AZÉRT ÁSUNK RÓMAIT, HOGY NE ÁSSUNK MAGYART!

Úgy gondolom, hogy Kriván Pál előadásának témájára sikerült rátalálnom. Az Amerikai Magyar Szó, 1978. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)1978-04-13 / 15. száma ír erről az eseményről. A régészek igyekeztek összemosni a feltárás leletét a római sírokkal, és barbár módon összetörték azt. Ezen volt Kriván Pál felháborodva. Na meg persze azon, hogy valami különös módon, a római emlékeket részesítik, mind a mai napig előnyben a feltárások alkalmával. Az én értelmezésemben ez a cselekedet, amit régész-történészeink egy bizonyos része művel Óbudával kapcsolatosan, egyenlő a hazaárulással! A téma azért lett maradandó, mert Kiss Károly könyvben is megírta a történteket. Nézzük tehát a cikket, és a mai tudásunk szerint próbájuk a helyén kezelni!

"Azért ásunk rómait, hogy ne ássunk magyart" 

Dr. KRIVÁN Pál egyetemi docens, a földtudományok kandidátusa, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Földtani tanszékének oktatója, a Magyarhoni Földtani Társulat tagja, volt titkára, főtitkára, társegyesületek (Magyar Geofizikusok Egyesülete, Magyar Földrajzi Társaság), a Magyar Urbanisztikai Társaság és a TIT tagja, a Munkaérdemrend ezüst fokozata (1967) a Földtani Kutatás

Kiváló dolgozója (1966) kitüntetések birtokosa. Mint komoly szakember, bedolgozott a múzeumnak a terület kutatásánál. Ő mondja el egy előadásában, hogy az Aquincumi Múzeum "szakemberei" mit műveltek Óbuda környékén egy feltárás alkalmával. Jól tessenek figyelni, mert érdemes!

Megírtam korábban, több blogoldalon is, hogy általánosan tévedtek történészeink Óbuda-maga a város helyét illetően. A Szentlélek-tér és környéke ugyanis a középkorban sziget volt még. És így Györffy György is súlyos tévedésben volt Óbuda helyrajzával kapcsolatban. Györffynek kellett volna tanulni Kriván Páltól, a vizsgált földrajzi tájról, és 

hidrogeológiáról, és nem fordítva! Már 1969-ben tudott Dr Végh Sándorné és Kriván Pál a Csillaghegy aljában lévő Duna mederről. Csak azt nem tudták, hogy ez a meder az időjárási körülmények hatására, a középkorban is vízzel feltöltött volt. Az évszám: 1969!

Történészeink tehát tudománytalan elképzelések és tévedések sorozatával fantáziálták a középkori Óbuda városát arra a területre, amit ma Óbudaként ismerünk. A középkori magas vízállás miatt, a mai Szentlélek tér környéke szigetként létezett, Révjenő és Újbécs középkori településekkel! Az Árpád-kori és középkori Sicambria-Óbuda városának valós helyére találáshoz, történészeinknek hidrogeológus és történelmi időjárás kutatói tevékenységet, valamint térinformatikai tanulmányokat kellett volna folytatni, persze a korábbi tévképzeteket, és hamis Schönvisneres megállapításokat félretéve!

Így tehát a cikkben leírt kőszarkofág, teljesen biztosan nem köthető Árpád fejedelem sírjához, hiszen a Radl malom forrását csak Döbröntey nevezte el Árpád forrásnak, és az ebből a névadásból fakadó téveszmesorozat alapján fantáziálták történészeink a Viktória téglagyár területén előkerült templomot Fehéregyházának, miközben az valójában Szentjakab temploma! A ma Hármashatár-hegynek hívott területhez nem köthető Árpád fejedelmünk sírja, hiszen jól tudjuk a vonatkozó forrásainkból, hogy őt Fehéregyházán, a IX. században megépült ősi egyháznál, a Kárpát-medence legelső Szűz Mária monostoránál temették el. Ez a királyi kápolna Korcan-vár tartozékaként, királyi imahelyként működött, Óbuda prépostság-Pesthegy-Vetus Buda keleti pontján, a város szőlőkkel beültetett Promontorio-előhegyén, azon a hegytetőn, amit krónikáink Sican hegynek emlegetnek. Ez a földrajzi hely pedig nem más, mint a megyeri rév felett található csillaghegyi Rókahegy! Erzsébet királyné, a régi, Szent Péter

prépostság romjaiból bővítette gótikus egyházzá, az ősi kápolnát belefoglalva. Éppen ezért, az 1355. évben készült határjárásban az anyaszentegyház neve: Alba Beate Marie Virginis, mert Alba Ecclesia ősi épületét belefoglalták az új gótikus prépostsági templomba! Buda Vetus előhegyének keleti oldalán, az egyház ajtaja előtt kettős forrás fakadt, harminc lépés után malmokat hajtott meg és tovább folyva ellátta a vár hévizes fürdőit. A középkorban a fejedelmi sír gondozására kis- káptalan létesült. Felhévíz-Szentháromságvárosa nem felejtődött el, megmaradt a nép ajkán. A múlt század végi írásokban Békásmegyer 

Ó-malomhegyeként hivatkozással találtam meg, és tudtam a helyszínt Fehéregyházaként újból meglelni. 2012-ben sikerült a vonatkozó okleveleinkben a helyrajzi adatokkal, és a műholdas képátfedéseim által, a Gesta Hungarorumban is megírt, kőmedret azonosítanom, mely a hegyoldalban lévő királynéi városba vezette a gyógyvizet, mely az ősi monostor előtt fakadt. Ott temették el Árpád fejedelmet 907.év tavaszán: Post haec anno Domini incarnationis DCCCCVII. dux Árpád migravit, de hoc seculo, qui honorifice sepultus est, supra caput unius parvi fluminis, qui descendit, per alveum lapideum, in civitatem Athilae regis, ubi etiampost conversionem Hungarorum, aedificata ecclesia, quae vocatur álba, sub I honore beatae Mariae virginis., Sicambriában-Attila városában, a forrás és kőmeder felett, az anyaszentegyház bejáratától jobbra, melyet 2013. évre teljesen biztosan, és az égtájak minden irányából azonosítottam, a műholdas képátfedés módszertannal!

Azonban, ami a Török-labor gyárnál, a Bécsi út 269-nél történt a feltárásnál, az maradandó tanulságként kell szolgáljon a jövőben, minden nemzedék számára!

Kiss Károly könyvét ajánlom mindenki figyelmébe, hogy még pontosabb képet kapjon arról, mi történt és történik ebben a témában Magyarországon! Ha ma is lenne egy Kiss Károlyunk, akkor megírhatná könyvben mindazon bűnöket, amit a budai vár, a várkertbazár, vagy éppen a bonyhádi középkori templom, az épített örökségünk ellen követnek el napjainkban, és még hosszan lehetne sorolni. Teszik ezt államilag, a legfelső szintről vezérelve, teljesen megszüntetve az örökségvédelmünket!

                                         Egyed Zoltán Sicambria-Óbuda Piliskutató Csoport