszik ki a vízből; a fürdőházat környező magas töltés, a vendéglő verandája, sőt még a kis szálló földszinti szobái is mélyen víz alatt állanak. Aug. 10-én mi is az előszobába hajtott ladikon juthattunk el a hajókikötőig. Később meg kellett szüntetni a szigetre a gőzhajó közlekedést is, mert többé nem tudnak kikötni. Az öles magasságra fölebb emelt hajóhidat a kikötővel együtt elnyelte az ár! De ha a Margitszigetez idő alatt nem volt is egyéb szürke hullámszemfedő alatt szunnyadó halottnál: biztosra vehető, hogy ez a halál nem végleges s hogy néhány nap alatt új életre kel s újra felölti ékes virághimes köntösét mindnyájunk, a magyar székesfőváros, valamint az egész ország nagy örömére; mert csak az tudja, a ki, mint én is, már többször látta, mily gyorsasággal távolítják el ott a vízáradások nyomait, mintegy varázsütésre helyrehozva a kárt s a Margitsziget előbbi bájosképét." 

                                     Ábrányiné Katona Klementina. 

Szent-Margitsziget.

Az elmúlt öt év a fejlődés újabb folyamatát jelenti a Szent-Margitsziget történetében. Ebbe az időszakba esik a feltöltési és partbiztosítási munkálatok befejezése. A feltöltés eredményeként a sziget területe mintegy 60 holddal növekedett. A munka utolsó szakaszát az 1925. évben végeztük el. E befejező munka folyamán a Dunából kotrott 90.000 m3 anyaggal feltöltöttük a szigetnek mélyen fekvő részeit és 900 m. hosszban a partot (a budai oldal felőli legalsó szakasz) kőburkolattal láttuk el, az eredeti tervtől eltérően oly módosítással, hogy e partnak a Duna O pontja felett -j- 6 m. magasságon levő padka fölötti partot, eltérőleg a többi part kiképzéstől nem kővel burkoltuk, hanem gyepesítettük, ami a Dunáról nézve igen kellemes látképet nyújt.

A feltöltéssel kapcsolatban megindult a feltöltött területnek termőfölddel való borítása. Ez a művelet a keleti parton teljesen, a nyugáti parton pedig a szigetcsúcstól a strandfürdőig lett végrehajtva, a strandfürdőtől délre pedig a strandfürdő bővítésére szánt terület kihagyásával egy hatalmas gyepterület létesült, amely egyaránt alkalmas látványos felvonulások tartására és sport céljára. Ezzel a munkálattal egyidejűén a meglevő park is lényeges átalakításon ment keresztül, új kerti útak létesültek, amelyek összhangban vannak a feltöltött terület rendezésével. A régi park átalakításával egészen új és meglepő szépségek tárulnak a sziget látogatói elé. Ezzel egyidejűleg a sziget belső területén (mintegy 15.000 m2) a szintet is, árvízvédelmi szempontból 60.70 cm-rel magasbították. 

LÁSD: Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1923-1927 (Budapest, 1928)X. Szent-Margitsziget

Következésképpen, az Óbuda látképeken, a kiemelkedően magas vízálláskor látott sziget, nem a Margitsziget! 

Főtér=Sziget

Immár teljesen biztosak lehetünk abban, hogy Óbuda hadmérnöki rajzain nem a Margitszigetet látjuk, mert az a középkori látképeken azért nem látható a helyén, mert a Kis-jégkorszak hatására, a Duna áradása teljesen elborította. Zichyék majorsági központja ezen a szigeten jött létre, amit Boldogasszony szigetnek hívtak, a középkori Révjenő-Újbécs területén. Történészeink hamis Óbudája valójában a szigeten lévő romemlékek, amit félreképezve és elvakultan, Óbuda város épületeinek fantáziálnak még napjainkban is csak azért, hogy a római Aquincum területére erőltessék, és a római városból kifejlődőnek ferdítsék Sicambria-Buda Vetus városát, ami valójában az árvizektől védetten, a csillaghegyi Rókahegyen és hegyoldalban létezett.   

                                       Egyed Zoltán Sicambria-Óbuda Piliskutató Csoport