SICAMBRIA-ÓBUDA MEZEJE-TÖRTÉNELMI ÉS HELYRAJZI JELENTŐSÉGE POTENTIANA-SZÉKESFEHÉRVÁR ELŐTERÉBEN

A SZKÍTA KINCSEK ELRABLÁSA

Sicambria-Tárnok-Mező napjainkban

Sicambria-mező, ahol a hun király, Attila fiai 15 napos öldöklő csatát vívtak, Sicambria városát is hadszíntérré téve. Ez is egy olyan hely a valódi Óbuda-Sicambria városfalai előtt, amivel nem tudnak elszámolni téveszmés történészeink a Zicy Főtér, mint az ő hamis Óbudájuk esetében. Éveket agyaltam azon, hogy hol lehetett ez a fontos csatatér. Egészen addig, míg a műholdas képátfedéseim és a terepkutatásaim során sikerült teljes bizonysággal azonosítanom Sicambria-Óbuda városának valós földrajzi helyét. Innentől fogva már nem volt kérdéses Sicambria azaz Tárnokok Mezeje holléte. 

Bél Mátyás történelem és földrajztudós

Bél Mátyás tudósítását olvasva   
megelevenedtek gondolataimban azok a harcok, melyeket évezredek alatt, ezért a fejedelmi városért és királyi központért folytattak, ezen okból adom most tovább kedves olvasóimnak, Bél Mátyás és Bonfini írását. Sicambria-Óbuda és Potentiana-Székes-Fehérvár egymástól elválaszthatatlanok. És e két központi vár és város kutatása során elsőként, most lehetünk igazán biztosak a dolgunkban és azonosíthatjuk azt a Sicambria mezőt, ahol Macrinus-Detre, Attila és kapitányai, majd Csaba és Aladár után Nagy Károly seregei is harcba szálltak Sicambria és Potentiana uralmáért és trónjáért. Ne feledjük, hogy a Sicambria-Óbuda városában otthon lévő Andreas Hungarus a 13.században, aki IV.Béla káplánja volt, Potentiana városát már Székesfehérvárnak írta, mikor a hunok öldöklő küzdelméről írt! Ez a tény számunkra azt jelenti, hogy ugyanazon helyet, hol Potentiana erődje létezett, építi ki a királyi koronázóvárosának Szent István, ezt a várat hívják Alba Regale várának és Alba Civitas városának! Ma pedig a budakalászi mészkőbányának hívják.

EGY DÉLKELET-EURÓPÁT BEMUTATÓ FÖLDRAJZI MUNKAA XIV. SZÁZAD ELEJÉRŐL. (DESCRÍPTIO EUROPAE ORIENTÁLIS.)

IV.Béla káplánjának, Andreas Hungarusnak a tudósítása Sicambria-Óbudából

A Sicambria-Óbuda és Potentiana-Székesfehérvár között fekvő mezőt hívják Tárnokmezőnek a krónikáinkban. A mező, ahol a hunok mindent elsöprő serege csatázott tíz király seregével, a Tárnokvölgy felett található, melyet a Békásmegyer-Ófalu völgyével lehet azonosítani. És az égvilágon, semmi köze nincs a mai Tárnok településhez! Krónikánk tudósításait a történészek igyekeztek teljesen máshová fantáziálni, és helyrajzi névhez kötni, Így vitték Tárnokmezőt a mai Tárnokhoz, a völgyet is odaképzelve, Százhalmot pedig Battához, vaskori halmokba fantáziálva a hun sírokat. Teljesen eszement történész ferdítések sorozata, és a legszebb, hogy ma is másolják tovább ugyanezeket a tévképzeteket! Se szeri, se száma az ez ügyben írt, színes fantáziálgatásoknak. Azonban Tárnokok völgye és mezeje valójában a Tárnokokról kapta nevét, akik Sicambriában-Óbudán éltek, és a királyi javak bevételezéséért voltak felelősek. Ők döntöttek arról, hogy a megyeri réven áthajtott bivalyok és ökrök közül melyik kerüljön a fejedelmi asztalra. Gondoskodtak a révhasználatért kirótt adók, és árucikkek, termények és takarmányok, ruhaneműk, és bármi más a réven áthaladó termék, adók szerinti százalékos behajtásáért. Tulajdonképpen ők voltak a kincstárnokok,-és itt a szóban benne is van a Tárnok szó! Ha csak ezen gondolatmeneten haladunk tovább, akkor a rögeszmés történészeink nem csak Tawarnokvolg- Tárnok Völgy és Mező, de Óbuda azaz Sicambria városának pontos földrajzi helyét is pontosan meg tudták volna határozni, az ősi megyeri rév felett! De, mint tudjuk nem ezt történt és nekem oktatóvideókat kell gyártanom, hogy az MTA-s és BTM-es nagyokosokat továbbképezzem Óbudából. Köztük azt a szintén félreképzett, és helyrajzilag félreinformált Bácsattyai Dánielt, aki saját maga írt arról, hogy "Kik voltak a tárnokok?" A Sicambria nevet és az Etzelburg nevet-ami Óbuda várát és városát jelenti- sem lehet a Főtérre erőltetni, több okból sem! Hiszen a megyeri rév nem a Főtéren van, hanem jóval északabbra, MEGYERNÉL a mai Rókahegynél! És a Duna a nyugati hegyek aljában volt, így a Főtér a hun korszakban és később is az Árpád-korban, még a középkorban is szigetként létezett. A téves helyrajz miatt történészeink nem csak Óbuda-Sicambria városát, hanem Potentiana-Székesfehérvárt a préposti és királyi terület közötti Tárnokok mezejét sem tudták azonosítani, amit Sicambria hatalmas falai előtt, Sicambria mezejének hívtak! Helyrajzi tudatlanságukban és dilettáns együgyűségükben pedig elkezdték történészeink a krónikáinkat szapulni és hitelteleníteni, és aztán az Óbudát ábrázoló hadmérnöki látképekkel ugyanezt művelik napjainkban is. De nézzük, mit ír Bél Mátyás arról az Óbuda városáról, melyet Sicambriának hívtak, és ami a félreképzett történészeink szerint nem létezett!

 Hunok megérkezése Pannóniába-azaz Sicambriába-Budára Kálti Márk-Képes Krónika

Bél Mátyás: Buda város leírása 1. A kezdetektől Mohácsig (Budapest, 1987)Óbuda

Buda sorsa Attila halála után a testvér-háborúban.

"Mármost térjünk rá magára a városra. Nem könnyű megállapítani, hogy ATTILA halála és fiainak az uralomért vívott harca után hogyan is álltak Buda dolgai. Ha hitelt adunk a krónikáknak; mikor a hunok a testvérháborúban elemésztették egymást, azt kell hinnünk, Buda is elpusztult, — ha egyáltalán még létezett. Nincs itt mód arra, hogy a Csaba és Aladár közti viszály (y.) okait taglaljuk. Elég megemlítenünk a csatát, hogy megalapozzuk föltevésünket. ,,Az uralomvágytól föltüzelve’ , úja OLÁH (z.), ,.mindkét királyfi arra törekedett, hogy magának megszerezze a hun birodalmat. Mindkét részről nagy hadsereget gyűjtenek össze, és Sicambria mezején tábort ütnek. Miután összeütköztek, akkora öldöklést visznek végbe, hogy — mint mondják — a Duna vize Sicambriától Potentiana városáig vértől piroslott. Tizenöt napig tartott a harc, s csak akkor fejeződött be, mikor a kül- országi katonák nagy részét legyilkolták a hunok. Aladár is elesett ebben a csatában. Csaba győzött ugyan, de a veronai Detre cselszövése őt is legyőzte.’’ stb. Ha az elbeszélés igaz, iszonyú volt a csata, és ez az egyetlen csata szétrombolta a hunok roppant magasságokba emelkedett birodalmát. Sicambria mezején ment végbe, mint azt hallottuk, s Budát meg sem említik ennél a nevezetes fordulatnál, — hacsak Sicambria nevét akkoriban többre nem tartották Budáénál. Azt a következtetést azonban könnyen levonhatod, hogy nem maradt meg sértetlenül — akár Budának, akár Sicambriának hívjuk, sőt, amint az rendszerint megesik a városokkal, ahol csata zajlik le, hol a hunok, hol a németek fosztották ki, gyújtották föl, s végül rombadőlhetett. Véleményünk szerint ez lehetett a város sorsa. A rákövetkező időkben az egész Pannóniát széltében-hosszában elcsúfította a népek egymást öldöklő sok harca és a különböző népek benyomulása. Nem volt szerencsésebb Buda sem: romokban hevert. Kézenfekvő gondolni arra ugyanis, hogy a gótok, az a nép, mely még a hun névvel szemben is ellenséges volt, nem gondolt a város helyreállítására. A rúgok és a herulok pedig, akik 473 után Felső-Pannoniából ide, Alsó-Pannoniába törtek be, nem a városalapításokkal, mint inkább az ellenségek távoltartásával törődtek. A rúgok után következő langobardok alatt sem voltak békésebb viszonyok a Duna partján."

"Ez az a csata,melyet a hunok Krimhilda csatájának neveznek mind a mai napig." 

Közli számunkra az a Képes Krónika is, amelyben tíz alkalommal szerepel a Sicambria szó, és még tíz alkalommal a Sicambriá-tól vagy-ban szó! Ez az a Sicambria-Buda avagy Óbuda városa ami egyes rögeszmés és tudománytalan történészek szerint nem létezett. Aztán Bél Mátyás tovább folytatja az Óbudáról-Sicambria történelméről szóló tanulmányát, és olyan részletekkel a harci cselekmények leírását és Sicambria elfoglalását, majd végül kirablását, mely számunkra felbecsülhetetlen értékű információ!

Sicambria-Veteri-Vetus Buda-Óbuda préposti és királynéi vára-városa Békásmegyer hegyoldalában

A SZKÍTA KINCSEK ELRABLÁSA 

Nézzük, hogyan rabolták el a frankok a szkíta kincseket, miként fosztották ki Attila palotájának kincstárát egyetlen nap alatt !

I. RÉSZ. 

A PILISI JÁRÁSRÓL, KÜLÖNÖSEN ÓBUDÁRÓL.

-Nagy Károly megostromolja Budát.

-A város bevétele után kifosztja.

-A zsákmány nagysága.

-A szerző észrevétele.

"Ami az egész elbeszélésben nagyon tetszik, az megerősíti föltevésünket. így aztán az avarok — akiket még túl korán nevez itt magyaroknak — kettős vereségét elmondta, így ír: ,,Útnak indították a tábort s elérkeztek Óbudához, amit régebben Sicambriának neveztek, s ahol Csaba (helyesebben: a kagán), a magyarok királya székelt; mivel hadvezérei révén súlyos hadat viselt, rendkívüli kincsekkel rendelkezett, melyeket a sok rablásból, fosztogatásból s az ellenségektől zsákmányolt kincsekből halmozott össze; félt a frankok erejétől s KÁROLY szerencséjétől (mely bölcsességgel párosult), s azt remélte, hogy ebben a jól megerősített városban meg tudja magát védelmezni. Ám a dolog egyáltalán nem a reménye szerint ütött ki.” Leírja azután az igen kemény ostromot, de amelyben KÁROLY csodálatraméltó jóindulata is megnyilvánult, különösen mikor már bevették a várat. „A város lakói (ti. azokról az avarokról beszél, akik megadták magukat, s az életükért esdekeltek) miután már föladták a reményt, hogy védekezni tudnak, leteszik a fegyvert, s könyörögve kérik, hogy kíméljék meg az ő, a feleségeik és gyermekeik életét. A győzteseket erre szánalom fogta el, s bár a frankok közül a harcok során igen sokan elestek, mégis készséggel engedtek a könyörgők kérésének. Követelik azonban, hogy adják át nekik a város megerősített helyeit, — majd miután amazok átadták, őrséget raknak beléjük, a kapukhoz és a terekre és sok utcába szabály szerint őrállásokat helyeznek el, nehogy a magyarok részéről valami veszteség érje őket. KÁROLY bevonul a városba és azt követeli, hogy adják át neki a palotát. Csaba király valameddig ellene szegül, végül azonban a jól megerősített és oly sok ellenségtől szerzett régi 

Nagyszentmiklósi kincs

zsákmányokkal s rablott holmikkal megtöltött várat a palotával együtt átadja. Az arannyal-ezüsttel teletömött kincstárat rögvest kifosztja, a királyt bilincsbe veri, majd mikor az öngyilkos lesz, illő  tiszteletadással eltemeti. Mindezt a sok-sok év alatt mindenünnen összehordott aranyat, ezüstöt és szkíta zsákmányt, ami Sicambriában volt, a frankok egyetlen nap alatt elrabolták. A magánemberek vagyonát méltóság szerint sokaknak szétosztották. Az asszonyokat nem becstelenítették meg, senkivel szemben nem alkalmaztak erőszakot, az egész nép életét megkímélték, s adófizetőjükké tették őket." Ennyit ír BONFINI.

Szkíta arany Oroszországból

Gondoljunk bele, a beszámolók szerint, Sicambriát a frank seregek, több alkalommal pusztítják, és döntik épületeit romba. Pippin és Nagy Károly is több alkalommal visszatér ugyanoda , ölni és pusztítani. Ez az eseménysorozat, a királyi székhely több alkalommal történt lerombolása, Chaba, a magyar király halála és az ország különböző részein a Pippin általi öldöklés, a szkíta kincsek elrablása, az ősi Sicambria városának teljes kifosztása vezetett el ahhoz, hogy Árpádék felmentő hadseregét behívják az országba rendet rakni, és a népet felszabadítani. Ez az a történet, amit "Honfoglalásnak" adnak elő nekünk, miközben már a 802 évben magyar király uralkodott a Pannóniai magyar főváros, avar Hring- Sicambria trónján, és mérhetetlen sok szkíta kincsekkel, arannyal és ezüsttel volt teli Attila palotájának a kincstára! Árpád és kapitányaik pontosan tudták, hogy hova kell megérkezniük, és abban is biztos vagyok, hogy tudták, hogy mi történt Sicambriában, ahová megérkeztek, és miért van a város romokban. Erre utal az is, hogy a mai Békásmegyer-Csillaghegy magasabban lévő területéig, a valódi Felhévizekig, -ami helyszínt jóval később is Calida Aqua-nak azaz Felhévíznek hívnak az okleveleinkben és az életben is a középkor folyamán,- táboroznak le, és megvárják, hogy a hatalmas seregükkel körbeölelt Sicambria városából, a nyugati kapun az ellenség, a mai Üröm és Pilisborosjenő irányába kitakarodjon az országból, a nyugatra vezető Antiqua Via Magna-Ulpius Traianus hadi és kereskedelmi útján. És aztán csak másnap vonultak be abba a városba, amit Etzelburgnak-Attila városának hívtak, és a mai csillaghegyi Rókahegyen, és a hegy oldalában állt, az anyasziklába építve. Kiemelt helyen létezett Sicambria, rátekintve az akkor, és később is a városnak busás jövedelmet hozó révre, melyet megyeri révként de ugyanakkor Sicambria alatti révként is emlegetnek a források, hiszen a szabályozatlan Duna a csillaghegyi Rókahegy lábát mosta. És ez az Etzelburg, a hegyoldalak miatt, kiválóan jól védhető helyen állt, gyógyvizű meleg, és hideg-vizű forrásokkal is ellátva a területén élő embereket, erős és hatalmas falakkal védve az óbudai várnépek életét. Anonymus-Pósa András erről tudósít minket.

GESTA HUNGARORUM

"S midőn látták, hogy mindenfelől bátorságban vannak, és senki sem bír nekik ellentállani, átkeltek a Dunán. A révet, ahol az átkelést végrehajtották, Magyar-révnek nevezték el azért, mert a hét fejedelmi személy, akit hétmagyarnak mondtak, ott hajózott át a Dunán. Mikor odaát voltak, tábort ütöttek a Duna mellett a felhévizekig. Ennek hallatára a Pannónia földjén lakó összes rómaiak futással biztosították életüket. Másnap pedig Árpád vezér meg minden főembere, Magyarország valamennyi vitézével együtt, bevonult Attila király városába. Ott látták a királyi palotákat - egyeseket földig romban, másokat nem -, és fölötte csodálták mindazt a kőépületet. Kimondhatatlanul felvidultak, mivel érdemesek lettek arra, hogy elfoglalják - s méghozzá háború nélkül - Attila király városát, kinek az ivadékából származott Árpád vezér. Ott lakomáztak mindennap nagy vígan Attila király palotájában, egymás mellett ülve."

Kálti Márk Képes Krónikája Nyék hegyének nevezi azt a helyet, ahol Árpád elsőként tábort ütött. Anonymustól viszont tudjuk, hogy ez a hely Felhévíz volt, melyet a mai Békásmegyernél lévő Rókaheggyel lehet azonosítani, az okleveleinkben sokat emlegetett helyszín, amit Calida Aqua-nak hívtak. Felhévíz Óbudán létezett, és semmi köze a mai Budához és annak területéhez! Sok esetben promontorió szőlőhegy névvel hivatkoznak rá, mint Óbuda városának előhegye.Nyék-sövény jelentéssel pedig olyan értelmet kap ez a hegy, és maga Buda-Sicambria városa, hogy a középkorban közvetlen mellette létezett még egy központ, mégpedig az a Székesfehérvár, amit a Kálti Márk Képes Krónika lokalizál Nyék hegye mellé, a megyeri rév felett. 

A Képes Krónika közvetlen a Duna és Nyék hegye-Óbuda mellett határozza meg a Szent István által alapított Alba Regale hollétét!

A SZKÍTA KINCSEK SORSA

Nagy Károly hermája

Attila palotájának kincstárából elrabolt kincsek útjának és további sorsának is utána fogok még alaposabban járni, megígérem. De abban már most biztosak lehetünk, hogy Róma városát is gazdagította a Sicambriából elvitt kincsek nagy-része! Az Aachenben eltemetett Nagy Károly bőkezűen osztotta szét a Budáról elrabolt kincseket, és Rómán kívül, a Frank Birodalom központjában a saját székhelyét Aachent és palotáját gazdagította vele nagy mértékben. Az is valószínű, hogy még a Nagy Károly hermája, mely a csontjait őrzi, is abból az aranykészletből származik, amit Budáról elvittek. A nagy kérdés pedig az, hogy a Pippin által 796-ban, majd pár évvel később ismét kirabolt Sicambria-Budából, hogyan tudott 802-ben Nagy Károly ismét annyi szkíta aranyat és kincset rabolni, hogy alig tudták ezeket elszállítani? Legközelebb ennek fogok utánajárni, és persze annak, hogy hová került a rengeteg kincs, ami Sicambriából-Budáról, azaz Óbudáról származik...?!

                                                                                                    Egyed Zoltán 

                                                                      Sicambria-Óbuda Piliskutató Csoport

AKIK ELSŐKÉNT MOSTÁK ÖSSZE OKLEVÉL-FORDÍTÁSBAN A BOLDOGASSZONY-SZIGETET A MARGITSZIGETTEL!

KNAUZ TÉVEDÉSE HELYEZTE AZ ESZTERGOMI ÉRSEK VÁRÁT A MARGITSZIGETRE!

Knauz Nándor (Óbuda, 1831. október 12. – Pozsony, 1898. április 26.) történetíró, választott katolikus püspök, az MTA tagja.

Idáig is láthatták a Sicambria-Óbuda Csoport követői, hogy nem csak műholdas képátfedésekkel foglalkozom az Óbudát ábrázoló hadmérnöki rajzokkal közösen, hanem oklevelek helyrajzi adatait is azonosítom sorban. Egészen elképesztő, hogy a félreképzett történészeink által félreinformált és becsapott-csalódott emberek, akik idáig abban a tudatban élték az életüket, hogy a Főtér az Óbuda városa volt, páran még most is próbálnak nekem okoskodni, és mindenféle zagyvaságot összehordani. Tévképzetes történészeink és bamba követőik, a Margitszigetnek fantáziálják napjainkban is azt a szigetet, ami az Óbuda városát a hegytetőn és hegyoldalban ábrázoló látképeken szerepel! Az utóbbi időben már olyannyira a szőnyeg alá akarták söpörni az Óbuda helyrajzi problémát történészeink, hogy a Boldogasszony sziget problémáról nem is tudtak, sem ezt, sem azt, még csak vizsgálni sem akarták! Ez azért lehet, mert nagy-részük a föld felett jár, és az eső is beleesik az orrukba, annyira el vannak telve magukkal. Istenségnek képzelik magukat, mert voltak olyan ügyesek, hogy elődeik és tanáraik téveszméit átfogalmazva le tudták írni ugyanazt a helyrajzi tévképzetet.A leginkább felháborító az, hogy nagy ívben tesznek az egészre, pedig a hibákért ők maguk a felelősek! Benkő Elek volt a komoly történészek közül az egyetlen, aki kijött velem a terepre, miután a CEU-n beolvastam nekik, hogy a téveszméket görgetik tovább Óbudával kapcsolatban. Emlékszem, a cél felé, Sicambriába tartottunk éppen és útközben beszélgettünk. Az derült ki, hogy ő sem tudott a Boldogasszony-sziget problémáról az Óbuda helyrajzi botránnyal összefüggésben. Tudtam, hogy ezt a dogmát, sorozatos ellentmondásokat is nekem kell feloldanom, mert ha én nem teszem meg, akkor talán már soha-senki. Mindvégig úgy érzem, hogy az utolsó órában kaptam el az igazság fonalát. 

LODOMÉR ESZTERGOMI ÉRSEK BOLDOGASSZONY SZIGETI VÁRÁNAK A MARGITSZIGETRE HAMISÍTÁSA

Régóta megtaláltam ezt az orbitális hibát, amelyben elsőként, -talán mindenkinél előbb -mosta össze Knauz Nándor a Szűz Mária - Boldogasszony szigetet a délebre lévő Margitszigettel. A budakalászi Ezüstheggyel egy vonalban kezdődő Insula Beate Marie Virginis azaz Insula Regis vagy Magna, Óbuda Boldogasszony szigetének legészakibb pontján állt az esztergomi érsek vára Óbudán, melyet latinul így említettek: Prepositura S Joannis Baptistae de Rév prope Budam. Turris et Castelli existencium In Capite Insule Beate Virginis Marie iuxta veterem Budám. Így találhatunk rá Knauz nyomtatásban megjelent írására a Magyar Sion című egyháztörténelmi folyóiratban, mely 1863-ban jelent meg. Érdekes a cím, és ez az évszám is. Minden téveszme és tévképzet ekkor indult, mintha egyenesen a Bach korszakból nőtt volna ki az a bűnöző polip, melynek csápjai ma aratnak csak igazán. Pusztítják ami magyar, a töröknél és labancnál is nagyobb károkat okoznak azzal, hogy immár a krónikáinkat, okleveleinket és a földrajzi tényeket is meghazudtolják a kommunista szellemű oktatást kapott szervilis gazemberek, és nem csak történészekről van ám szó. Uram-bátyám módon hamisítják a történelmet, az

Óbuda északi határán áll Lodomér érseki vára!

Óbuda helyrajzi probléma csak a jéghegy csúcsa! Miként Knauz tévedett, őt aztán másolták, ma pedig már tényként tálalják, az egymást másoló szervilis alakok, hogy a Boldogasszony sziget az egyenlő a Margitszigettel! Persze a kretén Wikipédia ez esetben is a történész téveszmét tartalmazza, ahogy az interneten is számtalan oldalon ugyanezt a valótlanságot adják elő az eminensek nyaloncok! Másodlagos forrásokra hivatkoznak, az elsődleges forrás a magyar Wikipédián állítólag nem elfogadott. Szerintem ezek nem normálisak, de majd ennek is utánajárok!

Knauz művében a 854. oldalon ezt látjuk.

A nagy kérdés az, hogy miért gondolta Knauz azt, hogy az Insula Beate Virginis aminél egyébként a szigeti klarissza kolostor (ma a Mókus-Perc-Kiskorona utca által határoltan) megépülte után ott a Mária szó-jelző is, az egyenlő a Margitszigettel? Nem kell latin nyelvtudás sem ahhoz, hogy tisztában legyünk azzal, hogy Szűz Mária az nem Margit, és Margitot sem hívták (bármennyire is szüzességi fogadalmat tett) Máriának! Teljesen érthetetlen, hogy miért mosta egybe a két különböző nevet, és a két különböző szigetet!? Itt még a Leporum jelző nem jelent meg. Mindkét szigetet hívták gyűjtőnéven később Leporumnak, ami nem nyulakat, de nem is leprásokat, hanem szépséget-ékességet-becsességet és bájat jelent. Azt is ki fogom deríteni, hogy ki kezdte elsőként bután "nyulazni" a szigeteket, mert roppant idegesítő, hogy a sok dilettáns ma is nyulakról zagyvál, ha a Margitszigetről írnia kell valamit. De térjünk vissza Knauz bődületes tévedésére-félrefordítására! Az esztergomi érsek vára és tornyának másik oklevelét is elferdítette és félreértelmezte Knauz. Nézzük! 

A kilenc évvel későbbi oklevelet is félrefordítja Knauz! Sárgával jelöltem a sziget valódi nevét, és most is pirossal aláhúztam, amit Knauz elferdített. Érthetetlen, hogy miért tette ezt! Egyedüli érvként azt lehetne felhozni Knauz mentségére, hogy a Margitszigeten, nyilván ismerte a romokat, és azt hitte, azt képzelte, hogy arról van szó. Viszont a még ekkor is 

Barát patak torkolatánál

szabályozatlan Duna, állandóan visszatérő jelleggel elöntötte a ma tévesen Óbudának hívott Zichy majorság nyugati felét, hiszen ott volt a középkori Duna-meder, és az ilyen komoly áradások eltüntették időszakosan, és elárasztották a Margitszigetet is. Itt írtam erről, A MARGITSZIGET VESZEDELME címmel. Tehát ha Óbudán jó helyismerettel rendelkezett volna, akkor feltűnhetett volna neki, hogy az Insula Magna Regis-Beate Virginis, az nem a Margitszigetet jelenti, hanem a Rókahegyen lévő Óbuda városával szemben található Boldogasszony-szigetet! Knauz, mint a többi történész is később, nem végzett táj és vízrajzi rekonstrukciót. Az általa tapasztalt környezetet vetítette vissza a múltba, és ezért képzelte azt, alapjában tévesen, hogy csak a Margitszigetről lehet szó az oklevelekben. Knauzról kijelenthető, hogy nem jól ismerte Óbuda környezetét, és ezért is mosta egybe, a valójában két elkülönülő szigetet. 

III.András király az oklevél kiadója

Megkerestem az eredeti oklevél szövegét is, hogy teljesen biztos legyen a dolog, nehogy valami félreértés történjen. 1294.7.22. ÉS ITT LEHET EREDETIBEN MEGTEKINTENI AZ OKLEVELET! Teljesen nyilvánvalóan, az oklevélben a B.M.V szerepel, amit csak Beate Marie Virginis-nek azaz a Boldogságos Szűz Mária Szigetének lehet magyar nyelvre fordítani, és semmi esetben sem Margitszigetnek! Az eredeti oklevélre kb 3-azaz három percembe került rátalálni és kimásolni...! Turris et Castellum Insula Beate Marie Virginis ad Veteri Budam. A kérdésem még az, hogy erre az Óbudával foglalkozó történészek, miért nem képesek? Ez persze csak költői kérdés. Tehát nem Margitsziget! Az esztergomi érsek vára az Óbudai Boldogságos Szűz Mária szigetén található, napjainkban a Barát patak torkolatánál ITT, és nem a Margitszigeten!

Arányi Lajos felvétele Lodomér esztergomi érsek tornyáról és váráról

Az esztergomi érsek vára a Boldogasszony-sziget északi csücskében, ma a Barát patak torkolatánál található!

A romokkal a XIX. században  először Rómer Flóris  foglalkozott, aki 1869. augusztus 18-án felmérte.  A szentély boltozata  ekkor még állt, oldalfalán falfestmény maradványokkal. A szentély felett emelkedett toronyból-ami a Kárpát-medencében egyedülálló- még egy 11,5 m-es darab volt látható. Leírás: keletelt,  egyhajós templom, egyenes záródású szentéllyel. Hajója 6,5 m széles,  11,5 m hosszú. Az oklevelek szerint királyi kápolna volt.

Arányi professzor rajza az esztergomi érsek tornyáról és váráról

1355. ÓBUDAI HATÁRJÁRÁS

 A HATÁRJÁRÁS VÉGCÉLJA AZ ESZTERGOMI ÉRSEK VÁRA

“ venit vsque in ripam Danubii inter domos magistri Altaris B. Virginis, et Nicolai Sclaui (sitam) ex alia parte: et abinde transit Danubium ad insulam leporum iam praedictam, iuxla superiorem partem castri diruti, et ibi terminatur.”

“elmegy a határ egészen a Duna partjáig, Boldogasszony oltármesterének háza között, másik oldalon Rabszolga Miklós házánál. És innen átmegyen a Dunán a már említett Nyulak szigetére, a lerombolt vár felső részéig és ott bevégződik. Érvényben maradván a templom, prépost és káptalan mindazon joga, melyekkel állításuk szerint a Duna folyamnak mind a felső, mind az alsó szakaszán a már jelzett határok között rendelkeznek”. Ezek után immár teljesen egyértelmű számunkra, tényként kell kezelni, hogy Duna folyamként az oklevél a békásmegyeri-csillaghegyi öbölben lévő Duna-mederről tudósít számunkra, amit most Mocsárosnak hívnak!  

Mit gondoltok kedves olvasóim, rájönnek a bölcsész-történészek maguktól, hogy mit jelent az, hogy az esztergomi érsek Boldogasszony szigeti vára a mai Barát patak torkolatánál áll? Bizony, ez azt jelenti az értelmesen gondolkodó emberek számára, hogy a Főtér nem Óbuda városa! És ha már ugyebár a Margitszigetről és a középkori határjárásról van szó, akkor rá kell világítanom még valamire! Az 1355.évben készült határjárásban, szó sem esik a Margitszigetről! Tessék nézni a latin szöveget: Méta 1. “Prima meta incipit a parte orientali tatra partem Danobi ab angulo claustri Sancte Clare de "Insula leporum”

Az első határmezsgye kelet felől kezdődik a Duna-szakasz fölött a "Nyulak"-szigeti Szent Klára kolostor szegletének...

Tehát nem írnak az oklevél szövegében Margitszigetet, ugyanis Insula Leporum az Óbuda ékességes szigetét jelenti! Most írtam a lényeget, 1355-ben Óbuda határa dél felé, a mai Perc utcánál kezdődött, mert ekkor onnét indult a határjárás. Háromszáz év múltán pedig a mai Nagyszombat utca volt a határ, amit ugyebár éppen ez okból hívtak Határ utcának. Állandóan meglepődöm magamon, hogy korábban is már mennyit tudtam, most meg jó az érzés, hogy nem hibáztam korábban. Itt írtam erről: 

       A KÖR BEZÁRUL ÚJBÉCS FÖLDRAJZI HATÁRA

KNAUZ TÉVEDÉSÉNEK KÖVETKEZMÉNYE: CSÁNKY DEZSŐ ÉS GÁRDONYI ALBERT FOLYTATTA KNAUZ TÉVESZMÉJÉT-AZ ESZTERGOMI ÉRSEK VÁRA UTÁN, A PREMONTREI ÉPÜLETEKET IS ÍGY FANTÁZIÁLTÁK ÁT A MARGITSZIGETRE!

Méghozzá úgy, hogy Knauz téveszméje alapján-miszerint a Boldogasszony sziget a Margitsziget volt- az oklevelekben B.M.V.-nek jelzett szigeten lévő premontrei épületeket a Margitszigetre adták elő az írásaikban! Szerény véleményem szerint, ez világraszóló botrány, ugyanis ez játszott hozzá ahhoz, hogy a Zichyék majorsági központját, amit ma Főtérnek hívunk, történészeink még napjainkban is Óbuda városának adják elő, és az ott lévő premontrei épületeket azt Óbuda városának fantáziálják!

Csánkyt és Gárdonyit is, aztán minden szervilis és feltörekvő történész, másolta szépen tovább, és bizony napjainkban is ez folytatódik. Ezért képzelik azt ma, 2024-ben az elbutított és félreképzett történészeink, hogy a Zichy Főtér környezetében található romemlékek Óbuda városát jelentik. És ugyanezért van az a blamázs, hogy helyrajzilag egyetlen történész sem tudta Óbuda városát a Főtér környezetére azonosítani, sem a látképek, sem az oklevelek alapján. Ámde mégis tanulmányok születtek arról, hogy a Főtéren létezett Óbuda városa, méghozzá a "legnagyobb" történészektől! Hihetetlen ez a fajta tudománytalan, buta együgyűség, amit még könyvekben is előadnak és le mernek írni a Budapesti Történeti Múzeum, Óbudai Múzeum, Magyar Tudományos Akadémia és Történettudományi Intézet történészei! Mintha mindannyian kollektív tudatzavarban szenvednének a félreképzésük által.

1874 évben, széles vízfelület látható a Főtértől északra a békásmegyeri öbölben Ófalunál! 

TÖRTÉNÉSZ MÍTOSZ ÉS A VALÓSÁG !

Varga Gábor Római kori őrtornyok Budapesten-Mítosz és Valóság is ír arról a tényről, hogy a Barát-patak torkolatánál, a teniszpályák közt álló romemlék, amit "Pusztatemplomnak" vagy "Kissing templomnak" hívnak, teljesen tévesen, az valójában egy Árpád-kori vár!

EZÉRT NEM IS TUDTÁK FELTÁRNI A MARGITSZIGETEN AZ ESZTERGOMI ÉRSEK VÁRÁT!

TOVÁBBI KÖVETKEZMÉNY:A TOVÁBBI OKLEVELEKET IS FÉLREFORDÍTOTTÁK ÉS EZEK MA ÍGY SZEREPELNEK A MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁRBAN! 

A MARGITSZIGET VESZEDELME - "A ZÖLD VELENCZE"

 

A Margitsziget árvizeiről olvastam ma hajnalban, mikor erre az újságcikkre akadtam. El is határoztam, hogy ezt közreadom. Régies fogalmazása és írásmódja, tartalma is megtetszett, ezért változtatás nélkül közlöm kedves olvasóimmal. A Vasárnapi Újság érdekes cikke rávilágít arra, hogy nem csak az 1838. évben volt nagy árvíz, mely a Margitszigetet ellepte. Ez az újságcikk egy fontos adalék az Óbuda helyrajzi problémában. A Margitsziget átépítések előtti állapotát, a Duna áradásainak kiszolgáltatottságát kellőképpen igazolja, és rávilágít arra, hogy a középkorban még inkább, még súlyosabb ugyanilyen árvízgondokkal küszködhettek a margitszigeti apácák és jobbágyaik.

Vasárnapi Ujság – 18971897-08-22 / 34. szám / A Margitsziget veszedelme (képpel). Ábrányiné Katona Klementina 557. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények

"Midőn e sorokat irom, olyanféle érzés behatása alatt állok, mint a kinek kedves halottja fekszik a ravatalon. Ilyen kedves halottam nekem ez idő szerint a Margitsziget. A pár nappal ezelőtt még viruló szépségre ma már szürke hullámszemfedő borúl. Ilyen féktelennek én még nem ismertem a Dunát. Apróbb rakonczátlanságainak, - mint oly régi hive a szigetnek, a ki most töltöttem ott férjemmel együtt a tizennegyedik nyarat, - már többször voltam tanuja, mert, fájdalom, alig van esztendő, hogy legalább egyszer, de néha többször is, rá ne törne a Dunaa Margitszigetre. Ott voltam az 1892-iki árviz alkalmával is. Ekkor neveztük el «Zöld Velenczé»-nek. Ugy csónakáztunk a bársonyos gyepszőnyeg felett, zöld fák alatt s diszes épületek közt, akár csak a velenczei lagunákon. Három napot töltöttem akkor az elöntött szigeten, megbámulni azt a sajátságos természeti tüneményt, midőn a rózsák és egyéb sugárnövésü virágoknak csak illatos fejei kandikáltak ki a hullámokból, mig a pompás terebélyes fák sudarainak egy része szintén víz alatt volt. Ugy nézett ki a sziget a verőfényes szeptemberi világításban s a felhőtlen éggel vetekedő kék szinű vízárban tükröződő szines virágok és buja zöld

lombokkal, mint valami bűvös mesevilág. Nem úgy van most! Azt mondják, a jelenlegi megközelíti az 1838-iki emlékezetes árvizet a Margitszigeten, melynek magas vízállását a főherczegi kastély falába alkalmazott kőlap jelöli a belevésett nyíllal. Mindent elborított most ez a szennyes-szürke vizár, ami szépet, kecseset a finom ízlésű műkertészet alkotott. Igazán siralmas látvány volt, mint nyeli el a féktelen elem, mint valami éhes szörnyeteg, sorra, a szebbnél szebb virágos ágyakat s a híres rózsatelepet! Pedig nem volt itt hiány se jóakaratban, se munkaerőben, s a sziget tulajdonosa, József főherczeg, táviratilag utasította a felügyelőséget, hogy semmi áldozatot sem kíméljen a sziget és a vendégek érdekében. A felügyelőség dicséretére legyen mondva, hogy az a legnagyobb buzgóságot fejtette ki. Hohlfeld inspektor, mintha csak megsokszorosította volna magát, mindenütt látható volt, ahol veszély fenyegetett. Hofhauser könyvvezetőt s Ledermayer ellenőrt is csak elismerés illetheti. De mindazok közt, akik leginkább szivükön hordják a Margitszigetsorsát, senkit sem sújtott érzékenyebben ez a veszedelem, mint a botanikus világban is szép hírnévnek örvendő főkertészt, Magyar Györgyöt, aki harmincz éve gondozza, fejleszti a szigetnek az ő kezei alatt európai hírnévre emelkedett növényzetét. Mint gyermekeiért remegő jó atya szorgoskodott a növényzet megmentése körül s valóságos kétségbeeséssel hagyta abba a harczot, midőn az már hiábavalónak bizonyult. Jellemző volt egy jelenet, melynek történetesen fültanúja voltam. — Az istenért mit csinálnak, jó emberek? Hát van maguknak lelkük, így bánni ezekkel a gyönyörű növényekkel ? — szólt oda egy ízben elkeseredésében majdnem siránkozó hangon, midőn a mentési munkálatok végett a szigetre rendelt utász-katonák egy csapatja nagy buzgósággal látott neki a pompás borostyánszőnyeg s annak szomszédságában álló ritka példányú tulipánfák gyökeréről felásni a földet a védgátakhoz. — Így bár inkább ide se jöttek volna! ha nem öntötte volna el az árvíz a szigetet, mint eddig, mert hiszen így kettős a kárunk! Igaza volt. Az árvíz, meg a katonák

ásócsákány rombolása sok volt egyszerre a szegény szigetnek. Mert a derék hadfiak, akik különben fáradságot nem kimélve, arczuk verejtékével dolgoztak éjjel-nappal, bizony igen össze turtákfurták a szépséges szigetet a védgátak s árkok kedvéért. Két nap s két éjjel visszhangzott a szép Margitszigetaz utászok vas szerszámainak csattogásától; két éjen át világította meg lobogó fáklyáik vörös fénye az izgalmas éji képet. Mintha nem is a rózsák és fülemilék édes otthonában lettünk volna többé, hanem valami ostromállapotban levő erőd környékén !Mindenfelé mély árkok és magas sánczok; gyorsan dolgozó legénység s tiszti vezényszó; késő este pedig apróbb szakaszonként a pázsitra, vagy a csupasz földre — ahogy jött! — telepedett katonák, a földbe szúrt fáklya világánál fogyasztva a magukkal vitt apró pléh bográcsokból, a margitszigetifelső vendéglős, Rheinprecht konyhájának paprikás gulyáshúsát. Borzalmasan érdekes jelenet volt még az is, midőn a rohamosan növekedő ár, a főút platáncsoportjánál zúgva áttörve a gátat, irtózatos gyorsasággal hömpölygette zavaros árját a fürdőépület előtt elterülő remek pázsitszőnyegen, fel, a sziget felső vége felé. A védgátak körül szorgoskodó katonák a menekülésre intő tiszti vezényszóra egyszerre mind futásnak eredtek, de bármily gyors lábúak voltak is, a bősz elem még gyorsabbnak bizonyult, mert utolérte a menekülőket, akik aztán derékig a vízben gázolva jutottak el a fürdőház előtti magaslatra s lépcsőfokokra, ahol már a fürdő vendégeinek, külső látogatóinak és személyzetének jókora csapatja talált menedéket. Ennek kellemes ellentéteként Piros Józsi bandája mintha még nagyobb jókedvvel húzta volna a ropogós, friss magyar nótákat, a zenekar emelvényét körülözönlő árvíz közepette. Hiszen csak vigasztalni kellett a felső vendéglő verandájára csónakon, sőt termetes vasladikon iparkodó étkező közönséget! (Akik közt én is ott voltam férjemmel együtt.) A vigasztalás alkalmából nem hagyhatom említés nélkül, hogy ebből a szerepből bőven kijutott dr. Bauer Antal főherczegi udvari orvosnak, ki egyszersmind a Margitszigetjeles főorvosa is, a kinek ugyancsak meggyűlt a baja a megrémült hölgypácziensek idegeskedésével. De volt neki ennél súlyosabb föladata is, mert pár ágyban fekvő betegét ugy a felső, mint az alsó szigeten — foglyul ejtette az ár. Ezek aztán igazán rászorultak a mediczinák mellett a törhetetlen humoru orvos szeretetreméltó biztatására, hogy hiszen nem történhetik ott baj, ahol három század katonaság őrzi az embert! Emberéletben, hála az Égnek! nem esett kár, de sajnos, a nagy erődítési munkálatok csak arra szolgáltak, hogy — mint a főkertész megjegyezte — komplikálják a helyzetet. Mert a magas védgátakon átcsapott a szennyes vízár, egy-két napra megakadt köztük, még mocskosabbá válva a sánczokról levált sártól. Midőn e sorokat irom — aug. 8-án, — a vízállás elérte tetőpontját. Az embermagasságú vas lámparudaknak csak az üvegje látszik ki a vízből; a fürdőházat környező magas töltés, a vendéglő verandája, sőt még a kis szálló földszinti szobái is mélyen víz alatt állanak. Aug. 10-én mi is az előszobába hajtott ladikon juthattunk el a hajókikötőig. Később meg kellett szüntetni a szigetre a gőzhajó közlekedést is, mert többé nem tudnak kikötni. Az öles magasságra fölebb emelt hajóhidat a kikötővel együtt elnyelte az ár! De ha a Margitszigetez idő alatt nem volt is egyéb szürke hullámszemfedő alatt szunnyadó halottnál: biztosra vehető, hogy ez a halál nem végleges s hogy néhány nap alatt új életre kel s újra felölti ékes virághimes köntösét mindnyájunk, a magyar székesfőváros, valamint az egész ország nagy örömére; mert csak az tudja, a ki, mint én is, már többször látta, mily gyorsasággal távolítják el ott a vízáradások nyomait, mintegy varázsütésre helyrehozva a kárt s a Margitsziget előbbi bájosképét." 

                                     Ábrányiné Katona Klementina. 

Szent-Margitsziget.

Az elmúlt öt év a fejlődés újabb folyamatát jelenti a Szent-Margitsziget történetében. Ebbe az időszakba esik a feltöltési és partbiztosítási munkálatok befejezése. A feltöltés eredményeként a sziget területe mintegy 60 holddal növekedett. A munka utolsó szakaszát az 1925. évben végeztük el. E befejező munka folyamán a Dunából kotrott 90.000 m3 anyaggal feltöltöttük a szigetnek mélyen fekvő részeit és 900 m. hosszban a partot (a budai oldal felőli legalsó szakasz) kőburkolattal láttuk el, az eredeti tervtől eltérően oly módosítással, hogy e partnak a Duna O pontja felett -j- 6 m. magasságon levő padka fölötti partot, eltérőleg a többi part kiképzéstől nem kővel burkoltuk, hanem gyepesítettük, ami a Dunáról nézve igen kellemes látképet nyújt.

A feltöltéssel kapcsolatban megindult a feltöltött területnek termőfölddel való borítása. Ez a művelet a keleti parton teljesen, a nyugáti parton pedig a szigetcsúcstól a strandfürdőig lett végrehajtva, a strandfürdőtől délre pedig a strandfürdő bővítésére szánt terület kihagyásával egy hatalmas gyepterület létesült, amely egyaránt alkalmas látványos felvonulások tartására és sport céljára. Ezzel a munkálattal egyidejűén a meglevő park is lényeges átalakításon ment keresztül, új kerti útak létesültek, amelyek összhangban vannak a feltöltött terület rendezésével. A régi park átalakításával egészen új és meglepő szépségek tárulnak a sziget látogatói elé. Ezzel egyidejűleg a sziget belső területén (mintegy 15.000 m2) a szintet is, árvízvédelmi szempontból 60.70 cm-rel magasbították. 

LÁSD: Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1923-1927 (Budapest, 1928)X. Szent-Margitsziget

Következésképpen, az Óbuda látképeken, a kiemelkedően magas vízálláskor látott sziget, nem a Margitsziget! 

Főtér=Sziget

Immár teljesen biztosak lehetünk abban, hogy Óbuda hadmérnöki rajzain nem a Margitszigetet látjuk, mert az a középkori látképeken azért nem látható a helyén, mert a Kis-jégkorszak hatására, a Duna áradása teljesen elborította. Zichyék majorsági központja ezen a szigeten jött létre, amit Boldogasszony szigetnek hívtak, a középkori Révjenő-Újbécs területén. Történészeink hamis Óbudája valójában a szigeten lévő romemlékek, amit félreképezve és elvakultan, Óbuda város épületeinek fantáziálnak még napjainkban is csak azért, hogy a római Aquincum területére erőltessék, és a római városból kifejlődőnek ferdítsék Sicambria-Buda Vetus városát, ami valójában az árvizektől védetten, a csillaghegyi Rókahegyen és hegyoldalban létezett.   

                                       Egyed Zoltán Sicambria-Óbuda Piliskutató Csoport

A RÓMAI KATONAVÁROSI AMFITEÁTRUM AZONOSÍTÁSA A KÖZÉPKORI SZIGETEN - ÓBUDA LÁTKÉPÉN

Óbuda középkori látképe északról és a katonavárosi amfiteátrum

A dupla kávét már betoltam és megint elmélyülve nézegettem a középkori látképeket Óbudáról. Ám ezúttal a különbségeket kerestem a képek közt, a középkori Óbuda város és sziget ábrázolásokon. És valami olyasmin akadt meg a szemem, ami megint-csak egy jó-nagy maflás a félreképzett, "nagy-tudású" MTA-s bölcsész, sokdiplomás-doktor-adjunktus-professzor  történészeinknek! Bekereteztem a lényeget, amin megakadt a szemem, ugyanis azt vettem észre, hogy a római korból maradt egy látványos romemlék, melyet a középkor idején élt emberek még láthattak. A Boldogságos Szűz Mária-Insula Beate Marie Virginis avagy Boldogasszony szigetének déli felén ott az AMFI azaz az óbudai Amfiteátrum SZIGETEN! Felnagyítottam digitálisan a képet, hogy még jobban lássuk, és lementettem. Nézzük!

Katonavárosi amfiteátrum

Akkor tudatosul a látvány és az épület mibenléte, -annak az embernek, aki nem nézelődik a Google Earth programmal,-ha megnézzük a római körcirkusz rekonstrukcióját. Így nyer értelmet az ábrázolás. A nagyméretű kapu-nyílások, szinte ordít a forma a képről! 

Ugyanezeket a nagy kapuforma ábrázolásokat látjuk a képen.

 

A kép készítője, még a befelé húzódó egyik bejáratot is kiemelten ábrázolta, hogy biztosan tudjuk, miről is van szó! Nézzük...

A nyílban a két aquaeductus lábazat

Ugyanakkor pedig felfigyeltem még valamire! Nem egy tanulmányban azt olvastam, hogy az Aquaductus egészen a katonavárosi körcirkuszig húzódott -mint látjuk- a SZIGETEN ! Képünkön bejelöltem a római aquaductus alapjait-lábazatait, melyek a katonavárosi amfiteátrum irányába húzódnak! Az MTA CSFK vízrekonstrukciós térképén, Schweitzer Ferencnél pedig azt látjuk, hogy a katonavárosi amfiteátrum a vízfolyam szélén áll, ami a Hármashatár-hegy oldalában halad dél felé.

Szigeten az Amfi

Elkészítettem a műholdas képátfedés látképét a vízrajz rekonstrukcióval az Óbuda látkép nézőpontjából is.

Középkori Óbuda látkép nézőpontjából a katonavárosi amfiteátrum a szigeten

A különbség csak annyi, hogy a belső meder sokkal, de sokkal szélesebb volt, ezt látjuk a középkori hadmérnöki rajzokon. És ez azért van, mert a területi vízrekonstrukciós képeknél normál vízállással számoltak, és nem a Kis-jégkorszak árvízmennyiségével!  Az MTA CSFK, Schweitzer Ferenc vízrekonstrukciós képét kiegészítettem a sziget északi területével. Pontosan tudom, hogy Lodomér esztergomi érsek vára-mely ma 1039 Magyarország Királyok útja 323.szám alatt áll tudtak behajózni a nyugati hegyek oldalába a Rókahegyhez, a város feljáratához. 

Itt hajóztak be a hegyen lévő Óbuda város kikötőjébe, a Rókahegy aljába!

A Duna szélesebb medre a nyugati hegyek oldalában haladt. A középkori hadmérnöki látképek azt árulják el számunkra, hogy a békásmegyeri-csillaghegyi Duna-meder volt a szélesebb, mert azt a Pilis-hegység harminc-egynéhány vízfolyása táplálta, a középkori felfokozott forrástevékenységgel!  A mai Főtér és környezete a Nagy-szigeten létezett még a középkorban. Tulajdonképpen az volt a hegyen lévő Óbuda városából nézve a Duna túlpartja, AZ ÁRPÁD-KORI PEST-Novi Castri Pest, a mai Kálvin utcában, az okleveleket ez alapján kell újraértelmezni! 

Katonavárosi körcirkusz-amfiteátrum a római-középkori szigeten!

HIVATALBÓL TÖRTÉNELEMHAMISÍTÓ TÖRTÉNÉSZEK

Láng Orsolyának, aki folyamatosan és sorozatosan, hamisítja Aquincum környezetét és vízrajzát, ez az azonosítás, bizonyára ismét egy nagyon rossz hír. Az aquincumi múzeumi igazgatónő, miért állít valótlanságokat, és miért téveszti meg készakarva az embereket az Óbuda közösségi csoportokban, a történész tévképzeteket erőltetve?

Láng Orsolya valótlant állít, és becsapja a közösségi csoportokban az embereket!

Aquincum ugyanis szigeten létezett, a római korban és a középkorban is, bármennyire is fáj ez egyeseknek! A római kor végén a vízár megemelkedett, és ezt a rómaiak nem látták előre. Aquincum végét, és egyben a római uralom végét Pannóniában, valójában a Duna okozta! Kisebb megszakításokkal a középkorban is ugyanez volt a vízrajzi helyzet. Véleményem szerint, Buda visszavívásának időpontjára is hatással volt a vízrajzi helyzet magassága!  A Dunát pedig csak jóval később kezdték drasztikusan szabályozni a 19. században. Kutatott területünkön a folyókkal és patakokkal, a ma már szinte alig, vagy egyáltalán nem is létező vízfolyásokkal ugyanez a helyzet. Csak a 19.században és később szabályozták őket! Elég csak a drasztikusan sok vizet szállító Barát-patakra gondolni! Egészen a 19. század elejéig a rengeteg vize a belső, békásmegyeri holocén, teknő alakú medret táplálta. Terepbejárásaimon arra figyeltem fel, hogy a Barát-patak vízgyűjtő területe hatalmas, sokkal nagyobb, mint amit bárki-bármikor írt róla! A Kevély-hegyen a középkorban bővizű források ömlöttek végig a hegyen. A 18.században is még a Nagy-Kevély oldalában gátakkal fogták fel a töméntelen vizet, és hasznosították a nagy-méretű mészkő kemencék működtetéséhez. Aztán ott van még az Aranyhegyi patak, ami szintén déli irányban folyt magas vízállás esetén, mert a Föld fizikai forgásiránya erre kényszerítette, lásd Coriolis erő ! A római fürdő forrásai, a Rókahegy azaz Felhévíz Calida Aqua bővizű forrásai,-egyenként és óránként 8-9 ezer liter karsztvíz, a csillaghegyi Árpád forráscsoport-Alhévíz meleg vizű forrásai, az Üröm-hegyi források

MIT IGAZOL AZ AMFITEÁTRUM AZONOSÍTÁSA A SZIGETEN?

Nyitó-képünk, Óbuda északról készült látképe, és a szigeten lévő katonavárosi amfiteátrum szigeten látható látványa igazolja, hogy a Főtér szigeten létezett, és egyben igazolja azt is, hogy ott sosem létezett Óbuda városa! Ezáltal igazolja azt is, hogy Sicambria-Veteri és Vetus- a Hun és Árpád-kori-középkori Buda, azaz Óbuda nem a római Aquincum területén létezett. A hegytetőn látható Óbuda városa, sosem volt a Főtéren, mert ott a sziget romemlékei találhatóak, mindaz, mit a Margitszigeten nem találtak, és nem is fognak soha megtalálni. A premontrei rend Szent Mihály arkangyalról nevezett szigeti prépostsági főtemploma nem a Margitszigeten létezett, hanem a Zichyék Főterén! Ma is a Főtér betonja alatt várja sorsa jobbra-fordulását! Lux Kálmán a Margitszigeten, a klastrom mellett, egy kis méretű Szűz Mária kápolnát nevezett ki a premontrei rend Szent Mihály prépostságának. Tette ezt azért, mert ő is azt képzelte, mint a többi,-nagyon rossz látásmóddal rendelkező, elvakított, térlátás nélküli történész, hogy az Óbuda látképeken a Margitszigetet látjuk. Nos, a végére eljutottunk a csattanóhoz! Hiszen látképünkön a sziget végén ott a katonavárosi amfiteátrum a Nagyszombat utcánál. A Margitszigeten viszont nincs, és nem is volt soha amfiteátrum. A helyrajzi azonosítás tehát legfőképpen azt igazolja számunkra, hogy az Óbuda látképeken, -a nagyon magas középkori vízálláskor,- nem a Margitsziget látjuk! Képünkön az a Nagy-sziget-Insula Leporum-Insula Magna szerepel, amit a Kiskorona utcában lévő szigeti klarissza kolostorról elnevezve(annak létrejötte után), hívtak Szűz Mária avagy Boldogasszony szigetként is! Insula Beate MarieVirginis néven.  Következésképpen a Zichy Főtér-amit ma rögeszmés történészeink Óbuda városának fantáziálnak, és adnak elő, -az valójában szigeten létezett, és ott volt a sziget központja, Pestnek-Alt Ofennek- (Rév)Jenőnek és a Kálvin utcát már Újbécsnek hívták a középkor folyamán, az ott lévő Vybech várától nevezve, melyet alapításakor Novi Castri Pestnek hívtak.

Lodomér esztergami érsek vára-Reujeneo-Vybech és katonavárosi körcirkusz a szigeten. Az óbudai prépostság Fehéregyháza-ez időben pálos kolostor -a Rókahegyen!

És utoljára ismét leírom, ha valaki nem olvasott volna figyelmesen, és hiányérzete lenne képünket látva. Ezeken a középkori Óbuda látképeken azért nem látható a Margitsziget, mert az ebben a magas vízállásban a Duna vízszintje alatt van, átmenetileg megszűnt létezni. A látképen több fontos dolog van még számunkra, amiről érdemes beszélni, mindezekre legközelebb visszatérünk!

 

Mit üzenek ezúttal is a dilettáns történészeknek, akik napjainkban a tudományos világban, a digitális térképek és alkalmazások világában is egymás téveszméit másolják, elferdítik és hivatalból hamisítják Óbuda helyrajzát, környezetét és vízrajzát?! 

Tévedni emberi dolog, a tévedésben megmaradni azonban ostobaság! A tudományos fejlődés ellen küzdeni, a történész téveszméket tovább sulykolni, Óbuda helyrajzát és történelmét hamisítani gazemberség!  

                                         Egyed Zoltán 

                                           Sicambria-Óbuda Piliskutató Csoport