MIRŐL ÁRULKODIK A KÉSŐRÓMAI ERŐD A HARSÁNYLEJTŐN?

Láng Orsolya mániája az a tévképzet, hogy a római polgári lakosság a Duna áradása elől, a katonavárosba költözött. Azonban ez is csak egy nagyon korlátolt, és egyben tudománytalan és alapjában is hamvában holt elképzelés a színes fantáziavilággal megáldott Láng Orsolyától. És erre bizonyítékot is szolgáltat az a negyedik századi római erődített épület, amit a Harsánylejtőn tártak fel. Ez a későrómai erőd, az unos-untalan, a Láng által ismételgetett "Aquincum környéki villaépületeket" is átértelmezi. 

Hiszen maga Láng írja le, hogy "Az előkerült fegyvertöredékek (nyíl- és dárdahegy) alapján azt a lehetőséget sem zárhatjuk ki , hogy a római uralom késői időszakában a veszélyessé váló Dunapart i településrészekről a jobb a n védhető , egykori villagazdaságokba húzódtak fel kisebb katonai egységek. Erre számos példát találunk az Aquincum környéki villagazdaságok esetében (pl. az ún. Békásmegyeri, Testvérhegyi villák esetében : PÓCZ Y 1971 , 85-102) . "

Láng Orsolya a nyílvánvaló tényeket hallgatja el. 

Ne feledjük, hogy nem csak az a hamisítás, ha valaki a tények ellenkezőjét állítja, hanem az is az, ha a tényeket elhallgatja! Nos, Láng Orsolya azért műveli ezt, hogy védje azt a jól felépített magyar történelem, és nemzetellenes hazugságukat, amivel a Magyarok Krónikáit elferdítették, és szándékosan félremagyarázták a római Aquincum érdekében. Régóta próbálom megfejteni, hogy a római koros történészek, miért magyar történelem ellenesek. És még lehetne ezt a kérdéskőrt bővíteni. Ők, (a nemzetellenes történészek, köztük Láng) ugyanis azt akarták mindenkivel megetetni, hogy a Magyarok Krónikáiban szereplő Sicambria-Attila városa, az a római Aquincum romjait jelenti. Aztán már nemrég a hamisító trió, Spekner-B Szabó-Kanyó, még rátettek ezen ostoba hazugságokra egy jó nagy lapáttal, mikor már nem csak Sicambriát, hanem Potentiánát is a római Aquincumnak adták elő, végtelenűl ostoba és aljas módon, a krónikáinkat és a krónikaírókat is degradálva. Ez a legegyszerűbb, semmi nem kell hozzá, kutatni sem kell, elég egy jó nagy hazugság, és kész. Valamelyik lángésznek kipattan a szikra az agyából, és már lehet is a szalonnát sütni, a magyarellenes táborban a tűz körül vidáman.

Azonban nagy hiba csúszott a számításba. Mégpedig a tudomány, a digitális térképek, no és persze én magam, aki nagyon szeret olyasmit olvasni, ami érdekli, az igazságért. Láng és bűnös társai, előszeretettel  hallgatják el, hogy a Duna vízszintje a 283-as évtől kezdve folyamatosan emelkedett. És nem csak a római helytartói palotából, hanem a római Aquincum polgárvárosából, és bizony a katonavárosból is el kellett költözniük a rómaiaknak  

A Duna áradásai Aquincum térségében — különösen a késő római és középkori időszakban — rendszeresen elérték vagy meghaladták a 104–105 méter tengerszint feletti magasságot (Balti alapszint szerint: 104–105 m B.f.), sőt, egyes extrém esetekben akár 106 m B.f. fölé is emelkedhettek !

A római part, vele Aquincum katonavárosi területe és polgárvárosi része is egy hosszanti sziget, melyet a holocén, a Mocsárosban lévő Duna-meder épített, ezért van a pomázi-békásmegyeri-csillaghegyi belső, nyugati Duna-medernél magasabban. Aquincum szigeten létezett. Azonban ez a hosszanti sziget, (mint a szigetek általában) árvízterület volt, és ma is az. És ezt az árvízterületet a nagyobb áradások ellephették, az extrém magas áradások pedig teljesen beboríthatták a Duna hordalékával, és bizony a nagy helyzet az, hogy Aquincummal pontosan ez történt. 

🌊 Miért fontos ez?

Nézzük a tényeket...

A római helytartói palota padlószintje kb. 101,5 m B.f., így az már a kisebb áradások során is víz alá kerülhetett.

A polgárváros kb. 102,5–103 m B.f. magasságban feküdt, tehát részben veszélyeztetett volt.

Csak a katonaváros (103–104 m B.f.) feküdt olyan magasan, hogy a legtöbb áradást túlélje, de a nagyobb vízszintek már ezt is elérhették.

Aquincum polgárvárosi és katonavárosi területén sem találtak Hun vagy Avar palotákat, pedig ha Buda ott létezett volna, akkor a IV.századtól folytonos Hun leletanyagot kellett volna találni ezrével, százezrével. Ilyen azonban nincs, és nem is volt Aquincumban. Viszont, hogy ott nincs Buda-Sicambria, az nem azt jelenti hogy az nem létezett, hanem ez a tény is azt igazolja, hogy Sicambria-Buda-Attila városa, nem egyenlő a római Aquincummal. Pláne most már, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy Aquincumot eltűntette szem elől a Duna áradása. Így tehát a biboldó történészek immár nem tudják a Hun korszakra, 375-re vonatkozóan Sicambriát összemosni a római Aquincummal, sem Potentiánával, mert Aquincum részleteiben sem volt ekkor látható, hiszen csak a 18-19-20 században tárják fel, a Duna hordaléka alól. És Árpád fejedelem második hazatérésekor is csak a sziget látszódott, amit rögtön vezéri szigetnek neveztek el, és Chepel lovászmester kapta meg, Budával-Sican Rókahegyével szemközt, Insula Magnának-Buda Szigetének, majd Pestnek-szigetnek hívva, és csak utána lett Szűz Mária-Boldogasszony sziget. Egyébként valamikor a Hunvár (Avar) korszakban is időnként kint volt az árból a sziget, mert Láng művésznő büszkén példálózott azzal, hogy az egyik fal melett találtak egy avar kemencét. Bravó, ez minden ott, ez alapján csak szerintük volt ott Buda. Kész röhej ez az egész, komolyan mondom.

🧭 Következmény

A Duna áradásai tehát nemcsak a római korban, hanem a későbbi évszázadokban is jelentős hatással voltak Aquincum emlékezetére és fennmaradására. A vízszintemelkedés hozzájárult ahhoz, hogy:

• A római épületek elpusztultak vagy betemetődtek.

• A város neve és emlékezete éppen ezért, be sem került a középkori krónikákba.

• A terület csak a 18–19. században került újra a régészet látókörébe.

És azért nézzünk egy történelmi példát erre...

📜 Történelmi példa

• A 1838-as nagy pesti árvíz idején a Duna vízszintje 1026 cm volt a budapesti vízmércén, ami kb. 105,5 m B.f.-nek felel meg — ez elárasztotta a mai Óbuda nagy részét, beleértve az egykori római területeket is. Mindkét római város területét, a polgári és katonai városét is, a belső békásmegyeri mederrel együtt. Így tehát a 375-ös évre nyugodtan gondolhatunk egy hasonlóan ugyanilyen nagy (ha nem mégnagyobb) árvizet.

VISSZA A HARSÁNYLEJTŐRE

Harsánylejtő későrómai erőd feltárása

Mostmár visszatérhetünk a Harsánylejtőre, a későrómai erődhöz a IV.századból. A Duna hatalmas árvize a ma Római-partnak hívott területet, és Aquincum nagy szigetét, ezt az árvízterületet teljesen befedte, és Aquincum a Duna hullámsírjában pihent romjaiban. Ezért vannak a rómaiak ekkor már a IV. században hegytetőn a Rókahegyen, az őshonos lakosság városában Sicambriában, és Potentiana gyűszűnyi erődjében. Ezért erődítették meg a hegyoldali épületeket. Nyílván tudták, hogy egy mindent elsöprő támadás következik hamarosan a Hunok részéről. Pontosan ez az, ami azt igazolja, hogy Aquincum teljes területét kénytelenek voltak elhagyni, és a hegyoldalba és hegytetőkre költözni, az ottani épületeket megerődíteni. Kovács Olivér szervilis írásainak legalább annyi haszna van, hogy én fel tudom ismerni az írásban az ellentmondásokat, és az utalásokat a történelmi tényekre. 

Én összefüggéseiben nézem a kutatott területem.

 Nézzük! 

"Az írásból az is kiderül, hogy Kr. u. IV. századra feltehetően elsősorban nem polgárok, hanem katonák vagy katonai védelmet fizetni tudó előkelők költöztek ki az egykori villaövezetbe. A korábbi épületek közül többet is megerődítettek, s mint a harsánylejtői épületegyüttes is bizonyítja, újat is építettek. Ennek a feltárása során elsősorban a katonasághoz köthető leletekre, tárgyakra bukkantak az elmúlt hetek során. Hogy a harsánylejtői villát meddig lakhatták, nem tudjuk, de feltehetően az V. század elején már senki sem élt a falai között, hiszen a népvándorlás újabb hullámai miatt egyre kevésbé volt biztonságos a hajdan virágzó provincia központja – derül ki a BTM régészeti portálján november 10-én közzétett beszámolóból."

Badarság és ostobaság arra gondolni, hogy Aquincum ne lett volna biztonságos. Sokkal inkább a helyzet, az árvízhelyzet az ami változott az árterületen. Ez azt jelenti, hogy az árvíz elpusztította a római katonavárost is. Abban is biztosak lehetünk, hogy Kattar fővezér kémjei ezt jelezték a Hun uralkodónak, és így a dolguk, Aquincum teljes pusztulásával, leegyszerüsődött. Ezért tudtak az úr 375-ik évében a Sicambria alatti réven, a később Megyernek hívott réven az éjszaka leple alatt simán átkelni -szigetről szó nincs, egyetlen alkalommal sem, így tehát Aquincum víz alatt van ekkor -és Macrinus vezér és a Veronai Ditrik hatalmas seregét legyőzni az embertelen harc során.

Ezt a részt Kézai Simon meséli el nekünk.

3. §. Macrinus és Veronai Ditrik hadi készületeiről.

"S minthogy azon időben Pannoniát, Pamfiliát, Frigiát, Macedoniát és Dalmatiát a longobárd nemzetből Szabaria városából származott Macrinus hadfolytatásban tanult tetrárkha kormányozta, hallván hogy a húnok a Tisza mellé telepedtek s országát napról napra szaggatják, országa népével rájok támadni félvén, követeket külde a rómaiakhoz, hogy a húnok ellen hadi népet és segítséget kérjen, mert a rómaiak részéről parancsol vala az említett országokban. A rómaiak osztán Veronai Ditriket, alemann nemzetet, emelék önkényt akkor magok fölé királylyá, kit meg is kértek, hogy vígyen Macrinusnak segítséget. Ditrik tehát szives jó lélekkel rá állván, olasz és német sereggel s más nyugoti vegyes nemzetekkel megindulván Százhalomhoz juta, hol a longobárdok Potenciana város alá összegyülekeztek vala s tanácsot tarta Macrinussal, vajon a húnokat a Dunán átkelve tanyájokon vagy más alkalmas helyen kellene-é megtámadniok."

Szerdahelyi Gábor: Celebriorum Hungariae urbium celebriora

Az én olvasatomban a krónikáink is azt igazolják, hogy Aquincum ekkor már rég elpusztult, ezért nincs a krónikáinkban, mert a Duna vízszintje alatt volt. Éppen ezért, a Hunok a római Aquincumot nem is láthatták akkor már, mikor Pannónia elfoglalására készülnek. Nincs nyoma annak, hogy a római Aquincumot a Hun támadások pusztították el. Az öldöklő harc pedig Sicambria és Potentiana között zajlott, a mai Üröm-Rókahegy és Budakalász közötti térségben. Ugyanezt a nagy csatát, a Sicambriában az 1360-as években járt Andreas Hungarus úgy írja le, hogy Buda és Székesfehérvár között zajlott ez az ütközet. Ez azért van így, mert ez a korszak elnevezése volt ugyanazokra a várakra. Ez a mi történelmünk igazi honfoglaló háborúja a 375 évben, mert a szakrális háromszög, a Hun kapitányok hatalmas kurgánjaival, a Hun sírhalmok ekkor keletkeztek. Ezért épült ki itt Szent 

Hun halomsír III.István koronázása hátterében

István koronázóvárosa Alba Regale, a kapitányok sírhalmai, és Árpád fejedelem sírjának közelében. Ezért szerepelnek ezek a hatalmas Hun halomsírok abban a Képes Krónikában, melyet Kálti Márk írt a 14.században Alba Regale városában. És akkor kap a fejéhez még inkább a kedves olvasó, ha rájön arra, hogy Kálti Márk a saját szemével látta azokat a hatalmas Hun sírhalmokat a Sicambria Necropolisban, melyeket a Képes Krónikában ábrázolt, hiszen ő ott élt, és írta ezt a csodálatos krónikát számunkra. Ez az oka annak, hogy a Hun halomsírokat látjuk a Képes Krónikában. Átfordítom ezt kedves olvasóimnak egy másik olvasatként értelmezve. Alba Regale-Székesfehérvár királyi koronázó és temetkező városa kizárólagosan csak ott létezhetett Sicambria, a későbbi Buda közelében, ahol korábban a Hunok nagy csatája zajlott, mikor Pannóniát elfoglalták 375 évben. Minden helyrajzi adat és nevezéktan ezt a tényt erősíti meg számunkra. Így talán az is jobban érthető mindenki számára, hogy a félreképzett régész-történészek közűl egyeseknek miért kell Sicambria-Buda városával együtt Potentiana városát is tagadni, ugyanakkor máshová hamisítani, és egyben nem létezőnek hazudni. Az ugyanott lévő igazi királyi, Szent István városát Székesfehérvár helyrajzát is még ma is Fejérmegyébe előadni, és összemosni a püspöki Könyves Kálmán által alapított várossal, Székesfejérvárral.

Kálti Márk Képes Krónika

"Az Úr 1358. esztendejében, áldozócsütörtök nyolcadába eső kedden kezdtem ezt a krónikát a magyarok régi és legújabb cselekedeteiről, származásáról és…”  1358. május 15-én"

Kálti Márk a Szent István által a Sicambriában-Budán, a Sican-Noé-Rókahegy-Felhévízi Árpád sírhely közelében létező Alba Regale-Székesfehérvár királyi egyházának őrkanonokja volt !

Illett volna egy történésznek rájönnie ezen összefüggésekre, és úgy egészében minderre, az Óbuda-Székesfehérvár helyrajzi probléma kapcsán. Én szégyenlem, hogy ilyen kutyaütő, semmirekellő és haszontalan történészeink vannak, akik ráadásul még túlontúl sokat is képzelnek magukról.

Persze ehhez a kutatáshoz magyar szívre és lélekre is nagy szükség van, no és persze az értelmes kérdésfeltevések, értelmezések is nagyon fontosak, és az oklevél és terepkutatás sem elhanyagolható.

                                             Egyed Zoltán

#aquincum  #sicambria  #potentiana #duna  #árvíz

SICAMBRIA-ÓBUDA MEZEJE-TÖRTÉNELMI ÉS HELYRAJZI JELENTŐSÉGE POTENTIANA-SZÉKESFEHÉRVÁR ELŐTERÉBEN

A SZKÍTA KINCSEK ELRABLÁSA

Sicambria-Tárnok-Mező napjainkban

Sicambria-mező, ahol a hun király, Attila fiai 15 napos öldöklő csatát vívtak, Sicambria városát is hadszíntérré téve. Ez is egy olyan hely a valódi Óbuda-Sicambria városfalai előtt, amivel nem tudnak elszámolni téveszmés történészeink a Zicy Főtér, mint az ő hamis Óbudájuk esetében. Éveket agyaltam azon, hogy hol lehetett ez a fontos csatatér. Egészen addig, míg a műholdas képátfedéseim és a terepkutatásaim során sikerült teljes bizonysággal azonosítanom Sicambria-Óbuda városának valós földrajzi helyét. Innentől fogva már nem volt kérdéses Sicambria azaz Tárnokok Mezeje holléte. 

Bél Mátyás történelem és földrajztudós

Bél Mátyás tudósítását olvasva   
megelevenedtek gondolataimban azok a harcok, melyeket évezredek alatt, ezért a fejedelmi városért és királyi központért folytattak, ezen okból adom most tovább kedves olvasóimnak, Bél Mátyás és Bonfini írását. Sicambria-Óbuda és Potentiana-Székes-Fehérvár egymástól elválaszthatatlanok. És e két központi vár és város kutatása során elsőként, most lehetünk igazán biztosak a dolgunkban és azonosíthatjuk azt a Sicambria mezőt, ahol Macrinus-Detre, Attila és kapitányai, majd Csaba és Aladár után Nagy Károly seregei is harcba szálltak Sicambria és Potentiana uralmáért és trónjáért. Ne feledjük, hogy a Sicambria-Óbuda városában otthon lévő Andreas Hungarus a 13.században, aki IV.Béla káplánja volt, Potentiana városát már Székesfehérvárnak írta, mikor a hunok öldöklő küzdelméről írt! Ez a tény számunkra azt jelenti, hogy ugyanazon helyet, hol Potentiana erődje létezett, építi ki a királyi koronázóvárosának Szent István, ezt a várat hívják Alba Regale várának és Alba Civitas városának! Ma pedig a budakalászi mészkőbányának hívják.

EGY DÉLKELET-EURÓPÁT BEMUTATÓ FÖLDRAJZI MUNKAA XIV. SZÁZAD ELEJÉRŐL. (DESCRÍPTIO EUROPAE ORIENTÁLIS.)

IV.Béla káplánjának, Andreas Hungarusnak a tudósítása Sicambria-Óbudából

A Sicambria-Óbuda és Potentiana-Székesfehérvár között fekvő mezőt hívják Tárnokmezőnek a krónikáinkban. A mező, ahol a hunok mindent elsöprő serege csatázott tíz király seregével, a Tárnokvölgy felett található, melyet a Békásmegyer-Ófalu völgyével lehet azonosítani. És az égvilágon, semmi köze nincs a mai Tárnok településhez! Krónikánk tudósításait a történészek igyekeztek teljesen máshová fantáziálni, és helyrajzi névhez kötni, Így vitték Tárnokmezőt a mai Tárnokhoz, a völgyet is odaképzelve, Százhalmot pedig Battához, vaskori halmokba fantáziálva a hun sírokat. Teljesen eszement történész ferdítések sorozata, és a legszebb, hogy ma is másolják tovább ugyanezeket a tévképzeteket! Se szeri, se száma az ez ügyben írt, színes fantáziálgatásoknak. Azonban Tárnokok völgye és mezeje valójában a Tárnokokról kapta nevét, akik Sicambriában-Óbudán éltek, és a királyi javak bevételezéséért voltak felelősek. Ők döntöttek arról, hogy a megyeri réven áthajtott bivalyok és ökrök közül melyik kerüljön a fejedelmi asztalra. Gondoskodtak a révhasználatért kirótt adók, és árucikkek, termények és takarmányok, ruhaneműk, és bármi más a réven áthaladó termék, adók szerinti százalékos behajtásáért. Tulajdonképpen ők voltak a kincstárnokok,-és itt a szóban benne is van a Tárnok szó! Ha csak ezen gondolatmeneten haladunk tovább, akkor a rögeszmés történészeink nem csak Tawarnokvolg- Tárnok Völgy és Mező, de Óbuda azaz Sicambria városának pontos földrajzi helyét is pontosan meg tudták volna határozni, az ősi megyeri rév felett! De, mint tudjuk nem ezt történt és nekem oktatóvideókat kell gyártanom, hogy az MTA-s és BTM-es nagyokosokat továbbképezzem Óbudából. Köztük azt a szintén félreképzett, és helyrajzilag félreinformált Bácsattyai Dánielt, aki saját maga írt arról, hogy "Kik voltak a tárnokok?" A Sicambria nevet és az Etzelburg nevet-ami Óbuda várát és városát jelenti- sem lehet a Főtérre erőltetni, több okból sem! Hiszen a megyeri rév nem a Főtéren van, hanem jóval északabbra, MEGYERNÉL a mai Rókahegynél! És a Duna a nyugati hegyek aljában volt, így a Főtér a hun korszakban és később is az Árpád-korban, még a középkorban is szigetként létezett. A téves helyrajz miatt történészeink nem csak Óbuda-Sicambria városát, hanem Potentiana-Székesfehérvárt a préposti és királyi terület közötti Tárnokok mezejét sem tudták azonosítani, amit Sicambria hatalmas falai előtt, Sicambria mezejének hívtak! Helyrajzi tudatlanságukban és dilettáns együgyűségükben pedig elkezdték történészeink a krónikáinkat szapulni és hitelteleníteni, és aztán az Óbudát ábrázoló hadmérnöki látképekkel ugyanezt művelik napjainkban is. De nézzük, mit ír Bél Mátyás arról az Óbuda városáról, melyet Sicambriának hívtak, és ami a félreképzett történészeink szerint nem létezett!

 Hunok megérkezése Pannóniába-azaz Sicambriába-Budára Kálti Márk-Képes Krónika

Bél Mátyás: Buda város leírása 1. A kezdetektől Mohácsig (Budapest, 1987)Óbuda

Buda sorsa Attila halála után a testvér-háborúban.

"Mármost térjünk rá magára a városra. Nem könnyű megállapítani, hogy ATTILA halála és fiainak az uralomért vívott harca után hogyan is álltak Buda dolgai. Ha hitelt adunk a krónikáknak; mikor a hunok a testvérháborúban elemésztették egymást, azt kell hinnünk, Buda is elpusztult, — ha egyáltalán még létezett. Nincs itt mód arra, hogy a Csaba és Aladár közti viszály (y.) okait taglaljuk. Elég megemlítenünk a csatát, hogy megalapozzuk föltevésünket. ,,Az uralomvágytól föltüzelve’ , úja OLÁH (z.), ,.mindkét királyfi arra törekedett, hogy magának megszerezze a hun birodalmat. Mindkét részről nagy hadsereget gyűjtenek össze, és Sicambria mezején tábort ütnek. Miután összeütköztek, akkora öldöklést visznek végbe, hogy — mint mondják — a Duna vize Sicambriától Potentiana városáig vértől piroslott. Tizenöt napig tartott a harc, s csak akkor fejeződött be, mikor a kül- országi katonák nagy részét legyilkolták a hunok. Aladár is elesett ebben a csatában. Csaba győzött ugyan, de a veronai Detre cselszövése őt is legyőzte.’’ stb. Ha az elbeszélés igaz, iszonyú volt a csata, és ez az egyetlen csata szétrombolta a hunok roppant magasságokba emelkedett birodalmát. Sicambria mezején ment végbe, mint azt hallottuk, s Budát meg sem említik ennél a nevezetes fordulatnál, — hacsak Sicambria nevét akkoriban többre nem tartották Budáénál. Azt a következtetést azonban könnyen levonhatod, hogy nem maradt meg sértetlenül — akár Budának, akár Sicambriának hívjuk, sőt, amint az rendszerint megesik a városokkal, ahol csata zajlik le, hol a hunok, hol a németek fosztották ki, gyújtották föl, s végül rombadőlhetett. Véleményünk szerint ez lehetett a város sorsa. A rákövetkező időkben az egész Pannóniát széltében-hosszában elcsúfította a népek egymást öldöklő sok harca és a különböző népek benyomulása. Nem volt szerencsésebb Buda sem: romokban hevert. Kézenfekvő gondolni arra ugyanis, hogy a gótok, az a nép, mely még a hun névvel szemben is ellenséges volt, nem gondolt a város helyreállítására. A rúgok és a herulok pedig, akik 473 után Felső-Pannoniából ide, Alsó-Pannoniába törtek be, nem a városalapításokkal, mint inkább az ellenségek távoltartásával törődtek. A rúgok után következő langobardok alatt sem voltak békésebb viszonyok a Duna partján."

"Ez az a csata,melyet a hunok Krimhilda csatájának neveznek mind a mai napig." 

Közli számunkra az a Képes Krónika is, amelyben tíz alkalommal szerepel a Sicambria szó, és még tíz alkalommal a Sicambriá-tól vagy-ban szó! Ez az a Sicambria-Buda avagy Óbuda városa ami egyes rögeszmés és tudománytalan történészek szerint nem létezett. Aztán Bél Mátyás tovább folytatja az Óbudáról-Sicambria történelméről szóló tanulmányát, és olyan részletekkel a harci cselekmények leírását és Sicambria elfoglalását, majd végül kirablását, mely számunkra felbecsülhetetlen értékű információ!

Sicambria-Veteri-Vetus Buda-Óbuda préposti és királynéi vára-városa Békásmegyer hegyoldalában

A SZKÍTA KINCSEK ELRABLÁSA 

Nézzük, hogyan rabolták el a frankok a szkíta kincseket, miként fosztották ki Attila palotájának kincstárát egyetlen nap alatt !

I. RÉSZ. 

A PILISI JÁRÁSRÓL, KÜLÖNÖSEN ÓBUDÁRÓL.

-Nagy Károly megostromolja Budát.

-A város bevétele után kifosztja.

-A zsákmány nagysága.

-A szerző észrevétele.

"Ami az egész elbeszélésben nagyon tetszik, az megerősíti föltevésünket. így aztán az avarok — akiket még túl korán nevez itt magyaroknak — kettős vereségét elmondta, így ír: ,,Útnak indították a tábort s elérkeztek Óbudához, amit régebben Sicambriának neveztek, s ahol Csaba (helyesebben: a kagán), a magyarok királya székelt; mivel hadvezérei révén súlyos hadat viselt, rendkívüli kincsekkel rendelkezett, melyeket a sok rablásból, fosztogatásból s az ellenségektől zsákmányolt kincsekből halmozott össze; félt a frankok erejétől s KÁROLY szerencséjétől (mely bölcsességgel párosult), s azt remélte, hogy ebben a jól megerősített városban meg tudja magát védelmezni. Ám a dolog egyáltalán nem a reménye szerint ütött ki.” Leírja azután az igen kemény ostromot, de amelyben KÁROLY csodálatraméltó jóindulata is megnyilvánult, különösen mikor már bevették a várat. „A város lakói (ti. azokról az avarokról beszél, akik megadták magukat, s az életükért esdekeltek) miután már föladták a reményt, hogy védekezni tudnak, leteszik a fegyvert, s könyörögve kérik, hogy kíméljék meg az ő, a feleségeik és gyermekeik életét. A győzteseket erre szánalom fogta el, s bár a frankok közül a harcok során igen sokan elestek, mégis készséggel engedtek a könyörgők kérésének. Követelik azonban, hogy adják át nekik a város megerősített helyeit, — majd miután amazok átadták, őrséget raknak beléjük, a kapukhoz és a terekre és sok utcába szabály szerint őrállásokat helyeznek el, nehogy a magyarok részéről valami veszteség érje őket. KÁROLY bevonul a városba és azt követeli, hogy adják át neki a palotát. Csaba király valameddig ellene szegül, végül azonban a jól megerősített és oly sok ellenségtől szerzett régi 

Nagyszentmiklósi kincs

zsákmányokkal s rablott holmikkal megtöltött várat a palotával együtt átadja. Az arannyal-ezüsttel teletömött kincstárat rögvest kifosztja, a királyt bilincsbe veri, majd mikor az öngyilkos lesz, illő  tiszteletadással eltemeti. Mindezt a sok-sok év alatt mindenünnen összehordott aranyat, ezüstöt és szkíta zsákmányt, ami Sicambriában volt, a frankok egyetlen nap alatt elrabolták. A magánemberek vagyonát méltóság szerint sokaknak szétosztották. Az asszonyokat nem becstelenítették meg, senkivel szemben nem alkalmaztak erőszakot, az egész nép életét megkímélték, s adófizetőjükké tették őket." Ennyit ír BONFINI.

Szkíta arany Oroszországból

Gondoljunk bele, a beszámolók szerint, Sicambriát a frank seregek, több alkalommal pusztítják, és döntik épületeit romba. Pippin és Nagy Károly is több alkalommal visszatér ugyanoda , ölni és pusztítani. Ez az eseménysorozat, a királyi székhely több alkalommal történt lerombolása, Chaba, a magyar király halála és az ország különböző részein a Pippin általi öldöklés, a szkíta kincsek elrablása, az ősi Sicambria városának teljes kifosztása vezetett el ahhoz, hogy Árpádék felmentő hadseregét behívják az országba rendet rakni, és a népet felszabadítani. Ez az a történet, amit "Honfoglalásnak" adnak elő nekünk, miközben már a 802 évben magyar király uralkodott a Pannóniai magyar főváros, avar Hring- Sicambria trónján, és mérhetetlen sok szkíta kincsekkel, arannyal és ezüsttel volt teli Attila palotájának a kincstára! Árpád és kapitányaik pontosan tudták, hogy hova kell megérkezniük, és abban is biztos vagyok, hogy tudták, hogy mi történt Sicambriában, ahová megérkeztek, és miért van a város romokban. Erre utal az is, hogy a mai Békásmegyer-Csillaghegy magasabban lévő területéig, a valódi Felhévizekig, -ami helyszínt jóval később is Calida Aqua-nak azaz Felhévíznek hívnak az okleveleinkben és az életben is a középkor folyamán,- táboroznak le, és megvárják, hogy a hatalmas seregükkel körbeölelt Sicambria városából, a nyugati kapun az ellenség, a mai Üröm és Pilisborosjenő irányába kitakarodjon az országból, a nyugatra vezető Antiqua Via Magna-Ulpius Traianus hadi és kereskedelmi útján. És aztán csak másnap vonultak be abba a városba, amit Etzelburgnak-Attila városának hívtak, és a mai csillaghegyi Rókahegyen, és a hegy oldalában állt, az anyasziklába építve. Kiemelt helyen létezett Sicambria, rátekintve az akkor, és később is a városnak busás jövedelmet hozó révre, melyet megyeri révként de ugyanakkor Sicambria alatti révként is emlegetnek a források, hiszen a szabályozatlan Duna a csillaghegyi Rókahegy lábát mosta. És ez az Etzelburg, a hegyoldalak miatt, kiválóan jól védhető helyen állt, gyógyvizű meleg, és hideg-vizű forrásokkal is ellátva a területén élő embereket, erős és hatalmas falakkal védve az óbudai várnépek életét. Anonymus-Pósa András erről tudósít minket.

GESTA HUNGARORUM

"S midőn látták, hogy mindenfelől bátorságban vannak, és senki sem bír nekik ellentállani, átkeltek a Dunán. A révet, ahol az átkelést végrehajtották, Magyar-révnek nevezték el azért, mert a hét fejedelmi személy, akit hétmagyarnak mondtak, ott hajózott át a Dunán. Mikor odaát voltak, tábort ütöttek a Duna mellett a felhévizekig. Ennek hallatára a Pannónia földjén lakó összes rómaiak futással biztosították életüket. Másnap pedig Árpád vezér meg minden főembere, Magyarország valamennyi vitézével együtt, bevonult Attila király városába. Ott látták a királyi palotákat - egyeseket földig romban, másokat nem -, és fölötte csodálták mindazt a kőépületet. Kimondhatatlanul felvidultak, mivel érdemesek lettek arra, hogy elfoglalják - s méghozzá háború nélkül - Attila király városát, kinek az ivadékából származott Árpád vezér. Ott lakomáztak mindennap nagy vígan Attila király palotájában, egymás mellett ülve."

Kálti Márk Képes Krónikája Nyék hegyének nevezi azt a helyet, ahol Árpád elsőként tábort ütött. Anonymustól viszont tudjuk, hogy ez a hely Felhévíz volt, melyet a mai Békásmegyernél lévő Rókaheggyel lehet azonosítani, az okleveleinkben sokat emlegetett helyszín, amit Calida Aqua-nak hívtak. Felhévíz Óbudán létezett, és semmi köze a mai Budához és annak területéhez! Sok esetben promontorió szőlőhegy névvel hivatkoznak rá, mint Óbuda városának előhegye.Nyék-sövény jelentéssel pedig olyan értelmet kap ez a hegy, és maga Buda-Sicambria városa, hogy a középkorban közvetlen mellette létezett még egy központ, mégpedig az a Székesfehérvár, amit a Kálti Márk Képes Krónika lokalizál Nyék hegye mellé, a megyeri rév felett. 

A Képes Krónika közvetlen a Duna és Nyék hegye-Óbuda mellett határozza meg a Szent István által alapított Alba Regale hollétét!

A SZKÍTA KINCSEK SORSA

Nagy Károly hermája

Attila palotájának kincstárából elrabolt kincsek útjának és további sorsának is utána fogok még alaposabban járni, megígérem. De abban már most biztosak lehetünk, hogy Róma városát is gazdagította a Sicambriából elvitt kincsek nagy-része! Az Aachenben eltemetett Nagy Károly bőkezűen osztotta szét a Budáról elrabolt kincseket, és Rómán kívül, a Frank Birodalom központjában a saját székhelyét Aachent és palotáját gazdagította vele nagy mértékben. Az is valószínű, hogy még a Nagy Károly hermája, mely a csontjait őrzi, is abból az aranykészletből származik, amit Budáról elvittek. A nagy kérdés pedig az, hogy a Pippin által 796-ban, majd pár évvel később ismét kirabolt Sicambria-Budából, hogyan tudott 802-ben Nagy Károly ismét annyi szkíta aranyat és kincset rabolni, hogy alig tudták ezeket elszállítani? Legközelebb ennek fogok utánajárni, és persze annak, hogy hová került a rengeteg kincs, ami Sicambriából-Budáról, azaz Óbudáról származik...?!

                                                                                                    Egyed Zoltán 

                                                                      Sicambria-Óbuda Piliskutató Csoport