első két-három évtizede több szempontból (nemcsak a nagypolitika terén) érdekes és mozgalmas időszaka történelmünknek. Így a Duna menti nagyobb szabású építkezések, többek között a visegrádi vagy a Margit-szigeti jelentős része kifejezetten ezekre az évtizedekre esik. A korszakban mindemellett számos más esemény történt, mely mozgalmassá, változatossá s egyszersmind kevésbé kiszámíthatóvá tette az emberek mindennapi életét. Ilyen kiszámíthatatlan eseményeknek tekinthetők többek között a környezeti csapások is. Ezekben a Duna mellett élőknek már korábban is bőven volt részük,
ám a 15. század végén és a 16. század elején megtapasztalhatták, hogy még sokkal többet is kaphatnak „a jóból”. A mindennapi élet része lett például, hogy a veszélyes dunai árvizek a korábbiaknál jóval gyakrabban és nagyobb mértékben áraszthatják el a lakóhelyüket, pusztíthatják el a termésük jelentős részét, hosszú
távú problémákat okozva ezzel. Az itt lakóknak azzal is szembesülniük kellett, hogy idővel a korábban biztonságosnak vélt helyek is veszélyessé válhatnak. Bár korábbról is tudunk olyan időszakokról, amikor gyakrabban merültek fel árvízi problémák – így például a 14. század közepén, a 14–15. század fordulóján, illetve a 15. század első évtizedeiben,14 a magyarországi fennmaradt okleveles anyag elemzése alapján elmondható, hogy a Dunát és annak Kárpát-medencei mellékfolyóit érintő, egyik legjelentősebb középkori árvízi periódus kétségkívül a 15. század végén és a 16. század elején következett be. A 16. század közepéről különösen az 1560-as évek végéről és az 1570-es évek elejéről pedig gyakorla-
tilag már szinte minden évben olvashatunk jelentős dunai árvízi pusztításokról."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
ÓBUDA VÁRA BÉKÁSMEGYEREN! Miért állítanak valótlant a BTM régészei Óbuda és a főváros múltjával kapcsolatban? Miért tanítanak valótlant a történész tanárok? Kiknek az érdeke a több évtizedes tévedések további előadása és tanítása? A hivatásos oldal szamárcsapása egy hamis történelmet gyártott Magyarország fővárosáról Óbudáról, és mindez ma már csak hazug történész dogma!